Amerikai katonai és hírszerzési források: Az iráni háború nyomáskártyát ad Kínának, és kimeríti a fegyvereket Peking számára
A két újság beszámolója szerint az amerikai hírszerzési és katonai körök úgy vélik, hogy az amerikai-kínai verseny nemcsak a Közel-Keletre korlátozódik, hanem olyan fontos kérdésekre, mint Tajvan, a globális kereskedelem és az energia.
A források azt mutatják, hogy Kína most közvetetten profitál a térségben továbbra is fennálló feszültségből: megerősíti gazdasági és diplomáciai befolyását, és kihasználja pozícióját, mint az egyik legnagyobb iráni olajfelvásárló, amellett, hogy képes egyidejűleg nyitott kommunikációs csatornákat fenntartani Teheránnal és az Öböl-államokkal.
A New York Times rámutat, hogy az iráni háború „további nyomáskártyát” adott Kínának a Donald Trump amerikai elnök és Hszi Csin-ping kínai elnök esetleges csúcstalálkozója előtt, mivel Peking a válságot közvetett tárgyalási eszközként használja szélesebb ügyekben, különösen a tajvani ügyben, mivel arra törekszik, hogy Washington csökkentse a szigetnek nyújtott katonai és politikai támogatását.
Az újság arra is rámutatott, hogy az eszkaláció időszakában Kína fokozta diplomáciai megmozdulásait a regionális és nemzetközi felekkel, és olyan erőként mutatkozott be, amely képes közvetítő szerepet játszani a világ egyik legfontosabb energiafolyosója, a Hormuzi-szoros körüli feszültségek csillapításában.
Ugyanebben az összefüggésben a New York Post arról számolt be, hogy az Iránnal fennálló konfliktus az Egyesült Államok katonai számláira is visszatükröződik, mivel az eredetileg a Kínával való esetleges konfrontációs forgatókönyvekre elkülönített katonai készletek egy részének kimerüléséhez vezet, ami további mozgásteret ad Pekingnek az amerikai hadsereg teljesítményének nyomon követésére és értékelésére tényleges konfliktusok közepette.
A két újság beszámolója úgy véli, hogy Kína nem feltétlenül törekszik közvetlen beavatkozásra az iráni válságba, hanem egy szélesebb stratégia részeként alkalmazza azt, amelynek célja a Washingtonnal való kapcsolat újrafogalmazása a „hatalmi paritás” alapján, miközben fenntartja a globális gazdasági stabilitást, amely biztosítja az energia és a kereskedelem folyamatos áramlását, különösen a létfontosságú tengeri útvonalakon.
Amerikai becslések a New York Times és a New York Post beszámolói szerint azt mutatják, hogy az iráni háború már nem csak regionális kérdés, hanem a két szuperhatalom közötti stratégiai verseny egyensúlyának meghatározó elemévé vált, mivel a regionális válságok nyomásgyakorlási eszközökké válnak a Washington és Peking közötti hosszú távú globális konfliktusban.
Forrás: The New York Times, The New York Post
