A Költészet Fiatal Házának megnyitója: Házak a szerelmi betegség számára
A hangulat fergeteges, amikor délután kezdődik az öt németül beszélő költő első fordulója. Helwig Brunner elsőként beszél a gyerekekről, akik vágynak az ünnepek kezdetére, a csodákról, amelyek most megtörténhetnek, a versekről, amelyeket nedves ruhával le lehet törölni, az évekről, amelyek úgy gurulnak össze, mint a szardínia a konzervben, és az ösvényekről, amelyek liliomok és fehér rózsák hegyei között vezetnek el.
A felolvasás része a hathetes fesztiválprogramnak, amely a Költészet Fiatal Háza megnyitója alkalmából zajlik, május elejétől június közepéig. A Lea Schneider és Ricardo Domeneck által moderált felolvasások olyan formát hoznak létre, amely gyakran ötvözi a költői sokszínűséget a politikai vitával. Fejhallgatóval a közönség ülve vagy fekve, a színpad közelében vagy távol hallgatja a felolvasást különböző nyelveken a némettől a perzsán át az arabig. Irodalmi bennfentes tippek jelennek meg a megalapozott, díjnyertes költőkig.
A költészet régóta kísérletezik színházzal, tánccal vagy zenével. Sophia Barthelmes ez utóbbit sikeresen integrálja előadásába: versét időnként zene kíséri, miközben olyan hétköznapi dolgokról beszél, mint a zokni és pulóver, de a magányról is.
A következő és egyben utolsó felolvasás a Zöldben június 13-án lesz, további információ
Miközben a madarak csiripelnek, a hallgatók pedig az árnyékba bújnak a tűző nap elől, Brian David Crawford moderátor folytatja az angol nyelvű szövegek olvasását. Tracy Fuad azt mondja, hogy szeret verseket írni, miközben a Tempelhofer Felden sütöget a napon. Az egyik egy berlini brutalista épületben történt születésről szól.
Szeretnéd jobban megtalálni a taz szövegeket guglizás közben? Ezután használhatja az új „Kedvenc források” funkciót egy Google-fiókkal. A taz hozzáadásához csak meg kell kattintson erre a linkre és tegyen egy pipát.
Fárszi nyelvű szövegek
A harmadik körben a politika immár egyértelműen utat talál a költészetben. A költők fárszi nyelven olvassák fel szövegeiket, amelyeket aztán a színpadon németre fordítanak. A nyelv hangzása a tartalom megértése nélkül is megható.
Az egyikük Atefe Asadi. Politikai letartóztatása után elhagyta Iránt. Szövegei a vágyakozásról és a száműzetésről is szólnak. Utóbbit lenyűgözően úgy írja le, mint egy teheráni könyvtárat, amely nem fér el egy hátizsákban. A szintén iráni Mahtab Yaghma a veszteség és a politikai elnyomás élményét dolgozza fel verseiben, melyeket a klasszikus perzsa költészet ihletett. Ilyen például a gyászmadár motívuma, amely bárhová viszi, repül.
Ezután a közönség gondolatban Afganisztánba utazik. Hadia Armaghan olyan nőkről olvas, akik nem hajlandók lepel viselni. Ha megérintik, a hegyek lélegezni kezdenek. Armaghan számára a lírai én csókja olyan ízű, mint az otthonról származó nedves föld. Itt is ismét kiderül, milyen szépek és fájdalmasak is tudnak egyszerre lenni a megrajzolt képek.
Az iráni Qazal Tabaneh ezzel szemben az elveszett nőiesség költői térképét készíti, és törékeny, de mégis ellenálló képekkel ellensúlyozza a politikai erőszakot. Azt mondja, hogy koriandert ültet félelme talajába, hogy megvédje magát a pusztulástól.
A tartalom erősödésével párhuzamosan a hangulat is változik: a gyülekező felhők elveszik a nyári könnyedség könnyedségét. A német nyelvű költészet egy rövid sorozata meglehetősen csendesnek tűnik az azt megelőző politikai hatású költészethez képest, mielőtt az este végre arab nyelvű versekkel zárul. Az utolsók között Widad Nabi kurd-szír költő szólal fel. A délután erős nyelvi képeit szimbolizálva a szögesdrótról fotózó madarakról és a barátoknak épített házakról ír, amelyekben szívfájdalomra és hosszú éjszakákra is van szobák.
Így a nap egy utazás nyelveken, helyeken és élményeken keresztül válik, miközben soha nem kell elhagynia a nyári nyugágyat ennyi idő alatt.
