Megállapodás a kitoloncolásokról: Bécs egy nem biztonságos harmadik országra támaszkodik
Ausztria kormánya csütörtökön úgynevezett migrációs és mobilitási megállapodást írt alá Üzbegisztánnal. Beate Meinl-Reisinger külügyminiszter és Gerhard Karner belügyminiszter kifejezetten ebből a célból utazott a közép-ázsiai köztársaságba. A paktum magja: Üzbegisztán a jövőben a kitoloncolások központjaként szolgál majd – azon harmadik országok állampolgárainak is, akiket az országon keresztül származási országukba szállítanak.
Nem nyíltan közölve, de földrajzilag nyilvánvaló: mindenekelőtt Afganisztánt kell érteni. A cél egyértelmű: „A kitoloncolások következetes végrehajtása a kemény és igazságos menekültügyi politika része” – mondta Karner belügyminiszter. Meinl-Reisinger a tartózkodási joggal nem rendelkezőkkel szembeni „egyértelmű vonalról” beszélt.
A bécsi belügyminisztérium megválaszolatlan konkrét kérdéseket hagy maga után, például hány Üzbegisztánon keresztüli kitoloncolást terveznek, és mennyibe kerül a megállapodás. A külügyminisztérium tömören kijelenti, hogy az osztrák hatóságok „az emberi jogi kötelezettségekkel összhangban figyelembe veszik a kínzás és a rossz bánásmód minden kockázatát”. Hogy ez valójában hogyan fog kinézni, az továbbra sem világos.
Egy ausztriai példa jól mutatja, milyen keveset érnek az ilyen biztosítékok: 2025 júliusában egy 32 éves szíriait kitoloncoltak, bár a menedékjog iránti kérelmét még nem fejezték be. Az utolsó életjel Isztambulból érkezett, azóta semmi nyoma. A belügyminisztériumot nem érdekelte a férfi holléte; ehelyett további deportálást jelentettek be Szíriába.
Menekültügyi szakértő: „Többnyire PR, alig valami anyag”
Lukas Gahleitner-Gertz, a Menekültügyi Koordináció Ausztria jogi szakértője „főleg PR-t lát, de alig van tartalma” az új megállapodásban. A kormány javaslataival ellentétben a megállapodás nem teremt alapot egy visszatérési központ létrehozásához. Üzbegisztánnal már csak egy másik lehetőség van az afgánok kitoloncolására a korábbi, Isztambulon keresztüli útvonalon kívül – ezúttal szárazföldi úton is, mivel Üzbegisztán Afganisztánnal határos.
A szakember egyébként nem számít magas számokra: a tálibok 2021-es hatalomra kerülése óta mindössze négy embert deportáltak Ausztriából Afganisztánba. Magukat az üzbégeket a jövőben nem fogják nagy számban hazatelepíteni, tavaly ugyanis mindössze 39 üzbég kért menedékjogot Ausztriában.
A fő probléma más: Üzbegisztán tekintélyelvű állam, és a Freedom House szerint 100 pontból 12-vel a „nem szabad” kategóriába sorolják. Az ország a genfi menekültügyi egyezményt sem ratifikálta, és nem tagja az Európa Tanácsnak. Az Emberi Jogok Európai Bíróságának (EJEB) ítéletei ezért egyszerűen nem hajthatók végre ott. Gahleitner-Gertz: „Számomra ez nem más, mint a piszkos politika, amely a jogállamiság eróziójához vezet.”
Egy lengyelországi példa azt mutatja, hogy a törvénysértés kockázata nem elvont: 2026 áprilisában három afgánt toloncoltak ki Kabulba Üzbegisztánon keresztül, az EJEB kötelező érvényű megállítása ellenére. Az ügyvédek már indulás előtt értesítették a hatóságokat, de a deportálások így is folytatódtak.
Továbbra is szükség van a tálibokkal való együttműködésre
Továbbra is probléma marad Ausztria számára: Üzbegisztán vállalja, hogy területén keresztül szállítja az afgánokat, de csak akkor, ha a fogadás a célországban garantált. Gahleitner-Gertz szerint az osztrákokat nem fogják megkímélni a harcos iszlamista tálibokkal való érintkezéstől.
Az a tény, hogy a tálibok képviselői már többször jártak Bécsben „technikai megbeszéléseken” a deportálások témájában, úgy tűnik, senkit sem zavart – éppen ellenkezőleg. Ausztria úttörőként mutatja be magát, szövetségben Dániával, Hollandiával, Németországgal és Görögországgal, amelyek mindegyike hajlandó harmadik országokat keresni a kitoloncolásra. Továbbra is kérdés, mi lesz az érintettekkel a deportálás után. Erre hiába keres valaki választ Bécsben.
