PokerStop

Johann Wadephul futja a kommunikációs maratont. A német külügyminiszter jelenleg New Yorkban kampányol az ENSZ Biztonsági Tanácsának tagságáért. Németország mindenképpen csatlakozni szeretne az ENSZ legfontosabb testületéhez, mint nem állandó tag. De a reklámturné, vagy inkább a választási kampány New Yorkban, a globális közösség központjában, nem otthoni játék – és az idő a lényeg.

A 193 állam már szerdán szeretne szavazni arról, hogy melyik ország kerülhet fel a legfontosabb ENSZ-szintű döntéshozók közé a 2027-es és 2028-as időszakra. A leadott szavazatok kétharmada szükséges ahhoz, hogy Németország megszerezze a várt pozíciót. Ha mindenki szavaz, akkor 128 szavazat kell.

Az Egyesült Nemzetek Szervezete válságban van. A reformok lassan haladnak előre, nemzeti önérdekek akadályozzák őket. Az emberi jogi és fejlesztési szervezetek bírálják a civil társadalom részvételének hiányát, az egyenlőség hiányát, valamint az oktatás, a sokszínűség és az éghajlati válság iránti túl kevés elkötelezettséget. Különösen a szigetállamok sürgetnek megoldásokat. Így nem csoda, hogy Wadephul promóciós körútján extra időt fordít ezekre az országokra.

Az elégedetlenséget keményen összefoglalta, hogy az USA Donald Trump amerikai elnök személyében az elmúlt hónapokban félreérthetetlenül egyértelművé tette a testület iránti undorát. Keservesek voltak az Egyesült Államok kíméletlen sztrájkjai, amelyek nagy pénzügyi hézagokat okoztak az ENSZ különböző szervezeteinek költségvetésében. Németország jelenleg az egyik legnagyobb adományozó, de a pénz önmagában nem garantálja a szavazatokat.

Ukrajna háború és a Közel-Kelet a fókuszban

Az ENSZ Biztonsági Tanácsa az Egyesült Nemzetek Szervezetének legfontosabb szerve. Az állandó tagok – USA, Oroszország, Kína, Franciaország és Nagy-Britannia – szankciókról, békefenntartókról és fegyverembargóról döntenek. Tíz nem állandó tag is van, akiket kétévente választanak. A regionális arányosság itt központi szerepet játszik. Zimbabwe az afrikai csoportban, Trinidad és Tobago a latin-amerikai és karibi csoportban, a Fülöp-szigetek pedig Kirgizisztánnal az ázsiai-csendes-óceáni csoportban versenyez.

Ukrajna 2022 februári orosz inváziója óta a geopolitikai helyzet megváltozott. Oroszország blokkol minden elítélést a Biztonsági Tanácsban, és elutasítja a békefenntartó missziókat. A frontok a Közel-Keleten is egyre intenzívebbek: az USA határozottan Izrael oldalán áll. Németország álláspontját Izraellel, a Gázai övezetben elkövetett merényletekkel és Libanon lehetséges inváziójával kapcsolatban kritikusan figyelik, és ez befolyásolhatja a szavazási magatartást.

Wadephul olyan szlogenekkel hirdet New Yorkban, mint béke, tisztelet és megértés. De nem minden ország fogadja kedvezően ezeket az üzeneteket. Lengyelország például a jóvátételi kifizetések körüli vitára emlékeztet, és számos Palesztinát elismerő EU-állam negatívan értékelheti Németország álláspontját.

A szövetségi kormány különösen intenzíven lobbizott az afrikai államokkal, a számokat tekintve legnagyobb csoporttal. Ez régóta követeli, hogy állandó helyet kapjanak a Biztonsági Tanácsban. António Guterres ENSZ-főtitkár támogatja ezt a felhívást, és „történelmi igazságtalanságnak” nevezi Afrika távollétét. Németország és Nagy-Britannia is támogatja azokat a reformokat, amelyek nagyobb hatalmat hoznának olyan országokba, mint Brazília, India és Japán. De Oroszország vétója rendszeresen gátolja az ilyen terveket.

Berlin kontra Bécs kontra Lisszabon

A nyugat-európai csoportban két hely áll rendelkezésre a nem állandó székhelyre: Németország mellett Portugáliát és Ausztriát választják. Portugália jó kapcsolatokat ápol Latin-Amerikával, és magát a megelőzés, partnerség és védelem kulcsszavakkal népszerűsíti. Portugália 13 éve készül erre a pillanatra – mondta Paulo Rangel portugál külügyminiszter április végén Lisszabonban. Külön méltatta országának a tengerek védelmére irányuló erőfeszítéseit, például az ENSZ Fenntartható Fejlődési Céljaiban, a békeépítés és a diplomácia, valamint a szegénység és a kirekesztés elleni küzdelem terén.

Ausztria nehezebb versenytárs. A Biztonsági Tanácsban két német nyelvű országot valószínűtlennek tartanak, ezért Portugália adottnak számít. Ausztria háromszor volt tagja, legutóbb 2009/10-ben, és 1979 óta az ENSZ négy székhelyének egyike. Bécs ad otthont a Nemzetközi Atomenergia Ügynökségnek (NAÜ), az OPEC-nek és az EBESZ-nek.

Ausztria egykor ütőkártyájának számító semlegessége azonban hitelét vesztette. 2021-ben Sebastian Kurz akkori kancellár kitűzte az izraeli zászlót a kancellárián, ami ellensúlyozta Ausztria elkötelezettségét a kétállami megoldás mellett. Ugyanakkor az ország a gázimport biztosítása érdekében sokáig kitartott egy Oroszország-barát irányvonal mellett. Ennek ellenére Ausztria a multilateralizmus megbízható erőjének tekinti magát. Előmozdította a nukleáris fegyverek tilalmáról szóló szerződést, és közvetített konfliktusokban, például a Balkánon. 2015-ben Bécsben tárgyaltak az iráni megállapodásról, amelyet Donald Trump később felmondott.

Tízszer nagyobb országként Németország nagyobb súlyt helyez a mérlegre. A kisebb államokat azonban inkább Ausztria vagy Portugália képviselte. A szövetségi kormány évek óta kampányol a székért. Minden kereskedelmi megállapodás, minden diplomáciai látogatás és minden miniszteri út is ezt a célt szolgálta. Annalena Baerbock volt szövetségi külügyminiszter is számtalan útja során többször is szóba hozta a német központot. Szeptemberig az ENSZ Közgyűlésének elnöke.

Ha Németország nem szavazna, az kínos lenne. A szövetségi kormány a nemzetközi politika központi szereplőjének tekinti magát. Friedrich Merz kancellár, akit gyakran „külügyi kancellárként” is emlegetnek, hangsúlyozza a kancellária és a külügyminisztérium közötti szoros együttműködést. „A választás elmaradása érezhető visszalépés lenne a külpolitikában” – mondja Adis Ahmetovic, az SPD külpolitikai szóvivője a taznak. A jelöltség Németország nemzetközi hitelességének mutatója.

De már nem az Egyesült Nemzetek Szervezete a fontos döntések egyetlen helye. A NATO, az EU bizottságai és a kisebb szövetségek egyre fontosabbak. A kétoldalú megállapodások pedig divatosak. Donald Trump például szívesebben hívja közvetlenül Vlagyimir Putyint vagy Hszi Csin-pinget, minthogy az ENSZ Biztonsági Tanácsában szavazzanak.