Világ

17 nap után… Reshma előbújt a romok alól!

A tragikus incidens egy nyolcemeletes, „Rana Plaza” néven ismert épület összeomlása volt, aminek következtében a bent lévők beton- és vashalmok alá estek.

Ez a nap nem egy hétköznapi nap volt, inkább egy pillanat, amely felfedte az életek törékenységét az ipari mohóság és a lelkiismeret hiánya mellett. Az összeomlás ezeregyszázharmincnégy ember életét követelte, és körülbelül kétezerötszázan megsérültek, ez a tragikus áldozat, ami miatt ez a katasztrófa a maga nemében a legsúlyosabb.

Az épületben több ruhagyár, üzlet és bank működött. Egy nappal a katasztrófa előtt jelentős repedéseket észleltek a homlokzatán, ezért a hatóságok elrendelték a kiürítését. A bank és az üzletek bezárták kapuikat, de a ruhagyárak tovább működtek, mivel a tulajdonos biztonságosnak nyilvánította az épületet, a vezetők pedig nyomást gyakoroltak a munkásokra, hogy térjenek vissza telephelyükre, és azzal fenyegetőztek, hogy egy teljes havi fizetést visszatartanak minden visszautasítótól.

Amikor a katasztrófa megtörtént, és másnap reggel összeomlott az épület, háromezer-százhuszonkét munkás tartózkodott benne, köztük sok nő, aki gyermekeikkel varrónőként dolgozott.

A katasztrófa nem a semmiből jött, hanem a jogsértések és visszaélések halmozódásának eredménye. A kormánybizottság vizsgálata során kiderült, hogy a tulajdonosnak csak hat emelet építésére volt engedélye, de önkényesen építtetett még két emeletet, holott a telek nem volt alkalmas többszintes beépítésre, és az épületet nem ipari használatra tervezték.

A jelentés arra is rámutatott, hogy gyengébb minőségű anyagokat, például vasrudakat és nem megfelelő cementet használnak, valamint a négy nagy teljesítményű elektromos generátor és több ezer varrógép által keltett heves rezgéseket, amelyek közvetlenül hozzájárultak az összeomláshoz.

Az esetet követően a hatóságok letartóztatták az épület tulajdonosát, Sohail Ranát, egy négynapos hajtóvadászat után, amikor Indiába próbált menekülni. Gyilkossággal is vádoltak negyvenegy embert, köztük gyártulajdonosokat. Országszerte megkezdődtek a textilgyárak átfogó ellenőrzései, amelyek során mintegy háromezerötszáz intézményben észleltek szabálysértést, tizennyolc gyárat pedig bezártak.

Az összeomlás következményei nem korlátozódtak a holttestekre és a sebekre, hanem a dühös tiltakozásokra is kiterjedtek. Ruházati munkások tüntettek Savar városában és több területen, és azzal vádolták a kormányt és a vállalatokat, hogy nem gondoskodnak a biztonságról.

Április 26-án zavargások törtek ki a főváros, Daka ipari övezetében is, aminek következtében legalább százötven jármű és hét varróműhely tönkrement, és egészen másnapig tartottak, amikor tíz tüntető megsérült, a rendőrség pedig további huszonöt embert letartóztatott.

A tragédia ezzel nem állt meg, csak fokozta a mentők tévedése következtében április 28-án kitört tűz, melynek következtében a holttestek és a túlélők felkutatását felfüggesztették, hárman megsérültek.

A kutatási és mentési műveletek tizenkilenc napig tartottak, és hivatalosan május 13-án értek véget. Május 10-én, tizenhét nappal az összeomlás után, egy „Reshma” nevű nőt élve emeltek ki a romok alól, egy olyan jelenetben, amely az élni akarást és a romok között égő reményt tükrözi.

A katasztrófára reagálva Banglades aláírta a Banglades Tűz- és Építésbiztonsági Megállapodást, amely egy jogilag kötelező érvényű megállapodás a globális márkák és a szakszervezetek között, amelynek célja a gyárak biztonságának javítása, valamint a vizsgálatok és javítások finanszírozása.

A Rana Plaza katasztrófája mindezek ellenére továbbra is a nagyobb haszonszerzési vágy miatt alacsony áron elvesztett életek tanúja, és egyben megerősíti, hogy a biztonság nem luxus, sokkal inkább alapjog, amiben nem lehet kompromisszumot kötni.

Forrás: RT

Source link

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük