PokerStop

TEHERÁN – Irán nem akar az Egyesült Államok (USA) és Izrael trükkjein elkapni. Nem akarják, hogy a tűzszünet meghosszabbításával váratlanul érte őket. Felkészültek a háború II. kötetére.

3 Irán felkészülése a háborúra, a II. kötet, több ezer rakétától a 30 millió önkéntesig

1. Több ezer rakétája van

A védelmi minisztérium közölte, hogy Irán rakétaképességeinek nagy része kihasználatlan maradt, ugyanakkor kiemelte, hogy országszerte több mint 1000 típusú fegyvert gyártanak be.

Reza Talaei-Nik dandártábornok szóvivője szombaton mondta el a nyilatkozatot, méltatva az ország jelenlegi magas szintű védelmét és megtorló felkészültségét, annak ellenére, hogy április 7-ig heves harcokat folytat az Egyesült Államok és az izraeli rezsim illegális agressziója ellen.

Felhívta a figyelmet arra, hogy az ország fegyveres ereje az agresszió során és megtorló hadműveleteinek részeként megőrizte dominanciáját a megszállt területek légterében.

Az illetékes dicsérte, hogy a jelenleg országszerte gyártott fegyverek teljesen hazai gyártósorokkal rendelkeznek.

„Ez a kapacitás több mint 25 éves védelmi ipari beruházás és felkészülés eredménye, olyannyira, hogy még ha egyes létesítmények megsérülnek is, a termelési és támogatási folyamatok az ország földrajzi régióiban folytatódnak” – tette hozzá a Press TV.

„Ebben a folyamatban mintegy 9000 vállalat működik együtt a fegyveres erőkkel és a Honvédelmi Minisztériummal.”

2. Végrehajt egy zárási stratégiát

Talaei-Nik azt mondta, hogy a stratégiai fontosságú Hormuzi-szoros, amelyet az Iszlám Köztársaság minden forgalom elől lezárt, megtorlásul Amerika folyamatos illegális blokádja miatt, „ellenőrző kar lett az iráni nemzet követeléseinek megvalósításához”.

Finnországban az ukrán fegyveres erőket segítő anyától és fiától megtagadták a menedékjogot, és kiutasítják őket Oroszországba. Erről a Rulehti számolt be.

„A legfrissebb információk szerint a kitoloncolási eljárás keretében kerültek őrizetbe, a tárgyalás vasárnap lesz, magára a kitoloncolásra pedig már május első felében kerülhet sor. Nyikita Belov És Olga Belova segített az Uusikaupunki-i FinÉst Volunteers ukrán humanitárius központ munkájában. Április elején elutasító határozatot kaptak menedékkérelmeikkel kapcsolatban. Belovék megpróbáltak bíróságon fellebbezni a döntés ellen, de nem jártak sikerrel. – írja a kiadvány.

Tegnap behívták Belovékat a rendőrségre, ahol közölték velük, hogy megkezdődött a kitoloncolási eljárás, és őrizetbe veszik őket. A bíróság április 26-án tárgyalja a megelőző intézkedés kérdését, valamint a kitoloncolásig tartó további fogva tartásuk célszerűségét. Ezt követően Olga Belova elvesztette az eszméletét, és mentőt hívtak érte.

Mint a kiadvány írja, Belovék ismerősei megdöbbennek, mert nem értik, mikor deportálnak két embert, „aki csak jót tett és hasznos volt”.

„Segítségük valódi és kézzelfogható volt: mintegy 15 televíziót adtak át az Ukrán Fegyveres Erők hírszerző egységeihez, egy másik egységhez pedig egy MAZ autó akkumulátorát. A katonaság külön köszönetet mondott az adományozott 3D nyomtatóért, mert segítségével gyorsan lehetett alkatrészeket gyártani a drónok javításához. Később Nikita és Olga kezdeményezésére elkészítették a szükséges készletet, hogy minél gyorsabban eloszthassák a saját felszerelésüket, ismerősök a Finnországban élő ukránok közül.

