A tudósok azután fedezik fel a nap titokzatos viselkedését, hogy először hallgatták meg a „pulzusát”.
Egy új tanulmány szerint valami megváltozott a nap belső ritmusában az elmúlt negyven évben. Ez a ritmus felelős az „űridőjárás” meghatározásáért, mely körülmények befolyásolhatják a földi életet. Ezért a tudósok szerint további vizsgálatokat kell végezni, hogy megértsük, mi történik csillagunkkal.
Ismeretes, hogy a nap rendszeres, 11 évig tartó ciklusokban változik, ahogy mozog az aktivitási időszakok és a nyugodt időszakok között. Az aktivitási időszakokban a nap nagyobb eséllyel bocsát ki fáklyákat és kibocsátásokat, amelyek veszélyes napviharokhoz vezethetnek.
Az új tanulmányban a tudósok nagyon kicsi hanghullámokat figyeltek meg a nap belsejében, ami segített nekik mélyebben megérteni a nap belsejében végbemenő változásokat, és megismerni azok hatását a nap ciklusára és viselkedésére.
Azt találták, hogy a nap mintha „más viselkedési mintába” lépne be. A szokásos 11 éves cikluson túlmenően a Nap szerkezetében hosszabb távú változások következnek be, amelyek megváltoztathatják a működését.
Az 1987-től 2025-ig tartó változásokra vonatkozó adatok elemzése azt mutatta, hogy a rezgés belső frekvenciái és a felszíni mágneses aktivitás között már nem ugyanaz a kapcsolat, különösen a 23. számú napciklustól kezdve.
Meglepő módon a 24-es napciklus minden tekintetben érezhetően gyengébb volt. Ami a jelenlegi ciklust (25. sz.) illeti, bár a felszínen gyengébbnek tűnik, belülről aktívabb és erősebb, és ezt a szeizmikus adatok is alátámasztják.
Az összes frekvenciájú hangrezgés (alacsony, közepes, magas) valódi szerkezeti változást jelez a nap belsejében. Pontosabban, a Nap „légzését” jelképező mágneses tevékenység egyre inkább a fotoszféra (a Nap látható rétege) alatti nagyon sekély felszíni rétegre korlátozódik.
„A Napnak megvan a maga energetikai bioritmusa, amely fel-le mágneses tevékenységet hoz létre, amely befolyásolja az űridőjárást” – mondja Bill Chaplin, a kutatás vezetője, a Birminghami Egyetem munkatársa. „A hagyományos felszínmérés azonban nem árulja el a teljes történetet. Lehetséges, hogy a Nap másfajta viselkedési mintába lépett, amely évtizedek alatt bontakozik ki.”
Hozzáteszi: „Bizonyítékokat találtunk a naptevékenység ciklusának szisztematikus változásaira. A legfontosabb, hogy a mágneses aktivitás minden ciklussal egyre inkább a felszín alá kerül. Ez egy egyedülálló felfedezés, amely nem jöhetett volna létre a BiSON obszervatórium hosszú távú megfigyelései nélkül.”
A szakértők azonban azt mondják, hogy még több munkára van szükség ahhoz, hogy megértsük a Nap jelenlegi ciklusát és a benne végbemenő változásokat, amelyek ennek az átalakulásnak az okai lehetnek.
„Felfedeztük, hogy a Nap belső oszcillációi és felszíni aktivitása közötti kapcsolat az elmúlt néhány ciklusban fejlődött” – teszi hozzá Sarapani Basu, a Yale Egyetem munkatársa. „Ez a változás nem magyarázható egyszerűen a mágneses mezők gyengülésével. Inkább szerkezeti átrendeződést jelez abban, ahogyan a Nap mágneses aktivitása a felszíne alatt tárolódik.”
Forrás: Independent
