A Liputan6.com jelentése Szentpétervárról: Az ENSZ tömeges finanszírozást sürget a vízbiztonságért
Liputan6.com, Moszkva – A víz nem csupán az élet alapvető forrása, hanem a gazdasági rugalmasság és a globális fejlődés fő alapja. Ezt az erős üzenetet hangsúlyozta Retno Marsudi, az ENSZ-főtitkár vízügyi különmegbízottja, amikor felszólalt a „Nemzetközi vízügyi együttműködés kihívásai és kilátásai: A víz, mint a fenntartható fejlődés tényezője” című párbeszéd-ülésen a Szentpétervári Nemzetközi Gazdasági Fórumon (SPIEF) 2026, szerda (2026. 03. 6.). Az Indonéz Köztársaság volt külügyminisztere különböző országok küldöttei előtt a globális egység fontosságára hívta fel a figyelmet a vízgazdálkodási válság leküzdésében az emberi civilizáció jövője szempontjából.
„Hadd kezdjem egy szóval, amely nagyon fontos mindannyiunk számára. Ez a víz összeköt bennünket, és a víznek egyesítenie kell minket” – mondta Retno megnyitó beszédében.
Ezt az együttműködési érzést azután hozta magával, hogy korábban részt vett a 4. Dusanbe Vízügyi Konferencián Tádzsikisztánban, ahol első kézből volt tanúja az országok közötti együttműködés fokozódó szellemének a globális vízproblémák kezelésére, amelyek jelenleg a „túl kevés, túl sok és túl piszkos víz” válságciklusában rekedtek.
A 6. Fenntartható Fejlődési Cél (SDG) 2030-ig történő elérésének határideje felé közeledve az ENSZ legutóbbi értékelése jelentős fényes foltokat mutat. Csaknem egymilliárd további ember jutott hozzá biztonságosan kezelt ivóvízhez, míg több mint egymilliárd embernek most már javult a higiéniai felszereltsége. Ennek ellenére Retno emlékeztette a nemzetközi közösséget, hogy ne legyen önelégült. A világ vízkészleteire nehezedő nyomás továbbra is meredeken növekszik, ahogy a gleccserek zsugorodnak, és egyre súlyosabbak az árvizek és aszályok. Jelenleg még mindig 2,2 milliárd ember él tiszta víz nélkül.
Ennek a környezeti válságnak rendkívül végzetes pénzügyi következményei voltak. Retno azt az ellentmondásos tényt magyarázta, hogy az édesvíz-ágazat valójában évente 58 billió USD gazdasági értéket képes előállítani. Másrészt azonban a rossz kormányzás és a vízzel kapcsolatos katasztrófák valójában nagy mennyiségben kimerítik az államkasszát.
„A vízproblémákkal kapcsolatos kockázatok egyes régiókban továbbra is évente a GDP 6-9 százalékáig terhelik a gazdaságot. Ez tehát nagyon nagy összeg. A jövőben pedig a globális ciklus zavarai miatt több országban 8-15 százalékra csökken a GDP 2050-ben. A gazdasági értéken túl ennek a vízügyi kihívásnak a hatása közvetlenül is érezhető az emberi életben, a társadalmi fejlődésben és a környezeti fejlődésben is.”
E valós kockázatok alapján az ENSZ minden felet – a kormányoktól, az akadémikusoktól a magánszektorig – arra ösztönöz, hogy haladéktalanul alkalmazzanak három stratégiai megközelítést. Az első a vízre reagáló közpolitika (vízre reagáló megközelítés), ahol a vízzel kapcsolatos kérdéseket minden élelmiszer-, egészség-, energia- és klímapolitika kialakításának középpontjába kell helyezni. Tekintettel arra, hogy a víz fedezi a természeti katasztrófákkal kapcsolatos kockázatok több mint 90 százalékát, a vízügyi ágazat stabilitásának biztosítása egyenrangúnak tekinthető magának a fejlődésnek a jövőjének biztosításával.
A második sürgős lépés a hatalmas globális finanszírozási hiány megszüntetése. Retno felfedte, hogy a világ költségvetése jelenleg nagyon nagy hiányt szenved ahhoz, hogy egyenletesen tudja biztosítani a higiéniát és a tiszta vizet a Föld teljes lakossága számára.
„Globálisan a vízügyi ágazat finanszírozási hiánya hatalmas hiányt szenved. A költségvetést évi 114 milliárd dollárra becsülik a tiszta vízhez való egyetemes hozzáférés és a biztonságos higiénia eléréséhez. Tehát elegendő finanszírozás nélkül soha nem lesz vízbiztonság” – hangsúlyozta.
Az utolsó pillér a technológiai innovációnak a változás meghatározójaként való felhasználása (game changer). Retno hangsúlyozta, hogy a modern vízgazdálkodási technológiát megfizethető áron kell elkészíteni, hogy a fejlődő országok könnyen átvehessenek. Továbbá olyan kritikai megjegyzésekkel is szolgált, amelyek nagyon fontosak a modern digitális ipar számára, hogy a technológiai ugrások ne áldozzák fel a természetes fenntarthatóságot.
„Az olyan technológiai csoportok, mint az AI (mesterséges intelligencia), az adatrendszerek és számos egyéb fejlesztés nem áldozhatják fel a vizet. Ehelyett támogatniuk kell a vízbiztonság kiépítésére irányuló közös erőfeszítéseinket” – magyarázta Retno.
Beszéde befejezéseként Retno felkérte a világ összes vezetőjét, hogy készüljenek fel a 2026-os ENSZ Vízügyi Konferenciára, amelyen az Egyesült Arab Emirátusok és Szenegál társelnöke áll, hogy ezzel is felgyorsítsák a valódi cselekvést ezen a területen. Emlékeztetett arra, hogy a világnak nincs sok ideje.
„A mai fő üzenetem nagyon egyszerű. A vizet életforrásként, valamint stratégiai gazdasági és fejlesztési prioritásként kell kezelnünk. A vízbiztonság a fejlődés ellenálló képessége. Minél tovább halogatjuk a cselekvést, annál nagyobb kockázatot kockáztatunk saját fejlődésünkön” – zárta Retno.