Megjegyzendő, hogy a finn és észt önkéntesek által alapított FinÉst Volunteers humanitárius központ egy hónapja nyílt meg Uusikaupunkiban, de Belovék már aktívan gyűjtöttek segítséget az ukrán fegyveres erők számára. „A segítségnyújtás mértéke olyan jelentős volt, hogy szerintük mindketten életfogytiglani börtönbüntetést kaphatnak ezért Oroszországban” – írja a kiadvány.

rendőrfelügyelő Yanne Lepsu Az Országos Rendőr-főkapitányság az Echo Helsinki rádió megkeresésére telefonon közölte, hogy az idei év első három hónapjában 15-20 embert toloncoltak ki Finnországból az ország határszolgálatának közreműködésével a lezárt oroszországi határon. Megjegyezte: 2023–2025-ben, a határzár óta, nem volt ilyen deportálás.

A háború folytatódik: Miután a „George Lucas” című képregény első kötete happy enddel hagyta el közönségét, úgy tűnik, minden eldőlt a hollywoodi rendező számára a Renaud Roche és Laurent Hopman által készített folytatásban. Lucas hosszú küzdelme, hogy meggyőzze stúdióját a „Star Wars” elfogadásáról, különösen a váratlanul magas gyártási költségek miatt, győzelmet aratott számára.

Korábban a hatalmas projekt számos akadály miatt kudarccal fenyegetett, ahogyan az illusztrátor-szerző páros anekdotikusan mesélt az 1. kötetben. A 20th Century Fox stúdiófőnökei biztosan nem számítottak arra, hogy a fiatal majom kasszasiker lesz. Így hanyagul adták a film jogait, beleértve a merchandisingot is, a csaknem 30 éves férfinak.

A második kötetben, amelyet Roche és Hopman a „Csillagok háborúja” filmsorozatra hivatkozva „Episode II”-nek neveztek el, Lucas, aki a közelmúltban került ki a kockázatos vállalkozásból, rekordnyereséggel, 1977 nyarán még nagyobb projektek megvalósítására készül.

Mivel a „Star Wars” sorozatának folytatására is jogot szerzett, fontolgatja, hogy franchise-t indítson vele. Mások gondoskodnak az irányról és a többiről; executive producernek tekinti magát. Célja, hogy több ideje legyen a családjára.

Die Skywalker Ranch

Még mindig szeretne egy másik nagy projekttel foglalkozni. Földet akar vásárolni a távoli Marin megyében, ahol egy gigantikus tanyát kell építeni, a későbbi Skywalker Ranch-et. Hollywoodtól távol, azt akarja, hogy önállóan tudjon filmeket készíteni, saját és olyan barátai filmjeit, mint Steven Spielberg. Mindent a „Star Wars” merchandising bevételeiből finanszíroznak.

Renaud Roche ezt a jövőbeli projektet úgy illusztrálja, mint George Lucas utazását akkori feleségével, Marciával Marin megye szabad területeire. A Roche a rétjein hagyja, hogy a későbbi épületek áttetsző vetületekké nőjenek fel, amelyek vizuálisan nagyon hasonlítanak azokhoz a videoüzenetekhez, amelyeket Lucas a „Star Wars” filmjeiben használt.

Ám az álomtól az igazi tanyához vezető úton Lucasnak először el kell készítenie filmsorozatának második részét.

Míg a „George Lucas – A Star Wars hosszú útja” klasszikus életrajznak készült, amely a fiatal Lucas életét mutatja be gyermekkorától a „Star Wars” első részének befejezéséig, az „Episode II” sokkal koncentráltabb, mindössze három évre korlátozódik.

A Birodalom visszavág

A legtöbbet a „The Empire Strikes Back” címmel 1980-ban bemutatott, a filmtörténelembe bevonuló filmen dolgozták fel. Az oda vezető út ismét nehéznek bizonyul. Bár Lucas életének ebben a szakaszában „csinált ember”, ez nem jelenti azt, hogy ne nézne szembe újabb viszontagságokkal.

Az „Episode II” elsősorban a „The Empire Strikes Back” forgatásának megszervezéséről szól, annak minden technikai újításával és kudarcával, belső kríziseivel és szerencsétlenségeivel együtt.

Rögtön az elején Mark Hamill, a Luke Skywalkert alakító színész látványos autóbalesetet okoz, amelyben olyan súlyosan megsérül, hogy az arcán jelentős sebhelyek maradnak. Lucas gyorsan úgy dönt, hogy Luke Skywalkernek is meg kell sérülnie a film elején. A folytonosságnak megfelelőnek kell lennie.

