Tanulmány az éghajlati károkról: Az éghajlatváltozás növeli az államadósságot
Magasabb adósság, növekvő egyenlőtlenség és lassabb növekedés – ez megtörténhet, ha az éghajlatváltozást nem veszik jobban figyelembe az európai pénzügyi tervezésben és a fenntartható adósságok kiszámításakor. Ezt mutatja a British New Economics Foundation új tanulmánya. A klímavédelmi beruházások viszont stabilizálhatják a gazdaságot az egész EU-ban.
Klímavédelmi kiadások növelése nélkül 2050-re az EU-tagországok átlagos adósságrátájának növekedését jósolják a szakértők, ami 58 százalékponttal haladja meg az Európai Bizottság korábbi becslését – 2070-ben ez 197 százalékpont lenne. Az adósságráta az államadósság és a bruttó hazai termék közötti kapcsolatot fejezi ki. A korai uniós beruházásokkal – különösen a globális együttműködéssel összefüggésben – az átlagos adósság 2050-re 4 százalékponttal magasabb lenne a korábban feltételezettnél, 2070-re viszont 12 százalékponttal alacsonyabb lehet.
A probléma: A tudósok szerint az EU eddig túlságosan a rövid távú államadósságra összpontosított, és figyelmen kívül hagyta a hosszú távú következményeket.
A klímaválság sokféle kárt okozna: a termelékenység, az infrastruktúra és az olyan ágazatok sérülnének, mint a közlekedés, a mezőgazdaság és az energia a szakértők szerint. A klímakatasztrófák utáni javítások és újjáépítés költségeinek növekedése is várható a jövőben.
Több pénz a klímavédelemre
A klímavédelemre fordított kiadások viszont növelnék a termelékenységet és csökkentenék a későbbi klímakárok költségeit. A tiszta energiarendszerek, a rugalmas infrastruktúra és a hatékony lakásépítés nemcsak az államháztartást védi. A szakértők további előnyöket is látnak, mint például az alacsonyabb energiaköltségek, a jobb közlekedési rendszer, valamint az egészségesebb és biztonságosabb közösségek.
Az Európai Környezetvédelmi Ügynökség (EEA) becslései szerint, ha a globális felmelegedést 1,5 fok alatt tartják, az EU-ban 40 milliárd euró körüli beruházásigény lesz. Ha 2 fok alatt marad, akkor már 80-120 milliárd lenne.
A tanulmány célja, hogy bemutassa, milyen hatással lesz az éghajlatváltozás az EU államháztartására, ha a „szokásos forgatókönyv” folytatódik a különböző forgatókönyvekhez képest, korábbi lépésekkel – magyarázza Sebastian Mang társszerző. Eredmény: A legjobb eredmény az EU gazdasági kormányzásának alapvető átirányítása lenne, amely figyelembe veszi az éghajlati valóságot.
A jelenlegi fiskális szabályok megkövetelnék a zöld beruházások elhagyását, amelyek hosszú távú gazdasági előnyökkel járnának, mondja Mang. A folyamatban lévő energiaválság egyértelmű példa erre. „Ha az elmúlt években többet fektettünk volna be a vasútba, a megújuló energiákba és a hálózati infrastruktúrába, és így csökkentené az olaj- és gázfüggőségünket, a jelenlegi válság sokkal kevésbé érintene bennünket.” Ha az ilyen befektetések korábban történnének, az ilyen sokkok gazdasági következményei elkerülhetők, vagy legalábbis mérsékelhetők.
Hagyja abba a fosszilis tüzelőanyagok támogatását
A probléma az, hogy az éghajlatvédelmi intézkedések elmaradásának várható költségeit jelenleg nem veszik figyelembe a fenntartható adósságszint kiszámításakor. A tanulmány szerint azonban olyan megelőző modellre van szükség, amely nem merev számszerű szabályokat határoz meg, hanem minőségileg értékeli az éghajlatváltozással és az ellenálló képességgel kapcsolatos kiadásokat.
A regionális széttagoltság megelőzése érdekében az EU-nak lehetővé kell tennie a közös hitelfelvételt és bővítenie kell a szolidaritási alapot. Végül a fosszilis tüzelőanyag-támogatások fokozatos megszüntetésével, valamint a progresszív adózás és a monetáris politika koordinációjának szélesebb körű eszköztárának alkalmazásával Európa csökkentheti a zöld beruházások tőkeköltségét, miközben biztosíthatja az átmenet méltányos finanszírozását.
Ha Németország bruttó hazai termékének, azaz gazdasági kibocsátásának körülbelül 1 százalékát fordítaná klímavédelemre az éghajlat-alkalmazkodási intézkedések mellett, akkor 30 százalékponttal lenne alacsonyabb az államadósság 2050-ben a New Economics Foundation szerint. Németország már eddig is fontos jelzést küldött „500 milliárd eurós történelmi különleges alapjával” – mondja Mang. A pénzeszközök tényleges felhasználása azonban kevés okot ad annak feltételezésére, hogy a jelzésnek következményei vannak.
De Spanyolország reményt ad minta diákként az EU-ban – mondja Mang. „Az ország 2020 januárjában klímavészhelyzetet hirdetett, és azóta az egyik koherensebb nemzeti éghajlat- és átalakítási stratégiát építette ki Európában.” A pozitív eredmények különösen az energiaszektorban lennének nyilvánvalóak.
A tétlenség nem opció
Sebastian Watzka, a szakszervezetekhez kapcsolódó Makrogazdasági és Konjunktúra-kutató Intézet (IMK) munkatársa szerint a tanulmány alátámasztja azt, amit a politikai döntéshozóknak már régen fel kellett volna ismerniük: „Az éghajlattal kapcsolatos tétlenség nem költségvetési szempontból semleges lehetőség – magasabb adóssághoz és alacsonyabb növekedéshez vezet.” A vizsgálat módszere elfogadhatónak tűnik.
A tanulmány ok-okozati állításait azonban óvatosan kell kezelni, mondja Alexander Kriwoluzky a tazról. A Német Gazdaságkutató Intézet (DIW) makroökonómiai osztályának vezetője. Jól megírt és „tisztán kutatott”, „de nem egy tudományos elemzés robusztus eredményekkel”.
Mang azt válaszolja: A tanulmány célja a klímaváltozás hatásainak jelentős mértékének bemutatása – nem előrejelzés. Ez a dimenzió eddig hiányzott a fiskális politikai vitákból. „Lényegében arról van szó, hogy a közvéleményt és a politikai döntéshozókat felhívjuk egy konkrét politikai problémára” – mondja.
