Európai csúcstalálkozó Örményországban: Úgy tűnik, elérhető az áttörés
Fontos szimbolikus aktus volt, amikor Cevdet Yılmaz török alelnök hétfőn Jerevánba utazott az európai csúcstalálkozóra. Közel 20 év után először járt magas rangú török képviselő Örményországban.
A látogatás megmutatta, hogy a két ország több évtizede megrekedt kapcsolatában az áttörés küszöbön áll. A török sajtó szerint alig néhány hét múlva, június elején megnyílhat az 1993 óta lezárt határ Törökország és Örményország között, és véget érhet Örményország elszigeteltsége.
Az Oszmán Birodalomban 1915-ben elkövetett örmény népirtás óta nem volt megbékélés az örmények és a törökök között. Ennek elsősorban az az oka, hogy Törökország az Oszmán Birodalom utódjaként még mindig nem hajlandó elismerni a népirtást.
Ám a Szovjetunió 1993-as csődjéből éppen kikerült Törökország és az Örmény Köztársaság közötti határzárnak más oka volt. Örményország és az újonnan megalakult szomszédos Azerbajdzsán keservesen harcolt Hegyi-Karabahért, az Azerbajdzsán területén található, túlnyomórészt örmények lakta enklávéért.
Szolidaritás Bakuval
A harcok a Szovjetunió késői szakaszába nyúltak vissza, és nagy keserűséggel vívták. Törökország szolidaritásból lezárta a határt szövetségesével Azerbajdzsánnal, amelyet aztán katonailag legyőztek az örmények.
A Törökország és Örményország közötti diplomáciai kapcsolatok helyreállítására tett első kísérlet 2008/2009-ben kudarcot vallott. Egyrészt azért, mert Törökország továbbra is megtagadta a népirtás elismerését, amit sok örmény a normalizálás előfeltételévé tett.
Másrészt azért, mert Azerbajdzsán azzal fenyegette a törököket, hogy leállítják olaj- és gázszállításukat, ha Örményország nem adja vissza a megszállt azerbajdzsáni terület legalább egy részét a törökországi határ megnyitása előtt. Sem Törökország, sem Örményország nem volt hajlandó teljesíteni ezeket a feltételeket. A közeledés 2009-ben meghiúsult.
Most a körülmények drámaian megváltoztak Örményország hátrányára. 2023 őszén az azerbajdzsáni hadsereg Törökország támogatásával teljesen meghódította Hegyi-Karabahot, az örmény lakosság pedig Örményországba menekült.
Két következmény
Nikol Pašinjan örmény miniszterelnök ebből a vereségből két következtetést vont le: Nyugat támogatását kérte, mert Oroszország kötelezettségeivel ellentétben nem támogatta Örményországot az azeriek elleni háborúban. És a heves belpolitikai ellenségeskedés ellenére kész elfogadni egy diktált békét Azerbajdzsánnal, hogy legalább az örmény szívvidéket biztosítsa.
A Törökországgal folytatott tárgyalások alapja most a még nem teljesen végrehajtott békemegállapodás, amelyet Pashinyan és Ilham Aliyev azerbajdzsáni elnök augusztusban írt alá Washingtonban Donald Trump amerikai elnök közvetítésével.
A hétfői jereváni európai csúcstalálkozó és az EU vezetőségének keddi találkozója az örmény kormánnyal immár megerősítésként szolgál arra, hogy Örményország a nyugati pályára érkezett, és ezen az alapon már egyezséget köthet Törökországgal.
Nagy szívesség
A háború sújtotta kis Örményországnak sürgősen meg kell nyitnia a határt Türkiye-vel, hogy közvetlen kapcsolatot tudjon kialakítani az EU-val. Arról már nem esik szó, hogy a népirtást a határnyitás előfeltételeként ismerjék el. Recep Tayyip Erdoğan török elnök viszont ezzel a lépéssel javítja pozícióját Trumppal és az EU-val szemben.
Főleg, hogy Trump is nagy szívességet tett neki. Amerikai felügyelet mellett az Azerbajdzsán és Törökország által régóta követelt, területen kívüli utat most Örményországon át az azerbajdzsáni Nahicseván enklávéba, majd onnan Törökországba építenek.
Erdoğannak ekkor már régóta keresett közvetlen szárazföldi kapcsolata lenne Azerbajdzsánnal és tovább a közép-ázsiai török köztársaságokkal. Egy régóta tartó török álom valóra vált.