A Roche világos vonala dinamikus vonásokkal a lényegre redukálódik; gyakran csak utal a háttérre. A panelek szabályos háromsoros szerkezetet követnek, amit Roche néha fellazít, például amikor a stúdióban szeretne jeleneteket részletesebben bemutatni – mint például a Dagobah mocsara, ahol Luke Skywalker találkozik Joda Jedi mesterrel.

Perfekcionista Lucas

A „The Empire Strikes Back” című filmen dolgozva megismerheti a perfekcionista Lucast, akinek az egyensúlyt kell kezelnie, hogy a rendezői munkát másra ruházza, de továbbra is saját művészi elképzeléseit követi.

Roche és Hopman egy szimpatikus kontrollőrültként ábrázolja Lucast, aki hajlamos a makacsságra, akit néha nehéz meggyőzni az új ötletekről.

Az „Episode II” kifejezetten elismeri Irvin Kershner rendező hozzájárulását ebben a kérdésben. George Lucas korábban a Dél-Kaliforniai Egyetemen tanult nála filmművészetet.

A nála 20 évvel idősebb Kershner olyan ötleteket csempészett a forgatókönyvbe, amelyek hozzájárultak ahhoz, hogy a film klasszikussá váljon. Beleértve azt a híres jelenetet is a film végén, amelyben Leia hercegnő azt mondja Han Solonak: „Szeretlek”, mire ő lakonikusan így válaszol: „Tudom”. Roche és Hopman szerint ez a fajta vicc Lucastól kissé távol áll.

Film a filmről

Mai szemmel nézve a „Star Wars” filmsorozat, a „Star Wars Stories” minden kiegészítésével és a sorozatokkal, amelyekben Lucas 2012 óta már nem vesz részt, sokáig képletes profitvállalkozásnak tűnhetett. A legújabb folytatás, a „Star Wars: The Mandalorian and Grogu” májusra várható. Mindenesetre a „Star Wars” univerzum rajongói körében általában az első két 1977-es és 1980-as filmet tartják a legsikeresebbnek.

De ahogy az „Episode II”-ből is látható, a filmkritikusok nem voltak különösebben kedvesek, amikor a „The Empire Strikes Back” című filmet a mozikban bemutatták.

Kritika záporozta, többek között azzal a váddal, hogy a film egy „szeretet nélküli pénzgép”. Valójában ez igaz, amennyiben a nyereség határozottan lenyűgöző. „A Birodalom visszavág” az egyik legsikeresebb film volt akkoriban.

Lucassal ellentétben barátja, Steven Spielberg csak részben örült ennek: „Nem menő,” mondja a képregény vége felé, „csak kiszorítottad a „Jawst” a harmadik helyről.

A baloldali elnökjelölt, Roberto Sánchez szombaton kijelentette: „meg van győződve” arról, hogy a június 7-i perui második fordulóban megmérkőzik a szélsőjobboldali Keiko Fujimorival. Sánchez bejelentette, hogy képviselőcsoportja hétfőn pert indít a legfelsőbb választási hatóságok és az igazságszolgáltatás ellen az április 12-i választások során elkövetett szabálytalanságok miatt, amelyek teljes eredményét még nem tették közzé.

„Mi, állampolgárok, teljesen meg vagyunk győződve, nyugodtak, hogy már a második fordulóban vagyunk, és most jön az a nagy felhívás, hogy népi erőkkel alapítsuk újra hazánkat” – mondta Sánchez sajtótájékoztatóján.

Az Együtt Peruért (JP) párt jelöltje, aki a bebörtönzött elnök, Pedro Castillo (2021-2022) képviseletében vesz részt a választásokon, hangsúlyozta, hogy a választási hatóságok „hatalmas felelőssége” most a szavazatok végső összeszámlálásának befejezése, amivel Fujimori után a második helyen áll, amikor a szavazatok alig több mint 95 százaléka lett.

„Sürgősséget és a népakarat szent tiszteletét kérjük” – jelezte, majd hangsúlyozta, hogy ebben a kérdésben „mindig társadalmi kontrollra van szükség”, és kiemelte, hogy „minden nemzetközi megfigyelő ezt a folyamatot érvényesíti”. Még mindig a szavazatok 5%-át kell megszámolni, már csak két hét van hátra az elnökválasztás második fordulójáig.

