Klímakonferencia Kolumbiában: Mert az ENSZ-szintű tárgyalások túl lassúak számukra
afp/taz | Pénteken kezdődik az első nemzetközi konferencia a fosszilis tüzelőanyagok fokozatos kivonásáról a kolumbiai tengerparti városban, Santa Martában. A civil társadalom képviselői közötti kezdetben négynapos konzultációt követően jövő kedden és szerdán több mint 50 ország kormányának képviselői cserélnek véleményt a jelenlegi olajválságról.
Konkrétan arról van szó, hogy miként valósítható meg a globális átalakulás a klímakárosító energiaforrásoktól a széntől, olajtól és földgáztól.
A részt vevő államok között vannak iparosodott, feltörekvő és fejlődő országok, amelyek közül sok saját maga állít elő szenet, olajat vagy gázt. A szövetségi kormányt Jochen Flasbarth környezetvédelmi államtitkár képviseli. A konferencia házigazdája Kolumbia és Hollandia olyan országokat kíván hálózatba hozni, amelyek élen kívánnak járni a klímavédelemben.
A kezdeményezés egyben válasz a gyakran hosszadalmas és nehéz ENSZ-szintű tárgyalásokra, amelyekben a több mint 190 tagállamnak konszenzust kell találnia.
„A konferencia nagy jelentőséggel bír a legkevésbé fejlett országok számára” – mondta Sabine Minninger, a Bread for the World fejlesztési szervezettől. Bár ezek az országok járulnak hozzá a legkevésbé a globális kibocsátáshoz, őket érintik a leginkább az éghajlatváltozás következményei.
„Afrika gazdag megújuló energiaforrásokban, de eddig alig használták őket” – mondta Minninger. Emberek millióinak még mindig nincs hozzáférése elektromos áramhoz vagy tiszta főzési lehetőséghez. „A Santa Marta konferencia kritikus lehetőséget kínál ennek az igazságtalanságnak a kijavítására.”
Az EU-nak sok fosszilis tüzelőanyagot kell importálnia
Az Európai Unió energiaellátását továbbra is erősen befolyásolja az EU-n kívüli országokból származó gáz- és olajimport.
Az Eurostat statisztikai hivatal adatai szerint 2024-ben az EU importfüggősége 57 százalék volt, saját termelése pedig csak a kereslet 43 százalékát fedezte. Ugyanakkor szinte az összes energiaimport fosszilis tüzelőanyag volt, különösen az olaj és a gáz.
A megújuló energiaforrások jelenleg uralják az EU saját energiatermelését. 2024-ben ők adták a termelés 48,1 százalékát, ezt követi az atomenergia 28,2 százalékkal, az úgynevezett szilárd tüzelőanyagok – elsősorban a szén – 15,2 százalékkal. A fogyasztási oldalon a megújulók mindössze 25 százalék körüli arányt képviseltek.
2024-ben az energiaimport kétharmada kőolaj és kőolajtermék volt. 37 százalékával az olaj volt a legtöbbet fogyasztott energiaforrás az EU-ban, különösen a közlekedési szektorban. A földgáz az import 24 százalékát, a fogyasztás 21 százalékát tette ki. Az importmixben 4 százalékos arányban a szénimport, valamint a megújuló energiaforrásokból származó energia kisebb szerepet játszott.
Oroszország már nem annyira fontos az EU számára
Az EU legalább diverzifikálta ellátási forrásait. Az USA 2024-ben a kőolaj legfontosabb szállítója volt, de még így is csak az import 16 százalékát adta. Norvégia 12 százalékot, Kazahsztán 9, Szaúd-Arábia 8 százalékot biztosított.
Ami a földgázt illeti, Norvégia a legfontosabb partner 30 százalékkal, ezt követi az USA (17 százalék). Algéria és Oroszország a nettó import 14 százalékát adta. Az importszén elsősorban Ausztráliából és az USA-ból érkezett.
Az energiaszektor importfüggőségének csökkentése az EU és tagállamai deklarált politikai célja, és minden bizonnyal van előrelépés. A megújulók aránya az elmúlt években meredeken emelkedett. Az EU-ban az elsődleges energiafogyasztás is csökken. Mindazonáltal strukturális függőség van a fosszilis behozataltól, különösen a közlekedési szektor kőolajszükséglete, valamint az ipar és a háztartások földgázigénye miatt.
