PokerStop

A legtöbb ember bátran vagy legalább némi elfogadással néz szembe a kudarccal, igyekszik megérteni annak okait, és tanulni belőle a továbblépéshez. De ez nem vonatkozik a nárcisztikus vonásokkal rendelkező emberekre, akik gyakran úgy tekintenek a kudarcra, mint az önképük közvetlen fenyegetésére, valamint a csodálat és elismerés iránti állandó igényükre, és így nehezen emészthetőek.

A legújabb pszichológiai kutatások azt mutatják, hogy a nárcizmus fontos szerepet játszik abban, hogy az egyén hogyan értelmezi a negatív eredményeket, mivel ezek az emberek hajlamosak igazolni vagy elutasítani a kudarcot, ahelyett, hogy felszívnák azt. Másrészt az eredmények megerősítik, hogy a kudarc elfogadásának és az abból való tanulásnak képessége továbbra is alapvető eleme, amely segít jobban megérteni önmagunkat és alkalmazkodni az élet viszontagságaihoz.

A „Psychology Today” weboldalon található jelentés szerint, amikor a magas szintű nárcizmusban szenvedő emberek kudarccal néznek szembe, úgy érzik annak fájdalmát, mintha mélyen beléjük hatolna. Az állandó csodálattól való függésük és a siker állandó igénye miatt nem tudják elviselni, hogy gyengének vagy hibásnak érzik magukat.

Itt a kérdés: mit csinálnak ezután? Hogyan igazolják a kudarcot, amikor csak a sikerre törekszenek?

Nárciszizmus és önvédelmi motívum

A Witten/Herdecke Egyetem kutatása szerint a negatív visszacsatolás megzavarhatja az egyén pozitív énképét, aktiválva az úgynevezett „önvédelmi motívumot”.

Amikor olyan helyzetekkel szembesül, mint például a teszt sikertelensége vagy előléptetés hiánya, ez a motiváció arra késztetheti a személyt, hogy megkérdőjelezi magának az értékelésnek a pontosságát vagy a visszajelzést szolgáltató személy kompetenciáját.

A negatív eredményt pozitívan is értelmezheti, vagy a sikert saját magának tulajdonítja, miközben a kudarcot külső tényezőkre hárítja.

A szociálpszichológia általában úgy találja, hogy ezek a válaszok gyakoriak az emberek között, de nem mindig magyarázza meg, hogy az egyének miért különböznek a kudarc elfogadásának hajlandóságában.

Ezzel összefüggésben a kutatók megerősítik, hogy az egyéni különbségek fontos szerepet játszanak, különösen az önértékelés és a nárcizmus tekintetében.

A magas önbecsüléssel rendelkező emberek gyakran jobban képesek szembenézni az énképüket fenyegető veszélyekkel.

A nárcizmus, különösen a grandiózus nárcizmus járulékos védőfaktorként hat, hiszen a nárcisztikus ember erősen keresi a csodálatot és a megbecsülést, és ha nem kapja meg, akkor hajlamos a helyzetet úgy értelmezni, hogy megőrizze énképét.

Másrészt a kutatók rámutatnak arra, hogy az úgynevezett „önértékelési motivációval” rendelkező emberek szívesebben kérnek őszinte visszajelzést a fejlődés és a fejlődés érdekében.

A mindfulness segíthet a kudarcok kezelésében is, mert lehetővé teszi, hogy a negatív gondolatokat és érzéseket átmenetinek fogadják el, anélkül, hogy túlzó vagy védekező reakciókra lenne szükség.

Hogyan magyarázzák a nárcisztikusok a kudarcot? Egy 1744 résztvevővel végzett tudományos kísérlet eredményei

Az egyéni különbségek befolyásának tesztelésére a kutatók 1744 résztvevőt kértek fel egy teszt elvégzésére, amely az érzelmek szemkifejezéseken keresztül történő leolvasásán alapult, majd csoporttól függően pozitív vagy negatív visszajelzést adtak nekik.

Néhány résztvevőnek azt mondták, hogy teljesítményük viszonylag gyenge, mivel csak a minta 20 százalékánál teljesítettek jobban, ami azt hitte, hogy nem sikerült a teszten. Míg mások azt mondták, hogy jól teljesítettek, megverve a résztvevők 80 százalékát, ők ezt sikeresnek ítélték.

Ezt követően a résztvevők reakcióit úgy értékelték, hogy a „társadalmi érzékenység” fogalmába vetett bizalom mértéke mellett a teszt pontosságával kapcsolatos meggyőződésük mértékét, a kutató kompetenciájának megítélését is értékelték. Személyiségvonásaikat is megmérték, különös tekintettel a grandiózus nárcizmusra, felfújt énképet tükröző kijelentésekkel.

Az eredmények azt mutatták, hogy a grandiózus nárcizmusban szenvedők nagyobb valószínűséggel védték meg énképüket, amikor kudarccal szembesülnek, megkérdőjelezve a teszt megbízhatóságát, különösen akkor, ha a teszt olyan tulajdonságokhoz kapcsolódott, amelyekről úgy gondolták, hogy személyes értéküket tükrözik.

Ezzel szemben az önértékelési vagy éberségi indíttatású emberek nem voltak teljesen immunisak ettől a viselkedéstől, mivel hajlamosak voltak lekicsinyelni a kutató kompetenciáját, vagy megkérdőjelezni a vizsgált fogalom fontosságát.

Mindannyian elkerüljük a kudarcot?

Az eredmények azt mutatják, hogy a nárcisztikus vonásokkal rendelkező emberek gyakran hajlamosak támadni vagy megkérdőjelezni a kritika forrásait, de nincsenek egyedül a védekezési mechanizmusok alkalmazásában. Még azok az emberek is, akik visszajelzést kérnek, vagy úgy tűnik, képesek elviselni a frusztrációt, néha nehezen tudnak szembenézni a valósággal, ahogy van.

A nárcizmus általában nem egyetlen vonásként jelenik meg, hanem az önbecsüléssel és a mások pozitív értékelésének állandó igényével kapcsolatos egyéb tényezőkhöz kapcsolódik. Még azok az emberek is, akik jobban tudatában vannak a napi tapasztalataiknak, nem feltétlenül képesek jobban elfogadni a kudarcok minden formáját.

Végső soron ezek az eredmények azt mutatják, hogy a befelé figyelés a külső tényezők hibáztatása helyett hatékony módja lehet a kihívások kezelésének. A pszichológiai védekezés csökkentése és a gyengeségekkel való őszinte szembenézés segíthet egy kiegyensúlyozottabb és érettebb öntudat kialakításában.