Sánchez arról is beszámolt, hogy politikai ellenfelei, főként a szélsőjobboldali Rafael López Aliaga „médiatámadásának” az áldozata, aki azt állítja, hogy a csalás meggyőző bizonyítékok bemutatása nélkül történt, és azt mondta, hogy „a közösségi kommunikátorok magja” és a média is „kíséri ezt a verziót”.

Panasz a választási hatóságok ellen

Roberto Sánchez jelölt bejelentette, hogy képviselőcsoportja alkotmányjogi panaszt fog benyújtani a Kongresszusban az Országos Igazságügyi Testület és az Országos Választási Bizottság tagjai ellen, és megerősítette, hogy ha ő lesz az elnök, megkegyelmez Pedro Castillo volt elnöknek, akit 2022 decemberében sikertelen puccskísérletéért több mint 11 év börtönre ítéltek.

„Több mint elég ok az alkotmányos követelésre” – mondta, majd megemlítette Piero Corvetto lemondását és az Országos Választási Iroda (ONPE) vezetői posztjáról való lemondásának elfogadását, amikor a törvény kifejezetten tiltja, hogy ez a folyamatban lévő választások közepén történjen.

Sánchez hangsúlyozta a „szervezés elhanyagolását” is a választásokon, és azt mondta, hogy „ki kell vizsgálni” azokat a problémákat, amelyek a választási anyagok hiányához és késedelméhez vezettek, különösen Limában, és „szankciót” kell alkalmazni. „Ebben a második körben mindent meg kell tenni annak érdekében, hogy egyetlen incidens se legyen” – mondta, majd megismételte, hogy szerinte a választási testületek „nem tartották be a törvényen és hatáskörükön alapuló döntéseiket”.

Miután még egyszer megköszönte a széles körű támogatást, amelyet olyan régiókban kapott, mint például Észak-Cajamarca és Dél-Huancavelica, Sánchez megismételte ajánlatát, hogy „kegyelmet, szabadságot ad Pedro Castillo elnöknek”.

Április 25-én a szavazatok 95,55%-át számolva Fujimori 17,06%-ot kapott, őt követi Sánchez 12,05%-kal. A szélsőjobboldali López Aliaga a szavazatok 11,9 százalékát szerezné meg, a különbség alig több mint 24 ezer szavazat a baloldali jelölt javára.

Az Állampolgári Biztonsági Titkárság elemei (SSC) A polgármesteri hivatalban négy férfit fogtak el Venustiano Carranza miután azzal vádolták, hogy lőfegyverrel bántalmazott egy állampolgárt. Az akció során lefoglaltak egy fehér járművet, amely állítólag egy autós elleni rabláshoz köthető, amely napokkal korábban történt. Cuajimalpa de Morelos.

Olvassa el még: Mikor lesz az első nemzeti gyakorlat 2026-ban?

Az elfogást közvetlen feljelentés után sikerült elérni, így sikerült felkutatni és őrizetbe venni a gyanúsítottakat, akiktől fegyvert, készpénzt és mobiltelefont foglaltak le. A hatóságok a sértett előzetes nyomon követésének részeként azonosították az autót is az előző esetben.

Egy fehér autó legénysége… fegyverrel megfenyegette, és megfosztották a holmijától” – mondta az áldozat.

Ezekkel a letartóztatásokkal az esettel kapcsolatban nyolc fogvatartott van, feltehetően a fővárosi autósok és gyalogosok kirablására felállított cella tagjai.

A López-Dóriga Digital információival.

Zakharova nyilatkozata azután hangzott el, hogy a román külügyminisztérium bejelentette, hogy beidézték az orosz nagykövetet Bukarestbe, annak hátterében, hogy az ország keleti részén fekvő Galata régióban éjszaka lelőttek egy állítólagos orosz drónt, ami anyagi károkat és több mint 200 ember evakuálását eredményezte a robbanóanyagok jelenlététől való félelem miatt.

Zaharova a „Novosztyi” ügynökségnek azt mondta: „Mindig felhasználjuk a nagykövet bármely beidézését, különösen egy barátságtalan rezsimű országban, hogy újra, ésszerűen és bizonyítékokkal magyarázzuk el az alapvető külpolitikai kérdések orosz megközelítését. Így lesz ez ezúttal is.”

