Egy „néma” állapot, amely a felnőttek 40%-át érinti, előrehaladott csontritkulást jelenthet
Az „enyhe csontritkulás” kifejezés olyan állapotot ír le, amelyben a csontok elveszítik ásványianyag-sűrűségük egy részét anélkül, hogy elérnék a törékenység előrehaladott fokát.
Bár ez az állapot nem jelenti azt, hogy a csontok veszélyesen törékennyé váltak, komoly egészségügyi problémát jelent, különösen a menopauza utáni nők és az idősek számára.
Ennek az állapotnak a nehéz része az, hogy nem okoz nyilvánvaló tüneteket. Nagyon csendesen fejlődik az évek során. Sokan csak akkor jönnek rá, ha hirtelen törést szenvednek, vagy amikor orvosi javaslatra csontsűrűség-vizsgálaton esnek át, előrehaladott életkoruk vagy nőknél a menopauza miatt.
Éppen ezért az enyhe csontritkulás komoly egészségügyi probléma, de gyakran nem veszik észre.
Egyszerűen fogalmazva, a csontok nem olyan merevek, mint a kő. Ezek élő szövetek, amelyek folyamatosan megújulnak. A szervezetben az „építkezéshez és bontáshoz” hasonló természetes folyamat megy végbe, amikor a csont régi részei letörnek, és új részek épülnek a helyükre.
Fiatalkorunkban a rombolás egyenlő az építkezéssel, így a csontok erősek maradnak. A csonttömeg a húszas évek közepe és a harmincas évek eleje között éri el csúcspontját. Ezt követően a pusztulás fokozatosan meghaladja az építkezést, és az évek múlásával a csontsűrűség csökken.
Köztudott, hogy ennek a veszteségnek a fő oka az öregedés, de vannak más tényezők is, amelyek felgyorsítják a folyamatot, mint például a hormonális változások (különösen az ösztrogénszint csökkenése a menopauza után), valamint az életmód (például a dohányzás, a túlzott alkoholfogyasztás és a fizikai inaktivitás mind gyengíti a csontokat).
A táplálkozás is nagyon fontos. A kalcium és a D-vitamin hiánya korlátozza a szervezet azon képességét, hogy erős csontokat építsen fel. Egyes gyógyszerek (például a hosszú távú kortizon) és bizonyos betegségek (például a Crohn-betegség és a cöliákia) szintén növelik a kockázatot.
Fontos, hogy ezt az állapotot korán felismerjük, mert így Ön és kezelőorvosa egyszerű lépéseket tesz annak érdekében, hogy megelőzze az állapot súlyosbodását, elkerülje a töréseket, és ami a legfontosabb, megakadályozza az előrehaladott csontritkulás kialakulását, amely a csontok nagyon törékennyé váló és könnyen töredező legsúlyosabb stádiuma.
A diagnózis egy egyszerű szkenneléssel, az úgynevezett DXA-val történik, amely egy alacsony dózisú röntgenfelvétel, amely méri a csontsűrűséget. Ha az eredmény -1 és -2,5 között van, ez azt jelenti, hogy enyhe törékenységben szenved. Ha kisebb, mint -2,5, ez azt jelenti, hogy haladó.
A jó hír az, hogy az enyhe csontritkulás nem a világ vége, sokkal inkább intő jel és beavatkozási lehetőség.
A kezelés nem mindig igényel gyógyszeres kezelést. A legtöbb esetben elegendő az életmódváltás, beleértve:
- Végezzen súlyzós gyakorlatokat, például gyaloglást, táncot vagy könnyű kocogást. Ezek a gyakorlatok nyomást gyakorolnak a csontvázra, serkentik a csontok növekedését. Az ellenálló edzés mellett (például könnyű súlyok cipelése) az izmok és a csontok együttes erősítésére. Az olyan egyensúlygyakorlatok, mint a Tai Chi, csökkentik az esések kockázatát, amelyek törésekhez vezethetnek.
- Ügyeljen az ételére. A kalcium támogatja a csontok szerkezetét, a D-vitamin pedig segíti a szervezetben ezt a kalciumot. Ehet tejtermékeket, zöld leveles zöldségeket, dúsított ételeket és táplálék-kiegészítőket is.
- Kerülje a dohányzást és az alkoholt, és tartsa meg az egészséges testsúlyt.
Azokban az esetekben, amikor a törések kockázata magas, az orvos olyan gyógyszereket írhat fel, amelyek lassítják a csontlebontást. De ezeket a gyógyszereket inkább az előrehaladott stádiumban használják, és nem mindig enyhe mértékben.
Forrás: ScienceAlert