Emléktorna az OEZ-támadáshoz: ma rúgás, holnap harag
A rövid csendben Hasan Leyla egyenesen áll, mikrofonnal a kezében, és a padlót nézi. Összesen 16 csapat sorakozott fel előtte a napfényes műfüvön – mindegyik már bemelegített, volt, aki mezben, még kevesebben zokniban és stoplisban. Moosachban egy pillanatra elcsendesedik, mígnem csak a távolban lévő autók suhogását és a felállított ételárusító bódék halk morajlását hallani.
Minden müncheni lakos tudja, hol volt július 22-én tíz évvel ezelőtt. De legalább néhányan itt vannak ma, június 6-án, a „Remember München” kezdeményezés futballtornáján. Hasan Leyla, Can apja pontosan ezt a tudatot akarja visszaszerezni a futballon keresztül. A tíz évvel ezelőtti jobboldali terrortámadásban nyolc másik emberrel együtt 14 éves fia is életét vesztette. A nevük: Armela Segashi, Can Leyla, Dijamant Zabërgja, Guiliano Kollmann, Hüseyin Dayıcık, Roberto Rafael, Sabine S., Selçuk Kılıç és Sevda Dağ.
2016. július 22-én egy férfi emberekre lőtt az Olympia bevásárlóközpont közelében. Először a McDonald’s-ban, majd az utcán és a metróban. A kilenc „angyal” – ahogy a kezdeményezésben nevezik őket – meghalt.
A hatóságok sokáig tombolásnak minősítették a támadást. Előtérbe került az elkövető pszichés állapota – rasszista és cigányellenes elképzeléseit a hatóságok nem minősítették tovább, nem is tárgyalták. Az viszont egyértelmű, hogy mintaként szolgált az Utøya szigetén pontosan öt évvel korábban végrehajtott jobboldali szélsőséges támadás. Az elkövető tagja volt a jobboldali radikális chatcsoportoknak is, és kiáltványt írt, amelyben embercsoportok kiirtására szólított fel. A bűncselekményt csak három évvel később minősítették át politikai indíttatású, jobboldali szélsőséges cselekménynek.
Nem lövöldözés
Pontosan ez a kezdeményezés problémája. Küzdeni kellett a tombolás narratívája ellen, amely az ezt követő első három évben a bűncselekményt személyes bosszúvá változtatta. Hasan Leyla feleségével, Sibellel és a kezdeményezéssel együtt azonban ez ellen kampányol: „Nem engedhetjük meg magunknak, hogy csak üljünk otthon és várjuk, hogy jöjjenek az emberek. Személyesen kell beszélnünk velük. Meggyőzni őket, hogy jöjjenek el az évfordulókra.”
A jelenlévők középpontjában szombaton nem az együttérzés hiánya, a feldolgozás vagy a jobboldali terrortámadás felismerése miatti indulat áll. Inkább ünneplés van, miközben a csapatok küzdenek a trófeáért és eszmét cserélnek. „Nagyon szomorú, amit meg kellett tapasztalnunk. De nem kell mindig szomorúnak lennünk, amikor emlékezünk rájuk” – mondja Leyla.
Erre pedig úgy tűnik, hogy a futball különösen alkalmas: sok áldozatnál komoly szerepet játszott. Először is Can Leyla, akinek élete célja a futball volt. Profi szeretett volna lenni, és azon kevesek egyike volt az unterhachingi sportiskolában, aki ezt megtette. „Amikor futballt nézek, Canra gondolok – emlékszik vissza apja –, ez volt a legnagyobb dolog, amit ebben az életben szeretett.
Guiliano Kollmann szintén futballrajongó volt. Egykori csapata megnyerte az első tornát, de tiszteletére kapus nélkül is megúszta. Most minden áldozat címvédőjeként jelennek meg „OEZ Remember” néven.
A győztes nem fontos
De a nyertesek nem olyan fontosak, mint az elismerés és a részvétel, mondja Leyla: „A résztvevők éreztették velem, hogy megérkezett. És ez a nagyszerű.” A tizedik évforduló közelgő, 2026. július 22-i megemlékezésén különösen fontos a mozgósítás. Leyla ezt reméli a csapatoktól és támogatóiktól. Mert minden területről érkeznek: az áldozatok sportklubjaiból, a szakszervezetektől, mint például az IG Metall, és olyan politikai kezdeményezésektől, mint az „Oroszlán rajongók a jobboldal ellen”.
A moosachi műfű megteremti a keretet a délutáni találkozókhoz – a verseny ellenére. A hiányzó jégcsomagok, versenyfák és helyek elosztása miatti nyüzsgésben azt gondolhatnánk, hogy a megemlékezés háttérbe szorul. De végül mindannyian az élen vannak: Hasan Leyla és felesége, Sibel, Guiliano Kollmann rokonai. Az „OEZ Remember” csapat győzelmének öröme ismét világossá teszi, milyen jó érzés egy ilyen nap, mielőtt újra folytatná a küzdelmet.
