Japán sajtó: Al-Ahly „tapasztalatfala” elvesztette Machida álmát az ázsiai döntőben
A japán sajtó szomorú hangon foglalkozott Machida Zelvia Al-Ahly elleni vereségével az AFC Elit Bajnokok Ligája döntőjében, a mérkőzés részleteire, a közönséghangulatra és a számbeli fölény kihasználásának képtelenségére összpontosítva egy olyan időszakban, amikor a vereséget a történelminek minősített karrier fájdalmas befejezésének tekintették.
A Geki Saka újság azt írta, hogy Machida „halálos csatát vesztett”, miután elveszített egy gólt a hosszabbításban, és megjegyezte, hogy a csapat, amely a kieséses körben nem kapott gólt, figyelemre méltó védekezési stabilitással jutott a döntőbe, de „az utolsó lépésnél megállt”.
Hozzátette, hogy a játékosok „a végsőkig küzdöttek, de nem tudták megtörni az utolsó kitartást”, utalva arra, hogy az irányítást nehéz gólokká alakítani.
Ami a „Sponichi”-t illeti, szigorúbb szöget választott, hangsúlyozva, hogy Machida „egy lépésre volt az ázsiai álomtól”, de „nem profitált a megszerzett számbeli fölényből”, utalva arra, hogy az Al-Ahly játékost a második félidőben kiállították.
Az újság kifejtette, hogy „a csapat irányítása ellenére nem tudta kihasználni ezt a döntő pillanatot, ezért hosszabbításban büntették meg”, hozzátéve, hogy „a mérkőzés teljesen külső légkörben zajlott, ahol a közvélemény nyomása egyértelmű és befolyásos volt”.
Azt is hangsúlyozta, hogy „a veszteség annak ellenére következett be, hogy sokáig előnyben volt, ami még fájdalmasabbá teszi.”
A „Football Zone” a maga részéről a közönségdimenzióra összpontosított, és a konfrontációt „ellenséges légkörben” leírtaként írta le, ahol „A Machida játékosai minden érintéssel folyamatos kifütyüléssel szembesültek, a közvélemény folyamatos nyomása közepette”.
A jelentés jelezte, hogy „a szurkolók a 12-es számú játékos szerepét játszották, ami nehéz mentális próbára tette a japán csapatot”, hozzátéve, hogy „Machida az elején megőrizte higgadtságát, de képtelen volt kitartani a végéig”.
Arra is felhívta a figyelmet, hogy a csapat „számbeli fölényét nem fordította kellő reális lehetőségre, mielőtt végzetes góllal büntették volna”.
A „Nikan Sports” viszont úgy ítélte meg, hogy a történtek „kemény leckét jelentenek a külső légkörben”, kifejtve, hogy „nagy és lelkes közönség előtt ily módon játszani nagy kihívást jelentett”. Hozzátette: „Machidának volt egy arany lehetősége a kirúgás után, de nem tudta kihasználni”, megjegyezve, hogy „a csapatból hiányzott a határozottság a döntő pillanatokban, miközben az ellenfél szinte egyetlen lehetőségét tudta kihasználni”. Így folytatta: „Ez az élmény keménysége ellenére is fontos referencia marad a csapat számára a jövőben is.”
Ami a „Soccer Digest”-et illeti, az a technikai szempontokra helyezte a hangsúlyt, hangsúlyozva, hogy Machida „nem profitált a számszerű fölényből annak ellenére, hogy a második félidőben irányította”, hozzátéve, hogy „a csapatnak hiányzott az utolsó simítás a kapu előtt, ami a címbe került”.
A jelentésben az állt, hogy „a hosszabbításban kapott gól mindent megváltoztatott, a csapat ezután nem tudta visszanyerni az egyensúlyát”, utalva a mindent eldöntő ütés lélektani hatására.
Ugyanebben a kontextusban a „Japan Goal” jelezte, hogy a konfrontáció felfedte a tapasztalatok különbségét, kifejtve, hogy Al-Ahly „intelligensen kezelte a döntő pillanatokat”, olyan játékosok jelenlétében, mint Edouard Mendy és Riyad Mahrez, míg „Machidának ez a tapasztalata hiányzott ahhoz, hogy a meccset a maga javára zárja”.
Hozzátette: „A japán csapat a legfontosabb pillanatban ütközött a tapasztalatok falával.”
A The Japan Times azt is megjegyezte, hogy Machida „az új csapatból a kontinensdöntőig való csodálatos felemelkedés történetét írta meg”, de hangsúlyozta, hogy „a vége kemény volt, miután nem tudta kihasználni a lehetőségeket és a számbeli fölényét”, hozzátéve, hogy „a hosszabbításban szerzett gól fájdalmasan véget vetett az álomnak”.
