A tanulás szelleme az acehi árvíz áldozatai gyerekeknek Rumoh Harapanban
Az iskolaszoba sarkában lévő fapolc még mindig kopottnak tűnik. Minden sarokban sárnyomok voltak. A rendszerint ott elhelyezett tankönyvek ma már sehol. Minden elmosódott, amikor beütött a villámár.
A MIN 4 iskola igazgatója, Zulkarnaeni elmondta, hogy a hirtelen árvíz akár 1,5 méteres iszaplerakódásokat hagyott maga után. A legrosszabb körülmények a régi tanterem épületében voltak. A padok szétszórva vannak. A padlót sár borítja.
„Nem tudtunk hat helyi (tantermet) használni, beleértve az irodát. Mind 1,5 méternyi sár volt” – mondta Zulkarnaeni.
Nemcsak a tankönyveket mosták el, sok diák bizonyítványa és egyenruhája is elveszett. Ez az állapot kezdetleges szinten tette az ottani tanítási és tanulási folyamatot.
Zulkarnaeni elismerte, hogy a segélyek szétosztását akkoriban nehezítette a sárral teli utak. Nincs biztonságos út. A járművek nem haladhatnak át. Csak gyalog lehet átmenni.
Ez az állapot több napig tartott. Egészen addig, amíg végül nehéz berendezéseket vetettek be, hogy újból megnyithassák az utat.
„Egy hónappal az árvíz után tisztították meg először az új iskolaépületet. A régi épületnél ez nem volt lehetséges, nehéz felszerelést kértünk” – mondta.
Elmondása szerint az elsősegélyt Dompet Dhuafától kapta. Az iskola iskolai tankönyveket és oktatást segítő eszközöket kapott.
– Iskolai felszerelések, füzetek, táskák, Al-Korán és Dhuafa pénztárcák – magyarázta.
Eközben az egyik tanár, aki a MIN 4-ben tanít, elmagyarázta, hogy a Dompet Dhuafa által nyújtott segítség volt az első, aki megérkezett és fogadta.
„Akkor még nem kaptunk segítséget másoktól. Igen (akkor még csak Dompet Dhuafától) ez volt az első. Hála Istennek, Dompet Dhuafa nagy segítségünkre volt. Voltak tantermek, írószerfelszerelés” – zárta gondolatait.
