A „policisztás petefészek szindróma” új neve… Miért változtatta az orvostudomány a „PCOS” fogalmát „PMOS”-ra?
Az orvostársadalom szemtanúja egy jelentős változásnak a nők egyik leggyakoribb hormonális rendellenességének megértésében, a „policisztás petefészek szindróma” (PCOS) átnevezésével „poliendokrin-metabolikus petefészek szindrómára” (PMOS).
Ez a változás annak a tévhitnek a kijavításának a része, amely évtizedek óta csak a petefészkekkel kapcsolatos női problémává redukálta az állapotot, miközben a legújabb kutatások megerősítik, hogy ez egy összetett rendellenesség, amelynek hatása kiterjed a hormonokra, az anyagcserére és hosszú távon az általános egészségi állapotra, beleértve a termékenységet, a súlyt, valamint a cukorbetegség és a szívbetegség kockázatát.
Mi az a policisztás petefészek szindróma (PCOS/PMOS)?
A PCOS egy sokrétű rendellenesség, amely különböző módon érintheti a nőket, és tünetei gyakran késő serdülőkorban kezdődnek. A Brit Egészségügyi Szolgálat szerint a tünetek közé tartozik a rendszertelen vagy megszakadt menstruáció, ovulációs zavar, fokozott szőrnövekedés az arcon vagy a testen, akne, súlygyarapodás és hajhullás a fejbőrről.
Az Egészségügyi Világszervezet becslései szerint világszerte a reproduktív korú nők 10-13 százaléka szenved ebben a szindrómában, de körülbelül 70 százalékuk nem veszi észre.
Colin Duncan professzor, a skóciai Edinburghi Egyetem Reproduktív Egészségügyi Kutatóközpontjának munkatársa a The Guardian újságnak adott interjújában azt mondta, hogy a betegség „különböző módon jelenik meg az élet különböző szakaszaiban”.
A régi név az állapot közös jellemzőjéből származik, amely a policisztás petefészkek jelenléte, de ez a leírás a szakértők szerint félrevezető.
Duncan megerősíti, hogy ez a kifejezés ciszták jelenlétére utal a petefészekben, miközben az igazság nem így van. Valószínűleg a hiba akkor következett be, amikor a kutatók a petefészkek tanulmányozása során több kis, folyadékkal teli zsák jelenlétét észlelték.
De ezek nem kóros ciszták, hanem tojásokat tartalmazó tüszők.
Normális esetben minden hónapban több tüsző kezd növekedni a petefészekben, mielőtt az egyik megérne, és tojást bocsátana ki, míg a többi tüsző összezsugorodik.
Ami a PMOS-ban szenvedő nőket illeti, egyes tüszők növekedése leáll, és az ovulációs folyamat gyakran nem fejeződik be.
Az állapot okai és a hormonális egyensúlyhiány
A policisztás petefészkek kialakulása egy másik fontos tényezőhöz kapcsolódik, amely a petefészkekből származó androgén hormonok fokozott termelése.
Ezeket a hormonokat „férfi hormonoknak” nevezik, és a nőkben is jelen vannak, de alacsonyabb szinten, míg a „PMOS-ban” szenvedő nőkben magasabbak.
Ez az egyensúlyhiány általában a follikuláris stimuláló és a luteinizáló hormonok (FSH és LH) közötti egyensúlyhiány eredménye, miközben a kutatás még folyamatban van az egyensúlyhiány pontos okának megértésére.
A tanulmányok azt mutatják, hogy az inzulinrezisztencia is fontos szerepet játszik, mivel a szervezet nagyobb mennyiséget termel belőle, hogy kompenzálja a gyenge választ, de a magas inzulinszint az androgének fokozott termeléséhez vezet.
Duncan ezt a kapcsolatot „ördögi körnek” írja le, amelyben a felesleges androgének fokozzák az inzulinrezisztenciát, és fordítva.
A súlygyarapodás szintén súlyosbíthatja az állapotot, mivel összefüggésben áll az inzulinrezisztenciával, és egy olyan fehérje csökkenéséhez vezet, amely segít eltávolítani a felesleges androgéneket, míg maga az állapot hozzájárulhat a súlygyarapodáshoz.
