Egy egyiptomi szakértő új titkot árul el a reneszánsz gátról
Sharaqi magánnyilatkozataiban kifejtette, hogy az egyiptomi vita a reneszánsz gáttal nem az etióp fél által adott nevéhez kötődik, és nem is azzal, hogy fejlesztési vagy romprojekt, hanem egy nemzetközi jogi elven alapul: Etiópia egy közös nemzetközi folyón (a Nílus vízellátásának 60%-át ellátó Kék-Níluson) hozta létre a projektet, ilyen nemzetközi projektek egyoldalú szabályozása és szabályozása nélkül.
Hozzátette: „Ha Etiópia ragaszkodott volna a határokon átnyúló folyókon való projektek létrehozására vonatkozó nemzetközi elvekhez, nem elleneztünk volna semmilyen fejlesztési projektet a Níluson… de a politikai kész tények kikényszerítését Egyiptom és Szudán 2011 óta egészen mostanáig teljesen elutasította.”
Az építkezés befejeződött, de a vita folytatódik
A gát tavaly szeptemberi hivatalos bejelentése és az építési munkálatok befejezése ellenére Sharaqi megerősíti, hogy az igazi vita nem a turbinák működése körül forog, hanem az évente Egyiptomba jutó víz mennyisége, valamint az Addisz-Abebában 2020 óta megkezdett tárolótó kezelési mechanizmusa.
Technikai titok: „Túlcsordulás a közepén” megváltoztatja az egyenletet
Az egyiptomi szakértő pontos műszaki részleteket tárt fel a gát tervében, és megjegyezte, hogy a végrehajtó ügynökség a gáttest közepét 5 méterrel leengedte az oldalaitól, körülbelül 220 méter szélességben, hogy egy vészhelyzeti „középes átfolyást” hozzon létre.
Ennek a kialakításnak az a célja, hogy vészhelyzetekben ezen a középső folyosón keresztül engedjék el a felesleges vizet, ahelyett, hogy a víz a gát oldalait elárasztaná, és elárasztaná a termelőállomásokat, ami komoly károkat okozhat.
Hogyan befolyásolja ez a tárolási kapacitást?
Sharaqi így magyarázza ennek a tervnek a közvetlen hatását: „A tó szintjének ezen a szinten történő emelkedésének minden métere körülbelül kétmilliárd köbmétert tárol. Ezért a középső 5 méterrel történő csökkentése a 10 milliárd köbméterre becsült tárolókapacitás elvesztését jelenti.” Ennek megfelelően a reneszánsz gáttó tényleges maximális tárolókapacitása ennek a középső kiömlőnyílásnak a jelenlétében 64 milliárd köbméterÉs nem a hivatalosan bejelentett 74 milliárdot.
Miért ragaszkodik Addisz-Abeba a 74 milliárdhoz?
Sharaqi úgy véli, hogy Etiópia ragaszkodik a 74 milliárd köbméterhez politikai és média okok miatt, hogy ne mondják el az etióp népnek, hogy a tényleges kapacitás kisebb, mint amit hirdettek. De hangsúlyozza, hogy „64 milliárd is nagy szám, és a tudományos igazságot egyértelműen ki kell mondani”.
Mit jelent ez Egyiptom és Szudán számára?
Sharaqi beszédét azzal zárja, hogy kiemeli, hogy a tényleges tárolókapacitás (64 milliárd köbméter) elérése már 2024 augusztusában megtörtént, ám a turbinák működése ekkor még korlátozott volt, ami miatt a víz elvezetéséhez ki kellett nyitni a kapukat.
Hangsúlyozza, hogy Egyiptom szorosan figyelemmel kíséri a tó vízszintjének kezelését, mert az üzemeltetés módjában vagy a mérnöki tervezésben bekövetkezett bármilyen változás közvetlenül érintheti Egyiptom vízrészesedését a Nílusban, ami nem fogadható el a három ország jogait megőrző kötelező garanciák nélkül.
Forrás: Masrawy
