Azonosítják az Atlanti-óceán déli részén található mágneses „lyuk” eredetét, amely veszélyezteti a műholdakat és az űrhajósokat
A Föld mágneses mezeje hatalmas mélyedést rejt magában, amely Dél-Amerika és az Atlanti-óceán déli részének nagy részét lefedi, és amelyben a nagy energiájú kozmikus részecskék elérik az alacsonyabb, körülbelül 200 km-es magasságot. Ha rendszeresen keringenek ezen a helyen, a műholdak megsérülhetnek, és a Nemzetközi Űrállomás (ISS) kénytelen lekapcsolni néhány elektronikus berendezést. Az űrhajósoknak további védőintézkedéseket kell tenniük, és itt felerősödnek a foszfének, azok a fényvillanások, amelyeket csukott szemmel is látnak a kozmikus részecskék retinájukra való becsapódása következtében.
A dél-atlanti anomália (SAA) az űrkorszak kezdete óta ismert, és azóta is terjeszkedik és nyugat felé halad. Feltételezhető, hogy a Föld belsejében található, nagyon sűrű kőzet hatalmas lerakódása okozza, amely megváltoztatja a Van Allen-öv mágneses fluxusát és geometriáját, de nagyon keveset tudunk az eredetéről. Most egy spanyol kutatócsoport vezette a Föld mágneses tere elmúlt 2000 éves történetének rekonstrukcióját, amely először mutatja meg, hogy az anomália nem szokatlan és nem is új keletű esemény.
Indiától Dél-Amerikáig
A hétfőn a PNAS folyóiratban közzétett megállapítás megerősíti, hogy a Föld védőpajzsának esései ismétlődő folyamatok, amelyek az Indiai-óceántól Amerikáig terjednek. A Miriam Gómez-Paccard és F. Javier Pavón-Carrasco által vezetett csapat 41 dél-amerikai régészeti agyagmintát vizsgált meg, amelyek lehetővé tették számukra a mágneses tér pontos intenzitásának kiszámítását a múltban.
Ezekkel az új adatokkal a tudósok nyomon tudták követni a mágneses gyengeség területeinek földrajzi útját, és bebizonyították, hogy a ma látható anomália eredetileg az Indiai-óceánon alakult ki, röviddel i.sz. 1100 után, átszelte egész Afrikát, és végül Dél-Amerika felett telepedett le. A modellből az is kiderül, hogy egy másik korábbi alacsony intenzitású anomália majdnem ugyanazt a nyugati irányú migrációs útvonalat követte csaknem két évezreddel ezelőtt, Dél-Amerika felé haladva Kr. u. 1. és 850. között.
Visszatérő folyamat
Santiago Belda, az Alicantei Egyetem Térgeodéziai Kutatócsoportjának kutatója úgy véli, hogy ez az előrelépés lényegében azt bizonyítja, hogy ismétlődő folyamattal állunk szemben, amely általában évszázados, sőt évezredek léptékű léptékében működik. „A tanulmány nagyon jó minőségű, és jelentős előrelépést jelent a Föld mágneses mezőjének ismeretében a déli féltekén, amely történelmileg kevés megbízható adatot tartalmaz” – magyarázza az SMC-nek. A szakember véleménye szerint a munka fő implikációja az, hogy a mágneses tér intenzitásában megszilárdítja az északi és a déli félteke közötti tartós aszimmetria meglétét, amely a Föld magjában zajló mélydinamikai folyamatokhoz kapcsolódik, amelyet esetleg a köpeny szerkezete is modulál.
„A déli féltekén tapasztalható anomáliák megértése kulcsfontosságú, mivel ezek közvetlen következményekkel járnak bolygónkra” – mondja Belda. „A dél-atlanti anomália gyengíti a kozmikus sugárzás elleni védelmet, befolyásolja a műholdak, sőt a technológiai rendszerek működését és hasznos élettartamát. Összességében a munka nem jelenti azt, hogy a mágneses tér küszöbön álló megfordulásával kell szembenéznünk, de egyértelműen javítja a Föld mágneses pajzsának jövőbeli fejlődésének megértéséhez és lehetséges környezeti hatásainak megértéséhez szükséges tudományos alapot.”
Elisa M. Sánchez Moreno, a Burgosi Egyetem Paleomagnetizmus Csoportjának kutatója az SMC-ben kiemeli, hogy a Föld mágneses mezejéről és annak időbeli változásairól meglepően korlátozottak a tudásunk. A déli féltekén tapasztalható geomágneses anomáliák megértése különösen fontos, mivel ezeknek a régióknak lokálisan gyengébb a mágneses árnyékolása. „A modern világban ezek a körülmények a megnövekedett sugárterhelés miatt befolyásolhatják a műholdas elektronikát, az űrműveleteket és a műholdas navigációs rendszerek, például a GPS teljesítményét” – hangsúlyozza.
„A geomágneses mező ismereteinek bővítése nemcsak az alaptudományok, hanem a technológia, az űrkutatás és a kritikus infrastruktúrák védelme szempontjából is fontos” – ért egyet Josep M. Parés, a CENIEH Geokronológiai és Geológiai Programjának koordinátora. „Az eredmények nemcsak a geomágneses mező ismereteinek fejlődése és így a Föld történelme szempontjából is fontosak, hanem az SAA űrbiztonsági érdeke szempontjából is, hiszen a térség felett áthaladó műholdak a gyengébb geomágneses intenzitás miatt nagyobb dózisú beeső sugárzásnak vannak kitéve. Ez a kritikus hardverelemek meghibásodását vagy károsodását, sőt működési zavarokat is okozhat.”