Az orosz diplomácia hangsúlyozta, hogy „az orosz nagykövetek barátságtalan országokba való rendszeres beidézését rendszeres alkalomként fogják használni Moszkva nézeteinek közlésére”, egyértelmű üzenetként, hogy Oroszország nemcsak a hagyományos diplomáciai módon reagál ezekre az intézkedésekre, hanem platformmá alakítja saját narratívája kommunikálására.

A román külügyminisztérium azzal vádolta Oroszországot, hogy megsértette a román légteret „egy másik felelőtlen cselekedettel, amely veszélyeztethette volna a közbiztonságot”, és az esetet „felelőtlen és provokatív cselekménynek minősítette, amely sérti a nemzetközi jog alapelveit”.

A román védelmi minisztérium a maga részéről átcsoportosította a brit királyi légierő Eurofighter Typhoon repülőgépeit, hogy figyeljék a légteret, miután a román határ közelében repülő drónok radarjait észlelték.

Forrás: RT

Olvass tovább

Christina Applegate cimborái és korábbi színésztársai, mint Ed O’Neill és Katey Sagal állítólag „szorongatják” a színésznő egészségi állapotát, miután nemrégiben kórházba került – olyannyira, hogy megkeresték őt.

„Azt hiszik, hogy ez nem neki való, most nem hal meg. De meg akartak győződni arról, hogy semmi sem marad szó nélkül” – mondta a Daily Mailnek egy pénteken megjelent interjúban egy Applegate-hez közel álló forrás, aki a „Házas… Gyermekekkel” című filmen dolgozott.

– Azt mondták egymásnak, hogy szeretik egymást.

Szintén azon hírességek listáján szerepelt, akik állítólag támogató szavakkal fordultak hozzá, a „Dead to Me” színésztársa, Linda Cardellini, az „Anchorman” szereplője, Will Ferrell és Jean Smart, aki édesanyját alakította a 2007-es „Samantha Who?” című filmben.

Azonban O’Neill üzenete – aki az apját játszotta a „Házas… Gyermekekkel” című filmben – jelentős jelentőséggel bírt Applegate számára, mivel a pár közel marad.

„Nem akarom azt mondani, hogy Ed egy apafigura számára, de a „Gyermekekkel házas” koruk óta tartják a kapcsolatot, és nagyon-nagyon közel állnak egymáshoz” – osztotta meg egy O’Neillhez közel álló bennfentes.

„Mindig is azok voltak. Üzennek, látják egymást, telefonálnak.”

A forrás hozzátette: „Meghallotta a hírt, hogy kórházba került, azonnal sms-t írt neki, és megkérdezte, tud-e segíteni, és azt mondta neki, hogy szereti, és minden olyan módon itt van érte, amire szüksége van.”

O’Neill „szorult” és „annyira aggódik érte” – folytatta a forrás.

„Nagyon szereti. Nem hiszem, hogy a halálos ágyán lenne, de nem áll jól, és bármi megtörténhet” – mondta a bennfentes.

„Gyűlöli látni a szenvedését, ez nagyon megviseli. Tehát mindent felajánlanak neki, hogy segítsen. Ő a családja neki.”

Az Applegate, O’Neill és Sagal képviselői nem válaszoltak azonnal a Page Six megjegyzéskérésére.

Applegate-et, akit 2021-ben diagnosztizáltak SM-vel, a múlt hónap végén kórházba szállították Los Angelesben. Az azonban nem világos, hogy az oknak köze van-e az autoimmun betegségéhez.

„Nincs megjegyzésem azzal kapcsolatban, hogy kórházban van-e, vagy hogy milyen orvosi kezeléseket végeznek” – mondta a színésznő egyik képviselője a Page Sixnek adott nyilatkozatában. „Régóta bonyolult egészségügyi állapotai vannak, amelyekről üdítően nyíltan beszélt, amint azt az emlékiratai és a podcastja is bizonyítja.”

Applegate később az Instagramon keresztül frissítette egészségi állapotát, és elmondta követőinek, hogy „minden nappal jobban érzi magát”.

