A kivégzések rekordja 2025-ben
Agnes Callamard, az Amnesty ügyvezető igazgatója hétfőn kiadott közleményében kijelentette, hogy ez a riasztó növekedés az országok egy kis és elszigetelt csoportjának köszönhető, amelyek nem haboznak bármi áron végrehajtani a kivégzéseket, annak ellenére, hogy a büntetés eltörlésére irányuló globális tendencia egyre növekszik.
Callamard számos országot azonosított, köztük Kínát, Iránt, Észak-Koreát, Szaúd-Arábiát, Jement, Kuvaitot, Szingapúrt és az Egyesült Államokat, és ezeket az országokat „szégyentelen kisebbségnek” nevezte, amely a halálbüntetést fegyverként használja a félelem terjesztésére, az ellenzék leverésére és az állami intézmények erejének demonstrálására a kiszolgáltatott csoportokkal és marginalizált közösségekkel szemben.
A szervezet jelezte, hogy a teljes szám nagymértékű növekedése elsősorban annak tudható be, hogy korlátozott számú kormány ragaszkodik a félelem uralmához, hangsúlyozva, hogy Irán önmagában nem kevesebb, mint 2159 embert végzett ki, ami több mint kétszerese a 2024-ben regisztrált számnak. Kínát azzal is vádolta, hogy „a világ fő hóhérának” tartják, azt állítva, hogy több ezer kivégzés történt ott25, ahogyan azt 2024-ben végezték.
A szervezet adatai szerint Szaúd-Arábiában is legalább 356 kivégzés történt, többségükben kábítószerrel kapcsolatos bűncselekmények miatt, az Egyesült Államokban 47, Egyiptomban pedig 23 eset.
Az Amnesty feljegyezte, hogy 2025-ben az összes kivégzés 78%-kal nőtt 2024-hez képest, mivel abban az évben legalább 1518 kivégzést dokumentált.
Julia Ducro, az Amnesty Germany vezetője a halálbüntetést „az állami erőszak végső formájaként” jellemezte, hangsúlyozva, hogy ez egy embertelen és végső büntetés.
A szervezet szerint a kábítószer-ellenes politikák hozzájárultak a kivégzések alkalmazási körének bővítéséhez, és megjegyezte, hogy 1257 eset – vagyis az összes bejelentett kivégzés 46%-a – kábítószer-bűncselekményekhez kapcsolódott.
A jogalkotással kapcsolatos fejlemények kapcsán a szervezet jelezte, hogy Burkina Faso törvénytervezetet fogadott el a halálbüntetés újbóli bevezetéséről olyan bűncselekmények esetében, mint a „nagyárulás”, „terrorizmus” és „kémcselekmények”, míg Csád bizottságot alakított a kérdés felülvizsgálatára, beleértve a visszaállítás lehetőségét is.
Ennek ellenére a szervezet előrelépést könyvelhetett el eltörlési törekvéseiben: abban az évben, amikor 1977-ben elindította kampányát a halálbüntetés ellen, mindössze 16 ország törölte el a büntetést, a szám mára 113 országra nőtt – vagyis a világ országainak több mint fele -, miközben az országok több mint kétharmada eltörölte a büntetést jogilag vagy gyakorlatilag.
Callamard azzal zárta, hogy emberek milliói küzdenek továbbra is a halálbüntetés ellen, mint közös emberiségünk bizonyítéka, és hozzátette, hogy a teljes eltörlés lehetséges, ha mindenki erősen kiáll ezekkel az elszigetelt kisebbségekkel, és megjegyezte, hogy égve kell tartani az eltörlési kampány lángját, amíg a világ meg nem szabadul az „akasztófa árnyékától”, ahogy ő fogalmazott.
Forrás: AP
