A „Gittersee” regény körüli vita: Bárki, aki már látta a Pittiplatsch-t
E A fotóválogatás egy tendenciát sejtet: két középkorú, öltönyös férfi mosolyog a kamerába, az egyik sok hajú, a másik kevés. A Deutschlandfunk (DLF) honlapján található előnézeti kép egy Charlotte Gneuss debütáló regényéről szóló cikk része, amelyet 2023-ban kritizáltak. A DLF cikke szerint a mai napig igazolnia kell a Gittersee című regényét, amely egy NDK-ban élő fiatalról szól.
Ennek oka egy lista, amelyet Ingo Schulze író, a fotó mögött álló két ember egyike készített röviddel a Glittersee megjelenése előtt. Ezután megjegyezte, mely történelmi hibák csúsztattak Gneuss regényébe. Ez a lista végül a Német Könyvdíj zsűrijének kezébe került, amely Gneuss regényét a 2023-as hosszú listára tette. A DLF most elárulta, hogy Schulze barátja, az író, Franz Witzel volt az, aki átadta a listát a zsűrinek.
Az akkori kijelentésekkel ellentétben Schulze beleegyezett, hogy Witzel továbbítsa a listát a zsűrinek. A Gridsee szerzője, Gneuss és Schulze ugyanannál a kiadónál jelent meg. Az a tény, hogy Schulzét a fiatalabb szerző regényének áttekintésével bízták meg, nem igaz, ahogy Schulze is elismeri a DLF-ben. „Csak azt kellene mondania, amit gondolok róla”.
A listát nyilvánosságra hozták, és vita alakult ki arról, hogy ki mit írhat, és valóban ennyire súlyosak-e a hibák. Charlotte Gneuss hírneve sérültnek tekinthető. Erről is eltérőek voltak a vélemények: néha elhangzott, hogy a vita valóban felpörgette a Gittersee eladási adatait. A regény azonban már a vita kezdete előtt jó kritikákat kapott.
Tolakodó és paternalista?
Egyáltalán nem lehet majd tisztázni, hogy mi határoz meg mit és egyáltalán. A magas eladási adatoknak szintén magas ára van, mivel ellentmondások vannak körülöttünk. Vita tárgyát képezi, hogy Schulze listakészítése mennyiben volt „túlnyúló és paternalista cselekedet”, ahogy a DLF állítja. De arról is, hogy az ilyen típusú viták költség-haszon vagy kárelemzése hasonló eredményre vezet-e férfi és női szerzők esetében. „Stella” és nagyon sikeres szerzője, Takis Würger példája azt sugallja: valószínűleg nem.
Akárcsak ma is forró téma az esküdtszék befolyásolásának gyanúja. Befolyásolta-e a lista kiválasztását az, hogy a listát Katharina Teutsch zsűrielnöknek adta át, vagy sem? Amit némileg elhanyagolnak a DLF közreműködésében, hogy a döntés nem istenadta és nem is objektív, nem csak nyer. a legjobb regény. Hét zsűritag, sokféle preferenciával és napirenddel dönt a kiválasztásról.
Végül az a kérdés, hogy Ingo Schulze miért hozta létre a listát, és miért vállalta a továbbadást. Ez az igazság és a helyesség teljes mértékben tiszteletreméltó vágya volt? A hibalista 20 pontja közül néhányat legalább a Gridsee következő számában javítottak, másokról kiderült, hogy nem annyira. Schulze állításával ellentétben az NDK-ban néhány túrós ételt is „ízletesnek” minősítettek, és az a tény, hogy a hetvenes években állítólag nem lehetett úszni a piszkos Elbában, Charlotte Gneuss szülei saját tapasztalataik alapján érveltek ez ellen.
Ki miről írhat? Ez az a kérdés, amelyben az identitáspolitika és a szerzőség találkozik ismét gyakorlati próbára. A származás öröklött vagy tapasztalt? Elég, ha a szülők NDK-ból származnak, vagy a saját szemével kell látni Pittiplatsch-ot, aki Kelet-Németországban képzeli el a fiatalságot – még ha ez a születési év miatt biológiai lehetetlenség is?
A következő (még) érdekes az NDK-s írástudó történelemről: Az NDK-s anyagok kezelése az ön nézőpontjától függően az autofikció vagy a történelmi regény irányába fejlődhet. Aki lelkiismeretesen kutat, annak meg kell engedni, hogy történeteket vigyen át Kelet-Németországba, akárcsak az, aki maga is megkóstolta az „édesszájú” túrós ételt. Mindenkinek magának kell eldöntenie, hogy az olvasás örömét csökkenti-e, ha a nejlonzacskót ma már nejlonzacskónak vagy nejlonzacskónak nevezik.
