Izrael és az ESC: Nincs többé vágy a kulturális háborúkra
D Az a tény, hogy vasárnap kora este a bécsi Stadthalle-ban minden nemzetközileg csatlakoztatott mikrofonon jól hallható „Bulgária, Bulgária” kiáltások hallatszottak, nem tekinthető Izrael-ellenesnek. Már csak az volt a kérdés, hogy a várnai popénekesnő, Dara nyeri-e a 70. Eurovíziós Dalfesztivált – vagy az izraeli Noam Bettan. A legutolsó rangsorig az első helyen állt: Nyerhet-e egyáltalán ő, aki csak a bécsi próbahéten mutatta meg, mennyire éhes az egyik legelső helyezésre a „Bangaranga” című dalával?
Megcsinálta – és a legtöbb pontot a televíziós szavazásból, a közönségszavazásból is kapta a 35 résztvevő országban: 2017 óta először volt olyan ESC-győztes, aki a zsűrit és a közönséget egyaránt lenyűgözte.
A bécsi élő közönség viszont azt is megmutatta, hogy elege van egy politikai-kulturális konfliktusból, amit politikailag kell megvívni, nem pedig egy 180 milliós popversenyen keresztül minden csatornán, tévén, közösségi médiában, élő közvetítésben. Néhányan kifütyülték Izraelt a Michelle című dalának előadása közben, mások azért, mert nem akartak politikai, túlnyomórészt zsidóellenes kampányok tárgyai lenni. Tehát Bulgáriának kellett volna lennie, és ez történt, és ez popesztétikai szempontból túl tisztességes volt.
A KAN csatorna izraeli tévévezetői joggal örültek ennek az eredménynek: Noam Bettan második helyezést ért el, a zsűri csak a nyolcadik helyet érte el, az Eurovíziós közönség pedig a tekintélyes harmadik helyet. Amúgy sem akartak nyerni, a katonai helyzet miatt – de a második hely azt mutatja, hogy az ország művészei elleni bojkottkampányok, sőt, Noam Bettant a zsidó világuralom bábjává akarták stilizálni, kudarcot vallottak.
A nagyon jó eredménnyel a Netanjahu-kormánynak az Eurovíziós láncból, így ebből a popfesztiválból való kilépési elképzelései is a földbe szorultak. A KAN független műsorszolgáltató maradhat, amely eltávolodik az államtól, és nem kell alárendelnie a kormánynak.
