PokerStop

A huszonnyolc éves fiatal nő már-már táncolt az örömtől, miközben a tárgyalóterem ajtaja előtt összegyűltek között a fekete nikábja mögül azt skandálta, hogy „Önön a sor, doktor úr” Atef Najeeb, a darai politikai biztonsági részleg vezetőjének első tárgyalásain.

A fiatal nő, aki 15 éves volt, amikor 2011-ben Daraában kitörtek a tüntetések, nem tudtak szavakat mondani, hogy kifejezze érzéseit Asharq Al-Awsatnak. Majd így szólt: „Ahmed Al-Sayasneh sejk családjából származom. Minden unokatestvéremet és Daraa összes fiát letartóztatták, vád alá helyezték és megölték. Nagy öröm a gyilkos perében. Ma győztünk, és megtorlást kívánok mindenkinek, aki megsértette az emberi jogokat Szíriában.”

Az Al-Nasr utcában található Igazságügyi Palota ajtaja előtt és a folyosókon nagy számban vonultak ki rendfenntartók, miközben a terem nagy részét médiakamerák foglalták el. Ez elítélését váltotta ki a személyes vádemelés feleiből, akik a kora reggeli órákban érkeztek Daraa kormányzóságból, és kénytelenek voltak a terem előtt várni, amíg fel nem hívják őket.

Egyikük azt kiabálta: „Méltóbbak a médiaszakemberek, hogy jelen legyenek, mint az ügyészek?” Az Igazságügyi Palota zaja közepette azonban senki sem válaszolt, hiszen annak osztályai és bíróságai folytatták rendes munkájukat, annak ellenére, hogy a folyosókon és a csarnok ajtaja előtt sűrűn tartózkodtak a rendfenntartók, hogy szabályozzák a részt venni szándékozók belépését egy ritka történelmi pillanatban, amelyben a vádlott az igazság boltíve alatt találkozik áldozataival.

Több mint 50 ember érkezett Daraából, köztük 6 fiatal férfi, akiket Atef Najib 2011 februárjában tartóztatott le az akkoriban a „Szabadság gyermekei”-ügyben, azzal a váddal, hogy egy iskola falára írták a „Te sorod, orvos” kifejezést.

Abban az időben több mint 20 gyermeket tartóztattak le azzal a váddal, hogy a falakra írtak „bármilyen írást, még akkor is, ha az egy személynév vagy egy ártatlan gyermekkori emlék” – mondta Ola Aba Zeid az Asharq Al-Awsatnak. Bátyjával, Abdul Rahmannal érkezett, hogy részt vegyen a perben, mint vádemelés, ahol bátyja, valamint 5 másik személy, köztük Ahmed, Ibrahim Rashidat, Samer Al-Sayasneh és Iyad Khalil szembesül a vádlottal, Atef Najibbal, és bizonyítékot szolgáltat arra, hogy letartóztatták és megkínozták őket, amikor még az iskolában jártak.

Ola azt mondja, hogy Najib tagadja, hogy letartóztatott és kínzott volna gyerekeket, tudván, hogy kivétel nélkül mindenkit, aki Aszad börtöneibe került, mindenféle szörnyű kínzásnak volt kitéve. Gyerekek voltak, közülük a legidősebb tizennégy éves volt. Egy részük később mártírhalált halt, volt, aki kivándorolt, volt, aki ottmaradt, és eljött tanúskodni a bíróság elé.

Ola felszólította a szíriai hatóságokat, hogy fordítsanak nagyobb figyelmet az ügyészek tárgyalóterembe érkezésének megszervezésére, remélve, hogy Najib és mindazok, akik a korábbi rezsim megsértését követték el a szírek ellen, méltányos büntetést kapnak, és „megtapasztalják a keserűség ízét, amit a fogvatartottak, mártírok és eltűntek családjai is megízleltek”.

