Az izraeli választások előtt: Bibi után
Donald Trump nyilvánosan azon töpreng, hogy Izrael jelenlegi miniszterelnöke, Benjámin Netanjahu újra indul-e a közelgő választásokon. – Akarja folytatni? – kérdezte Trump. „Mert ő háborús miniszterelnök. Nagyon hamar megnyerjük a háborút így vagy úgy, de ő csak egy háborús miniszterelnök.”
Igaza van az amerikai elnöknek? Vége a Netanjahu-korszaknak – az elmúlt 17 évből 15-ben ő uralkodott? Legkésőbb októberben új kormányt választanak az ország zsidó és palesztin-arab állampolgárai. Az Israel Democracy Institute (IDI) új tanulmánya szerint pedig a többségük valószínűleg már nem szeretné Netanjahut az élen. A válaszadók 61 százaléka azt mondta, hogy ne induljon tovább.
És ezek korántsem csak baloldaliak: az IDI szerint még a Likud pártján belül is csaknem negyedük emelt szót Netanjahu ismételt indulása ellen. A Miniszterelnökség most úgy nyilatkozott, hogy ő maga természetesen újra indulni kíván. A Likudon belül nincs nyilvánvaló utódja.
A médium által készített felmérés Idő Izrael de azt mutatja: továbbra is a Likud kapná a legtöbb szavazatot – a megkérdezettek 23 százaléka a Netanjahu pártra szavazott. A második helyen a B’Yahad áll, amely Naftali Bennett és Jair Lapid szövetsége. 2021 júniusa és 2022 decembere között ők ketten már együtt kormányoztak, jobboldali, centrista, baloldali és arab pártok koalíciójával. A kísérlet kudarcot vallott, majd természetesen ismét Netanjahu kormányzott vallási-jobboldali szélsőséges koalíciójával.
A megfelelő spektrumon is
Maga Bennett is a politikai jobboldali spektrumhoz tartozik Izraelben. Támogatója az izraeli ciszjordániai rendezési projektnek, amely sérti a nemzetközi jogot. Magát „jobboldali, liberális cionistának” nevezi. Lapid viszont inkább középen van. 2022-ben ismételten megerősítette, hogy támogatja a kétállami megoldást – vagyis egy palesztin államot az 1967-es határokon belül Izrael meglévő határain belül –, és kijelentette, hogy ez a „helyes dolog” Izrael számára. Bennett viszont egy palesztin állam ellen van.
Lapid maga azt mondja, nem akarja lekicsinyelni a „különbségeket és nézeteltéréseket”, de Bennett és közte „bizalom és barátság” van. És fontos, hogy Izrael egész központja Bennett mögé kerüljön, mint a szövetség legjobb jelöltje.
Tehát nem Netanjahu és jobboldali szélsőséges partnerei a lényeg. B’Yahad és Bennett prioritásai: egy állami vizsgálóbizottság felállítása a 2023. október 7-i Hamász-támadás ügyében, a miniszterelnökök mandátumának korlátozása, az ultraortodox lelkiismereti okokból megtagadók finanszírozásának csökkentése.
A biztonság sokak számára fontos választási kérdés Izraelben. Sok izraeli jobbra költözött az október 7-i támadás és az elmúlt két év háborúja után. De, hogy Netanjahu új doktrínája – a biztonság a háborún és az erőn keresztül – sikeres lesz-e, legalábbis kérdéses.
Az Irán által támogatott Hezbollah rakétái és drónjai továbbra is repülnek az északi határon – annak ellenére, hogy Izrael 2023. október 8. óta háborúzik ott. Gázában a Hamász továbbra is a terület 30 százalékát és szinte a teljes palesztin lakosságot tartja ellenőrzése alatt. Az Iráni Iszlám Köztársaság megtépázott, de radikalizálódott. Még mindig ketyeg az óra Teherán központjában, hogy véget vessen Izraelnek.
A palesztinok azonban nem is szerepelnek Bennett prioritásai között. Ezért nem meglepő, hogy Ciszjordániában egyesek némi közömbösséggel tekintenek a közelgő választásokra. Mert vagy Netanjahu nyeri újra a választást, és sikerül újra koalíciót kötnie a vallásos és a szélsőjobboldali pártokkal. Vagy a centrista-jobboldali B’Yahad nyer, amelynek akkor szintén koalíciót kellene kötnie. A 2021/2022-es évtől eltérően Bennett bejelentette, hogy a továbbiakban nem kíván koalíciót kötni az arab pártokkal.
Azonban végül is ők lehetnek a királycsinálók. Az arab pártok – amelyek közül négyből három most egyesítette erőit, hogy szövetséget alkosson – összefogtak a Idő-Izrael– Szavazás összesen 13 helyért. A Netanjahu-párti blokk 48, a Netanjahu-ellenes blokk 59 mandátummal rendelkezik.
Tehát mindkettőből hiányzik a többség: ehhez 120 knesszeti mandátumból 61-re lenne szükség. Ehhez a Netanjahu-ellenes tömbnek szüksége lenne az arab pártokra. A sors iróniája, hogy a végeredményük végső soron döntő lehet.