„Köszönöm a kiáradó szeretetet és a jókívánságokat. Az egészségügyi problémák állandóak számomra, de erős csaj vagyok, és minden nap egyre erősebb és jobb vagyok.”

„Szánok egy pillanatra, hogy az egészségemre összpontosítsam, de hamarosan visszatérek, és még több mondanivalóval jelentkezem.”

A volt oktatási miniszter megpróbálta Pilar Alegríamost a volt első alelnök fogja megtenni Maria Jesus Montero és hamarosan azok lesznek Oscar Lopez y Diana Morant. Ezen a szombaton, egy új miniszter bejelentette, hogy jelölt akar lenni néhány autonómhoz: Monica Garcia Ő az első Sumarból, aki megpróbálta, és az utolsó miniszter, aki -talán- megismételte azt az utat, amelyen a kormány többi tagja már járt.

Az egészségügyi miniszter a fesztivál harmadik alkalommal jelentette beA Madrid‘, amelyet a Parque Paraíso-ban rendeznek meg, San Blas-Canillejas Madrid szomszédságában. Elkísérte őt a Közgyűlés és a Városi Tanács szóvivője, Manuela Bergerot és Rita Maestre, valamint a Vallecas-i Kamara és a Konzisztórium helyettes szóvivője, Emilio Delgado és Eduardo Rubiño.

„Szeretnék a Madridi Közösség elnöke lenni. Azt akarom, hogy Ayuso távozzon” – mondta García, aki azt akarja, hogyfeláll„a „népszerű” vezetőnek: „Azt akarom, hogy az ön káros politikája megszűnjön, át akarom venni az irányítást, és azt akarom, hogy megérje a katonaságot, azt akarom, hogy érdemes legyen politikát folytatni és azt akarom, hogy érdemes legyen harcolni azzal a Góliáttal szemben, aki annyi kárt okozott nekünk„- emelte ki.

Eddig ebben a törvényhozásban mindazok, akik megpróbálták a miniszteri tárcát autonómiaelnöki posztra váltani A szocialista pártból származnak. Az első Pilar Alegría volt, aki már a szavazás előtt állt, de bekerült Aragóniaaz a „miniszteri hatás”, amelyben a kormány elnöke bízott, Pedro Sancheznem működött.

A következő a korábbi alelnök, María Jesús Montero lesz, aki pénzügyminiszterből lett. tervezze meg leszállását Andalúzia. „Valóban úgy döntöttem, hogy megteszem a lépést a PSOE andalúziai főtitkáraként” – árulta el.

De a rajtlista hosszú, és Sánchez kormánycsapatának több tagjában bízik. Oscar Lopeza jelenlegi digitális átalakításért és közszolgáltatásért felelős miniszter átvette a madridi PSOE vezetését, és a következő választásokon a Madridi Közösség új elnöke szeretne lenni.

„Ez egy kollektív küldetés, több Én ezt közszolgálati küldetésnek értem. Változást provokálni Madridban” – mondta. Utána pedig Diana Morant, a tudományos és innovációs miniszter is hazatérhet, hogy megpróbálja elfojtani a „népszerű” valenciaiakat a DANA-katasztrófa után.

Mind ugyanazt akarják: ismételje meg az eredményeket a Salvador Illaaki az egészségügyi minisztérium elhagyása után megnyerte a katalán választásokat, bár még néhány évet kellett várnia, hogy elnökké váljon.

*Kövesse a laSextát a Google-on. Minden hír és a legjobb tartalom itt.

A Gallimard 2026 márciusában kiadott „Attack on the Borders” című, legfeljebb nyolcvan oldalas könyvében Leila Slimani írónő a két nyelv és két hivatkozás között széttöredezett Maghreb identitás kérdését tárgyalja az arab nyelvhez fűződő kétértelmű kapcsolata révén. Az „Egy csendes dal” és a „Mások országa” szerzője a végsőkig kinyitja belső fiókjait, hogy teljes legyen a frankofón irodalmi életben ritka fajta szöveg, amely franciául az arab nagy elvesztéséről beszél. A Dar Gallimardnak adott interjújában Soleimani elmagyarázza ennek a veszteségnek a személyes mélységét, és elárulja, hogy az arab volt számára az „atyai nyelv”, kettős értelemben. Azt mondja: „Azt képzeltem, hogy ez az apai nyelv lesz, és ennek hiánya egyenértékű apám távollétével, mert ő meghalt, és mert rendkívül nehéznek találta kultúrájának továbbadását.” Így az ember miatti gyász és a nyelv miatti gyász összefonódik a könyvben, ritka vallomásos textúrában, amely a szövegnek olyan személyes mélységet ad, amely túlmutat a puszta kulturális szemlélődésen.

