PokerStop

Míg a galaxis közepén lévő fekete lyuk körülbelül 40 000 fényévre van a galaxis szélétől, a Föld mindössze 13 300 fényévre van ettől a peremtől, ami azt jelenti, hogy bolygónk közelebb helyezkedik el a galaxis külső határaihoz, mint a szívéhez.

A galaxis peremének meghatározása évtizedek óta nehéz feladat, nem azért, mert a Tejút hirtelen véget ér, hanem azért, mert úgy nyúlik kifelé, mint egy város, amely fokozatosan csendes külvárosokká változik. Ezért a kutatók a galaxis „csillagképző zónájának”, vagyis annak a helynek a feltárására koncentráltak, ahol még születnek új csillagok.

Carl Vitini, az Insubria Egyetem vezető szerzője szerint ezen a területen belül a galaxis még mindig aktívan építi magát új csillagok képződése révén, míg azon kívül van egy olyan régió, amelyet máshonnan besodródott régi csillagok laknak.

Ennek a peremnek a megtalálásához a tudósok egy jól ismert szabályon alapuló technikát alkalmaztak: amikor egy galaxis kialakul, a csillagképződés a központhoz közeli területeken kezdődik, ahol a gáz és a por a legsűrűbb, majd lassan, évmilliárdokon keresztül terjed kifelé a „belülről kifelé” nevezett növekedési folyamat során.

Ennek eredményeként a csillagok fiatalabbá válnak, minél távolabb vannak a galaxis középpontjától, és a legfiatalabb csillagok a csillagkeletkezési régió külső peremén helyezkednek el. De egy bizonyos pont után a csillagok hirtelen megfordítják az irányt és megöregednek, ami U-alakú görbét hoz létre, és az a pont, ahol a csillagok a legfiatalabbak, a galaxis valódi széle.

Az új tanulmányban a kutatók 100 000 csillag korát mérték a Tejútrendszerben, és azt találták, hogy a csillagok fiatalodnak, ahogy távolodnak a középponttól, amíg el nem érnek egy 35-40 ezer fényév közötti pontot, ahol a csillagkeletkezés jelentősen csökken. Ezeket az adatokat kifinomult számítógépes szimulációkkal kombinálva megerősítették, hogy ez a pont a galaxisunkban a csillagkeletkezési régió külső szélét jelenti.

Fontos megérteni, hogy ezen a szélen túl még mindig sok csillag van, és a Tejútrendszerhez tartozó legtávolabbi csillag egymillió fényévnyire van a középponttól. De a döntő különbség az, hogy a távoli csillagok egyike sem született jelenlegi helyükön. Dr. Vitini elmagyarázza, hogy a csillagkeletkezés teljesen leáll a perem után, és az ott látott csillagok valahonnan máshonnan érkeztek egy lassú és véletlenszerű folyamat, az úgynevezett „sugárvándorlás” során, amelyben a galaxis spirálkarjai évmilliárdokon keresztül finoman kifelé tolják a csillagokat. Minél távolabb van egy csillag, annál hosszabb az útja és annál idősebb a kora. Ez megmagyarázza, hogy a Tejútrendszer legrégebbi csillagai miért vannak a legtávolabb a központtól.

Ennek a peremnek a megtalálása azért fontos a csillagászok számára, mert a csillagkeletkezési régió belsejében nagyon különbözik a kívülről, és ez segít megérteni, milyen mértékben nőtt galaxisunk 13 milliárd év alatt, és mi akadályozza meg a további növekedést. Ezek a számok azt is lehetővé teszik számukra, hogy összehasonlítsák a Tejútrendszert más galaxisokkal, és teszteljék a galaxisok kialakulására és fejlődésére vonatkozó általános elméleteket az univerzumban.

Forrás: Daily Mail