A libanoni mezőgazdaság elleni izraeli támadások mögött meghúzódó okok
A libanoni mezőgazdasági minisztérium jelentése szerint több mint 1 848 856 csirke, juh, kecske és tehén pusztult el, több mint 29 000 méhkas pusztult el, és körülbelül 2 030 tonna hal veszett el az akvakultúra-ágazatban.
Nassereddine elmondta, hogy a dél-libanoni farmok és állati takarmánygyárak megcélzása egy olyan szisztematikus stratégia része, amelynek célja az élet alapjainak lerombolása a régióban.
„Az izraeli megszállás megérti, hogy a mezőgazdaság központi szerepet játszik az élelmiszerellátás biztosításában és a helyi közösségek fenntartásában” – magyarázta.
Kifejtette, hogy az állattenyésztés családok ezrei számára biztosít stabil bevételi forrást, míg a takarmány elérhetősége kritikus az állattenyésztés fenntartásához. Elmondása szerint az ezen létesítmények elleni támadások célja a helyi önellátás megszüntetése és a gazdálkodók pénzének kimerítése, akik amúgy is küszködnek a háború és a kitelepítés hatásai között.
Hozzátette: az állattenyésztés és a mezőgazdasági infrastruktúra megsemmisítésének célja a mezőgazdasági tevékenység gyors fellendülésének megakadályozása és olyan gazdasági feltételek megteremtése, amelyek megakadályozzák, hogy a kitelepített lakosok visszatérjenek falvaikba.
„A végső cél az, hogy a földet lakhatatlan területté alakítsák” – mondta Nassereddine.
Szisztematikus agresszió a gazdálkodók megélhetése ellen
A libanoni mezőgazdasági minisztérium becslése szerint az izraeli agresszió az agresszió kezdete óta jelentős károkat okozott Dél-Libanon gyümölcsfáiban, különösen az olajfaligetekben.
A minisztérium szerint az agresszió kezdete óta mintegy 6600 hektár olajfa és 11 075 hektár egyéb gyümölcsfa károsodott. A károk több mint 50 000 évszázados olajfát érintettek, ami az olívaolaj-termelés meredek visszaesését okozta, és negatív hatással volt a gazdákra, az olajmalmokra, a kereskedőkre, valamint a helyi és nemzetközi piacokra.
Nassereddine felfedte, hogy al-Labbouneh, Alma al-Shaab, Bint Jbeil, Mays al-Jabal, Khiam, al-Taybeh, Marjayoun és Hasbaya erdők és kertek ezrei égtek és semmisültek meg. Megjegyezte, hogy ezek a régiók Libanon legfontosabb mezőgazdasági központjai közé tartoznak, a nemzeti mezőgazdasági termelés több mint 20 százalékát adják, különösen az olíva és az olívaolaj, a citrusfélék, a dohány és a szezonális zöldségek terén.
Kiemelte a kényszerű kitelepítés hatását is, mondván, hogy gazdálkodók ezrei kényszerültek elhagyni a földjüket, így leállt a betakarítás, az öntözés, a metszés és a karbantartás. Szerinte ez még a közvetlenül nem érintett területeken is tovább mélyítette a veszteségeket.
A gazdasági következmények – folytatta – nemcsak a gazdákra, hanem a kereskedőkre, exportőrökre, olajbogyó-malmokra, csomagológyárakra, a szállítási és raktározási szektorra, valamint a mezőgazdaságban dolgozó idénymunkásokra is kiterjednek.
„Ennek eredményeként az agresszió nemcsak a gazdálkodókat célozza meg, hanem az egész mezőgazdasági termelési és értékesítési láncot” – mondta Nassereddine.
Elmondta, hogy a károsodott mezőgazdasági területek rehabilitációja egy ültetési szezontól több évig is eltarthat, míg a gyümölcsfák helyreállítása várhatóan sokkal tovább tart, mivel sok fának évekre van szüksége ahhoz, hogy visszatérjen a teljes termőképességhez.