Új album Zoh Amba-tól: Egy folyó, egy ima és sok fájdalomcsillapító
Mesélni szavakkal – ez valójában nem Zoh Amba dolga. Ambát, a nem bináris amerikai szaxofonost eddig elsősorban a free jazz rajongói ismerték, például az „O, Sun” (2022) debütáló albumáról, amelynek producere nem más, mint a New York-i avantgárd művész, John Zorn. A Steve Gunn gitárossal, Shahzad Ismaily basszusgitárossal és Jim White dobossal együttműködésben készült Beings című bandaprojekt is lenyűgöző: a pszichedelikus hangzások itt találkoznak a folyó improvizációkkal.
Amba azonban mindenekelőtt az intuitív, mint amennyire sürgető színpadi jelenléte révén szerzett magának hírnevet. Az új „Eyes Full” albumon a 26 éves művész (nagyrészt) lecserélte a szaxofont első hangszerére: a gitárra. A szutykos alt-rock és a noise pop mellett a folkot és a bluest is előhívja – nyers, vad és gyengéd.
Ami egyszerre hangzik folytonosságnak és új kezdetnek: az Amba más hagyományokhoz kötődik, de ugyanolyan szabad szellemű, mint a jazz kirándulások. Azt mondják, hogy Amba maga tanult meg szaxofonozni az erdőben. Amba később egy ideig San Franciscó-i és Bostoni télikertben tanult, de soha nem tudta megszokni az akadémiai tudásátadás eme formáját.
Dalok a társadalmi szakadékokról
Egy kör nem csak a hangszerválasztás tekintetében zárul be. Amba melankolikus dalait a társadalmi szakadékokról és az elszalasztott lehetőségekről szintén a tennessee-i Kingsport életének valósága ihlette, az Appalache-szigeteki kisváros, ahol Amba nehéz körülmények között nőtt fel. És a zenében talált menedéket: „Gyönyörű dolog volt felfedezni a hangszeres zenét. Rájöttem, milyen erősek a hangok, milyen szavakkal leírhatatlan dolgokat fejeznek ki.”
Lásd Amba: „Telt szemek” (Matador/Beggars/Indigo); élőben 2026. november 2. Hamburg „Aalhaus”, 2026. november 3. Berlin „Berghain étkezde”
De most hirtelen ömlenek a szavak Ambából. Például szerelmi nyilatkozat formájában annak a kisfiúnak, akinek pszichiátriai diagnózist adnak az „OCD” nyitódalban („Little boy from Tennessee/ Got diagnosed with OCD/ For dreaming all the time”). Hamarosan már nem lesz a régi. „Táncolj velem a napsütésben/ Táncolj velem, mielőtt elkábítják az elménket”.
Az ujjleválasztó pálya nem utal közvetlenül saját ikertestvére történetére – magyarázza Amba az interjúban. De miközben a dalon dolgozott, Amba arra gondolt, amit fiatalkorában tapasztalt.
Egy másik dal, a sürgető „Southern Soil” szintén olyan problémákról szól, amelyeknek valójában társadalmi és pszichológiai gyökerei vannak, de gyógyszerészetileg megválaszolják őket. Az USA-ban tomboló drámai opioidválság különösen drasztikus példa erre.
Az ezredfordulón az erős fájdalomcsillapítók agresszív forgalmazásával kezdődött, majd a helyzet az illegálisan előállított szintetikus opioidok, például a fentanil özönével fokozódott. „Ezek az emberek kemény munkával ledolgozták a szamarukat. És amikor felírnak nekik egy felírást a hátfájás enyhítésére, ki fog erre nemet mondani?”
Rántott gitárakkordok
Zoh Amba szárnyaló hangon a selejtes gitárakkordok fölött énekli az elveszett éveket és a vacakokat: „Take a pill go get lost/ Ó, Uram, mennyibe kerül ez a déli talaj, a kígyóolaj.”
Természetesen – mondja Amba – nem csak a vidéki déli államokban vannak ilyen társadalmi problémák, hanem sok helyen. – De itt a saját megfigyeléseimből meríthetek. Különösen a „Bibliaövben” szereplők érdemlik meg, hogy meséljenek róluk, akiknek történetei kevés figyelmet kapnak, és nem felelnek meg a társadalmi elvárásoknak. Amba empatikus, olykor a giccshez közeli látásmódja a főszereplőkről. Sokat beszélnek a szemről, mint a lélek tükréről, a nap felé, a fény felé való törekvésről. A durva hangzás ellensúlyt ad.
Az „Eyes Full”-t Kevin Hyland gitárossal és Jim White dobossal (egyébként az ausztrál Dirty Three zenekarral, de PJ Harvey, Bill Callahan és Catpower session-zenészeként is ismerték) hozták létre. Élőben rögzítették, felülszinkron nélkül. Amba szerint ketten a családja.
Amba azonban nem árul el többet, mint az „Eyes Full” zenéjét a taznak adott interjúban. Nehéz vállalkozásnak bizonyul többet megtudni a dalírási folyamatról, vagy akár arról, hogy maga Amba hogyan látja a fejlesztést. „Megértem, hogy az emberek úgy érzik, hogy az új album stílusa más. A szívemben azonban ugyanaz az átkozott folyó folyik. Számomra nincs különbség az akkori és a mostani között” – magyarázza Amba.
Arra a kérdésre, hogy Zoh Amba attól tart-e, hogy elveszi-e az alkotói folyamat varázsát, és nem érzi-e, hogy bizonyos megközelítésekhez kötődik, a válasz egy kutatási tippet ad. „Imájában meg kell kérdezned Istent, hogy miért történik az, ami velem történik. Tényleg fogalmam sincs. Csak annyit tudok, hogy ez most nagyon jó érzés számomra.”
