Jeddah ilyen… „A családom, Ázsia és a tenger”
Dzsidda városa jól látható betűkkel beírta nevét az ázsiai futball rekordjaiba, és a kontinensen az egyetlen olyan város lett, amely két AFC Bajnokok Ligája-bajnokot produkált, és ezt a figyelemre méltó paradoxont még inkább elbűvöli az a tény, hogy mindkét cím kivételes módon jött létre az egymást követő koronázások révén, amelyek különleges identitást teremtettek a város számára a kontinens térképén.
A Birodalom Ciszjordániájában, ahol Dzsidda évtizedek óta lélegzik a futball, a két fő pólus között egymást követő eredmények születtek. Az Al-Ittihad korábban akkor érte el kontinentális dicsőségét, amikor az ezredforduló első évtizedének közepén egymás után kétszer állt a dobogó tetejére, mintát adva egy olyan csapatnak, amely tudja, hogyan tudja megőrizni csúcsát és megismételni sikerét a verseny nyomása alatt.
Évekkel később Al-Ahlyon volt a sor, hogy új fejezetet írjon a történetnek, megismételve ugyanazt a ritka forgatókönyvet: „Két egymást követő cím tükrözi a technikai érettséget és az adminisztratív stabilitást, és megerősíti, hogy ami Jeddahban történik, az nem csupán múló véletlen, hanem inkább egy olyan futballkörnyezet kiterjesztése, amely képes bajnokokat produkálni és sikereket fenntartani.”
Ez az egyedülálló paradoxon kivételes helyzetbe hozza Jeddát Ázsiában. Egyetlen város sem hozott össze két kontinensbajnoki címet elért klubot, amellett, hogy mindkettő hasonló módon, a dicsőség felé, két egymást követő koronázáson keresztül tette ezt.
A megfigyelők úgy vélik, hogy ez a megkülönböztetés tükrözi a szurkolótábor mélységét, a művészi szakértelem felhalmozódását, valamint a város klubjai közötti belső verseny erősségét, ami hozzájárult egy jól körülhatárolható „ázsiai személyiség” kialakulásához, amelyre nincs nagy hatással a helyi szintek ingadozása, amennyire nyilvánvalóvá válik, amikor eljön a kontinentális kihívás ideje.
Dzsidda tehát nem elégszik meg azzal, hogy hagyományos futballváros, hanem az ázsiai bajnokságok történetében egyedülálló esetté válik, ahol az ismétlődés folytonossággal keveredik, és az „egymást követő koronázások” a két pólus közös jellemzőjévé válnak egy olyan történetben, amelyet kontinens szinten még hosszú évekig nehéz megismételni.