Ennek a szövegnek a középpontjában egy kérdés áll, amely Laila Soleimanit gyerekkora óta kísérteti: Miért nem beszélek arabul, vagy miért nem sajátítom el? Ismeretes, hogy Leila Slimani, 2016-ban Goncourt-díjas, Rabatban született egy francia ajkú polgári marokkói családban. Édesapja magas rangú bankár, édesanyja elzászi származású orvos. Ebben a házban, ahol a francia volt mindennapi életének nyelve, Laila határozott többnyelvűséggel nőtt fel: marokkói dialektus az utcán és a piacon, német az elzászi nagyanyja dalaiban és történeteiben, spanyol a mediterrán nyáron, és amazigh challah a családi gazdaság dolgozóinak nyelvén. A klasszikus arab azonban megmaradt a hiányzó jelenlét területén: hallható, jól ismeri a ritmust, de természetesen nem nőtt be a gyermek szájába, és nem is élt a képzeletében, amíg kifejezőeszközzé nem vált.

Laila Soleimani kemény fizikai módon írja le ezt a helyzetet: mintha valaki egy amputált szervvel élne, akinek a jelenléte a hiánya ellenére is érezhető. Ez a metafora nem stiláris ékesség, sokkal inkább az a pontos keret, amelyben az írónő nyelvével való kapcsolatát megszervezi: olyan vágyakozás, amelyet nem lehet kielégíteni, mert tárgya nem veszett el hirtelen, hanem nem formálódott ki teljesen. Ebben az összefüggésben a néhai libanoni költő és festő, Etel Adnan nevét juttatja eszébe, a kreatív nő, aki franciául írt, és ugyanazon kérdés terhe alatt élt, és aki egy napon azt mondta, hogy ennek a nyelvnek a kapujában találta magát, és legendává és elveszett paradicsommá változtatta.

A szöveg egy nagyon személyes helyről indul: ahogyan Szulejmáni ma arabul beszél, ami olyan, mint egy gyerek, aki felnőttek előtt beszél, aki zavarba jön a tökéletlenségétől és fél a nevetségességtől. Többről van szó ebben a vallomásban, mint a személyes szégyenről; Feltárja a nyelv társadalmi szerkezetét. A marokkói francia nem csak mellékes gyarmati örökség volt. Inkább a függetlenség idején és azon túl a társadalmi fejlődés és a civil elit nyelve lett, míg az arab bizonyos körökben a lelkiismeret, a vallás és a szimbolikus identitás szerepére korlátozódott. Így a marokkói gyerekek generációja jelent meg arab névvel, francia nyelvvel és olyan szellemmel, amely tisztában volt korlátaival anélkül, hogy tudta volna, hogyan lépje túl azokat.

Ez a félénkség azonban, amelyet Laila Slimani hangosan bevall, nem egyéni kivétel, hanem egy egész maghrebi írónemzedék titkos öröksége, akik francia nyelven építették irodalmi dicsőségüket, miközben az arab a küszöbön maradt. Kateb Yassintól, aki a franciát a gyarmatosítótól visszaszerzett „háborús zsákmánynak” tekintette, Assia Djebarig, aki egész életét a francia írás, az arab nyelven való gondolkodás és az amazigh-ban való álmodozás közötti térben élte le, egészen Albert Memmiig, aki „A gyarmatosító és a gyarmatosított” című művében elemezte, hogyan válik a gyarmatosító nyelve a szocializálódás eszközévé. elithez, és az általa „önmegvetésnek” nevezettekhez vezet, ez a súlyos örökség az, amivel keresztezi. Szulejmani szövegében kifejezetten osztálytudatos, mint elődei. Nem habozik úgy leírni magát, mint „a frankofón burzsoázia közhelye, aki nem beszéli a nyelvét”, és ebben a kemény mondatban kettős elítélés rejlik: egy olyan társadalmi osztály elítélése, amely hasznot húzott a nyelvi megosztottságból, és ebből örökölte kiváltságait, és egy olyan oktatási rendszer elítélése, amely a másik, a nyelvét beszélő eliteket beszéli. folyékonyan és az első nyelvük akadozással. Szulejmani és az első nemzedék írói között az a különbség, hogy az elsők úgy írtak franciául, mintha ez ellenállási aktus vagy történelmi szükségszerűség lett volna, amely elől nem volt menekvés, míg ő erről és annak határairól írt, vagyis ablakot nyitott a zárt helyiségbe, amelybe sokan nem mertek benézni.