Iyad Khalil, aki arra várt, hogy bemenjen a terembe, és hallgassa meg a vallomását, azt mondta: „Én vagyok az első fogvatartott a szíriai forradalomban 2011. február 8-án. Tizennégy éves voltam”, a lábában lévő testi fogyatékosra mutatott: „Ez a kínzás miatt van… Mindenféle kínzásnak vetettek alá minket, hogy kihúzzam a falat, de a külső felek kihúzzák a vallomást. az igazságtalanság miatt.”

Úgy tűnik, Iyad nem annyira elégedett a tárgyalással, mint amennyire dühös és aggódik a rehabilitáció miatt: „Amikor meghallottam Atef Najib letartóztatásának hírét, azonnal pert indítottam ellene, és várom, hogy kiszabják a halálos ítéletet.”

Az Igazságügyi Palotába látogató ügyvéd csatlakozott a büntetőterem előtti tömeghez, miközben mobiltelefonja képernyőjén nézte a bírósági eljárás élő közvetítését. Azt mondta kollégájának, akit meglepett az a jelenet, amikor Atef Naguib sír, amikor megérkezett az Igazságügyi Palotába: „Sírnia kellene örömében, mert tisztelettel viszik a bíróság elé.” Az egyik jelenlévő így válaszolt: „Ha keményebb büntetés lenne, mint a halál, azt követelnénk.”

Abdul Hakim Al-Sarhan, az Al-Omari mecset 2011-es, a környék összes lakosának kárt okozó megrohanása ügyének egyik felperese azt kívánta, hogy Atef Najib sorsa az Al-Omari mecset előtti téren dőljön el. Azt mondta: „Ő volt a darai politikai ág vezetője, vagyis az első államférfi Daraa kormányzóságban, és az akkori Daraában elkövetett összes jogsértés az ő parancsára történt.”

Az egyik jelenlévő azt mondta: „Najib mészárlást követett el a Politikai Biztonsági Ügyosztály ajtaja előtt 2011-ben, amelyben tizenkét ember meghalt, és harmincketten megsebesültek”, és azt követelte, hogy őt, valamint a darai biztonsági ágak és shabiha összes vezetőjét vonják felelősségre.

Ami Basil Marijt illeti, megsérült a 2013-as alagútban történt mészárlásban, és elmondta, hogy tagja volt az Aszad-rezsim jelképeit üldöző csapatnak. A csapat több mint 46 Daraa-i emberből áll, akik mindannyian eljöttek a tárgyalásra. Basil felemelte a tenyerét amputált ujjakkal a sérülése következtében: „A családom, egy feleségem és két gyermekem meghalt a darai alagútban történt mészárlásban, valamint több mint 24 civil, köztük nők és gyerekek.” Hangsúlyozta, hogy mindenkit büntetőeljárás alá kell vonni, aki bombázásra, megsemmisítésre és megölésre adott parancsot.

Eközben Yasser Atta Abdel Ghani, aki a megszállt Golánról származik, és az Al-Qadam negyedben, Joura Al-Sharbatiban él, észrevette, hogy a Tadamon környéki mészárlás fő vádlottjának, Amjad Youssef letartóztatása, valamint a megbuktatott rezsim jelképeinek perének megkezdése „a leváltott rezsim nagy családja, a mártírok és az eltűnt családok nagyjai. kitelepítettek”, megtorlást kívánva mindenkinek, aki Szíria pusztulását okozta.

Abdul-Ghani 2012 óta elveszítette két testvérét, és semmit sem tud róluk. Nem tudja, mit tegyen, halotti anyakönyvi kivonatot állítson-e ki nekik, vagy várjon. Hangsúlyozta, hogy az igazságszolgáltatási eljárás megkezdése „megnyugtatja a gyászolók szívét”, és felszólította a szíriai hatóságokat, hogy gyorsítsák fel az átmeneti igazságszolgáltatási folyamatot, hogy együttérzést tanúsítsanak az áldozatok családjai iránt.