Vita az újranedvesítésről: olyan diskurzus, amely kizárja a gazdálkodókat
A németországi lápok újranedvesítése fontos intézkedés az éghajlati célok eléréséhez. Hiszen az ép lápok hatalmas mennyiségű üvegházhatást okozó gázt képesek elnyelni és tárolni – a lecsapolt lápok viszont üvegházhatású gázokat bocsátanak ki.
Mivel Németország lápjainak mintegy 95 százalékát lecsapolták az elmúlt néhány évszázadban, a talaj sok helyen éghajlati problémává vált. A nemzeti kibocsátás mintegy hét százaléka száraz tőzeglápokból származik. Politikai szempontból az újranedvesedést a közelmúltban egy új finanszírozási program mozdítja elő, amelynek célja a gazdálkodók változásra ösztönzése. De hogyan fogadják ezt a témát a társadalomban?
A Nature and Culture szaklap tudományos tanulmánya most elemezte azokat a társadalmi diskurzusokat, amelyek a tőzeglápok újranedvesedésének témáját kísérik. Ennek alapja a 2019 és 2023 között megjelent közel 2000 újságcikk volt. A kutatók szerint ezek alkalmasak elsődleges forrásnak, mert megragadják és tükrözik a társadalom hangulatát.
Németországban a legtöbb lápterület Észak-Németországban és az Alpok peremén található. Ezért a tanulmány megvizsgálta az újranedvesedési diskurzust a négy regionális szektorban, az északkeleti, északnyugati, déli és nemzeti szektorban – és jelentős regionális különbségeket talált.
Nincs elég gazda a nemzeti vitában
Országos szinten a diskurzust egyértelműen a klímavédelem és a kibocsátáscsökkentés témái dominálnák. Az újranedvesedés elsősorban politikai feladatként és Németország klímacéljainak részeként kerülne bemutatásra.
A kutatók azonban megjegyzik, hogy a gazdálkodók csak periférikus szerepet játszanak a fenntartható mezőgazdaságon keresztüli fokozottabb klímavédelemről szóló vitában. Az újranedvesedést inkább éghajlati problémaként kezelnék, mint mezőgazdasági problémaként – jóllehet szinte kizárólag a mezőgazdasági területeket érinti.
A regionális jelentésekben más a helyzet. A klímavédelem témaköre mellett teret kap a diskurzusban az újranedvesítő intézkedések kritikája is. A tanulmány szerint ez elsősorban azon gazdálkodók sorából származik, akik az újranedvesítés utáni földhasználati lehetőségek miatt aggódnak.
Az északkeleti újságcikkek a fajvédelem esetleges visszaeséseivel foglalkoznak – például a túzok esetében. A vízelvezetést néha még pozitív fejleménynek is tekintik, mert megvédi a lakosokat a nedves pincéktől és a szúnyogoktól. Ennek ellenére az újranedvesítést az aszályokkal és árvizekkel szembeni ellenálló képességi intézkedésként is kezelik.
Az újranedvesítés, mint ellenőrizetlen intézkedés
Az újranedvesedési projektek megvalósítása és az azokhoz kapcsolódó konfliktusok és problémák is gyakrabban kerülnek szóba északnyugaton, mint országos szinten. Főleg a politikai és pénzügyi kérdések alakítanák a diskurzust.
A lakosság körében azonban itt is érezhető a félelem attól, hogy az újranedvesítés áradásokhoz vezethet – ami a tanulmány szerint arra utal, hogy az újranedvesítés ellenőrizetlen intézkedésnek minősül.
A dél-németországi újságcikkek elsősorban az újranedvesítéssel elérhető természetvédelmi és turisztikai előnyökkel foglalkoztak.
Tekintettel a nagy regionális különbségekre, a kutatók arra a következtetésre jutottak, hogy a helyi viták fontos lehetőséget kínálnak az érintettek lehetőségeinek és igényeinek megragadására. Fenntartható változás csak akkor valósulhat meg, ha figyelembe vesszük a helyi hátteret és problémákat.