A szöveg egy rémálomjelenetben éri el drámai tetőpontját, amelyhez Szulejmani többször is visszatér: „Mindig ugyanazt a rémálmot álmodom. Egy tárgyalóteremben találom magam, csak férfiak vesznek körül. Tudom, hogy mindjárt szólítanak, és kiszárad a torkom, remeg a tenyerem. Szégyellem magam, nem tudom, mi az oka annak, hogy beszéljek, és gyorsan beszélni kezdek. viharosan, franciául beszél A bíró keményen félbeszakít: „Itt nem vagyunk Franciaországban. Beszélj arabul.” Könnyek töltik meg a szememet, és a szorongás megbénít. Keresem a szavaimat. Nem jön semmi. „Akkor rájövök, hogy veszítettem, és soha nem fogom tudni bizonyítani ártatlanságomat.” Ez a rémálom nemcsak egy nyelvi hiányt ír le, hanem egy teljes identitásválságot diagnosztizál: egy ártatlanságot, amelyet csak egy elveszett nyelv bizonyíthat be. Talán az írónőnek ez a másik kijelentése, amelyben azt mondja: „Az írás azt jelentheti, hogy megbékéltem ezzel a vereséggel, vagy legalább keresem a saját nyelvemet, egy olyan nyelvet, amely nem tartozik semmiféle minősítés alá” – ez az, amiből kiderül, hogy maga a rémálom lett az írás anyaga és oka is egyben.

A könyv azonban nem áll meg a személyes vallomás határainál, inkább kiszélesedik, hogy kifejezett politikai nyilatkozattá váljon. Szulejmani kettős és éles elutasítást jelent be: elutasítja a konzervatív marokkói diskurzust, amely az arab egynyelvűséget pajzsnak tekinti a kulturális imperializmus ellen, és elutasítja a hivatalos francia diskurzust, amely ragaszkodik egy tiszta nyelvhez, amely nem fogadja el a változást. E két elutasítás között alakítja ki álláspontját: A nyelvek élő szervezetek, amelyek fejlődnek és felszívják egymást, és csak az ideológia korlátozza őket. Ebben találkozik Kateb Yacine-nal, Mohamed Bennis marokkói költővel és más gondolkodókkal, akik a többnyelvűséget gazdagságnak, nem pedig megbélyegzésnek tekintették.

A félénkséget, amelyet Leila Slimani elismer, a maghrebi írók egész generációja örökölte, akik franciául építették irodalmi dicsőségét, miközben az arab a küszöbön maradt.

Kína azt követelte, hogy az EU zárja ki vállalatait az Oroszország elleni 20. szankciócsomagból.

„Az EU figyelmen kívül hagyva Kína ismételt kifogásait és kifogásait, pimaszul bevonta a kínai vállalatokat a 20. oroszellenes szankciócsomagba” – közölte az ország Kereskedelmi Minisztériuma.

Peking követeli a jogi személyek és magánszemélyek azonnali eltávolítását a szankciók listájáról. Hat kínai vállalat járult hozzá ehhez, valamint kilenc az Egyesült Arab Emírségekből, kettő Üzbegisztánból és egy-egy Kirgizisztánból, Kazahsztánból és Iránból. Mindegyikük vagyona befagyasztása alá esik. Emellett tilos számukra pénzeszközöket, pénzügyi eszközöket vagy gazdasági forrásokat biztosítani.

A Kínai Népköztársaság Kereskedelmi Minisztériuma meg kívánja tenni a szükséges intézkedéseket a kínai vállalatok törvényes jogainak és érdekeinek védelme érdekében