A bizonyítékok arra utalnak, hogy a genetika szerepet játszhat, mivel az állapot családon belül is továbbadható.
Más kutatások azt is jelzik, hogy lehetnek további tényezők, például a magzat terhesség alatti magas szintű androgénnek való kitettsége.
Duncan rámutat, hogy a diagnózis gyakran csak a fogamzóképes évekre korlátozódik, bár az állapot egy életen át tart.
Az előfordulási arányok régiónként eltérőek, mivel úgy tűnik, hogy Dél-Ázsiában gyakoribb, Észak-Európában kevésbé, miközben a szervezet becslései szerint a fertőzött nők körülbelül 70 százaléka nem tud fertőzéséről.
Egészségügyi hatások
A szakértők megerősítik, hogy a PMOS egy krónikus állapot, amely a nők egészségének számos aspektusát érinti egész életében.
Az ovulációs zavar miatt teherbeesési nehézségekhez vezethet, és a nők meddőségének egyik leggyakoribb oka.
De hatása nem korlátozódik a termékenységre, hiszen a természetes hormonritmus felbomlása miatt a havi vérzésben is zavarokat okozhat.
Az állapot a magas koleszterinszinttel és a méhnyálkahártya rák fokozott kockázatával is összefüggésben áll, valamint a 2-es típusú cukorbetegség és a magas vérnyomás fokozott kockázatával, ami ezt követően növeli a szív- és érrendszeri betegségek kockázatát.
Emellett súlygyarapodással is összefüggésbe hozható, ami ronthatja a tüneteket és növelheti más rendellenességek, például az alvási apnoe kockázatát.
Duncan rámutat, hogy a betegségben szenvedő nők nehezebben fogynak le, mint mások, ami szintén kihat a mentális egészségükre.
A szorongás és a depresszió magasabb aránya mellett nő az étkezési zavarok kockázata.
Mi a kezelés?
Az állapotra nincs végleges kezelés, mivel krónikus betegségről van szó, amely az élet minden szakaszában a tüneteknek megfelelően folyamatos kezelést igényel.
Duncan szerint a kezelés néha a súlycsökkentésre, a termékenység javítására vagy a cukorbetegség és a szívbetegségek megelőzésére összpontosíthat.
A hormonális fogamzásgátlókat a menstruációs ciklus szabályozására és az androgének szintjének csökkentésére használják, ami segít korlátozni a túlzott szőrnövekedést.
Gyógyszereket is alkalmaznak az ovuláció serkentésére olyan nőknél, akik teherbe szeretnének esni.
A legújabb kutatások azt mutatják, hogy az új súlycsökkentő gyógyszerek, mint például az Ozambik és a Wegovi, további előnyökkel járhatnak, és a klinikai vizsgálatok ezen a területen folytatódnak.
Miért változott a név?
A névváltoztatás fő oka a pontatlanság, mivel nem minden beteg szenved petefészekcisztában, és a probléma nem korlátozódik csak a petefészkekre.
Duncan szerint a régi név azt sugallja, hogy a probléma a petefészkekre korlátozódik, pedig valójában ez egy tágabb hormonális és anyagcserezavar.
Franks egyetért ezzel a tétellel, rámutatva, hogy a betegség olyan anyagcserezavarokat foglal magában, amelyek nem kevésbé fontosak, mint a reproduktív tünetek.
A névváltoztatásról szóló döntés azután született, hogy a közvélemény-kutatások szerint az orvosok és a betegek többsége támogatja az átnevezést.
Az új „PMOS” név jelentése
A „poliendokrin és metabolikus petefészek szindróma” elnevezés több éves nemzetközi munka eredménye, és célja a régi névhez kapcsolódó tévhit kijavítása.
Az új név az állapot összetett és hosszú távú természetét tükrözi, mint hormonális rendellenességet, amely a reproduktív és anyagcsere-rendszereket érinti, és számos egészségügyi szövődményhez kapcsolódik, amelyek különböző testrendszereket érintenek.
