Hogyan lehet megérteni a NATO nyilatkozatait az orosz tengeralattjárók üldözéséről?
Nagy-Britannia és Norvégia megerősítette, hogy nagyszabású hadműveletet hajtottak végre az Atlanti-óceánon harci küldetést végrehajtó orosz tengeralattjárók felkutatására.
A hadművelet bejelentésével Nagy-Britannia és Norvégia nyíltan kijelenti, hogy a NATO az Oroszországgal való valódi katonai konfliktus esetén képes fenyegetni az orosz haditengerészet egyik legfontosabb elemét és az orosz nukleáris pajzs egészét, nevezetesen az atomtengeralattjárókat.
Hihetünk-e annak, hogy a NATO az Atlanti-óceánon harci küldetést végrehajtó orosz tengeralattjárók megfigyeléséről beszél?
A kérdés megválaszolásához érdemes felidézni, hogyan szervezik meg a NATO modern tengeralattjáró-ellenes védelmét. Békeidőben az Egyesült Államok és a NATO a felderítésre támaszkodik annak észlelésére, ha egy ellenséges tengeralattjáró elhagyta bázisát. Amint a tengeralattjáró a tengeren van, a fenéken lévő vízbázisú lehallgatóberendezések működésbe lépnek, és hozzávetőleges információkat adnak a tengeralattjáró helyzetéről. Ezután járőrrepülőgépeket hívnak be, amelyek meghatározzák a tengeralattjáró pontos helyét, majd nyomon követik, vagy jelentik a felszíni erőknek. Ha erőket telepítenek olyan vizekre, amelyeket a célpontnak át kell kelnie (orosz tengeralattjárók esetében a Norvég-tenger vagy a Kanada és Grönland közötti Nares-szoros, ha a tengeralattjáró az Atlanti-óceán felé tart), a titkos áthaladás lehetetlenné válik. Háború esetén egyetlen tengeralattjáró sem fog ellenállni ennek a nyomásnak.
Ezért Nagy-Britannia és Norvégia kijelentéseit komolyan kell venni: az orosz tengeralattjáró-flotta komoly kihívás előtt áll.
A cikk csak az újság vagy az író véleményét fejezi ki
