XIV. Leó pápa felszólít minden katolikust, hogy „ne meneküljön” és „legyen jelen a társadalom helyzeteiben és kihívásaiban”
Leó pápa XIV második napja előtt áll Madridban. Ismét hűségesekkel körülvéve teszi. Több ezer és ezer ember közül, akik összegyűltek a Plaza de Cibelesa fővárosban, a Szentatya misére. Szentbeszédre a Corpus Christi alkalmából, amelyen Őszentsége elnökölt Spanyolország fővárosában, és amelyen „encomienda” az országnak.
„Íme a ma és a holnap Spanyolországának feladata. Az országot évszázadok óta lelkesítő vallásosság ne csak a múlt múzeuma legyen, hit iskolája, amelyből ma is lehet inni. Olyat, amely arra tanít bennünket, hogy térdeljünk le Isten és felebarátunk előtt, mert senki sem térdelhet le az Úr előtt, és nem vetheti meg testvérét” – mondja.
És így folytatja: „Legyen iskola, amely megtanítja nekünk, hogy a szeretet hálája ajándékká válik, hogy körbejárja közöttünk, és megszakítja minden önzés láncait, egy iskola. amiből megtudjuk, hogy Isten valódi jelenlét és arra is hivatottak vagyunk, hogy jelen legyünk a társadalom helyzeteiben és kihívásaiban. „Nem menekülni, személyesen elkötelezni magunkat a közjó felépítése mellett.”
„Nem az őrizetbe vételről van szó hanem hogy kihozzuk magunkat az önzésbőla közömbösségről, a kényelmes és magánhitről, hogy válaszoljon a megtérésre való felhívására. Megváltoztatni a nézőpontunkat, és üdvözölni jelenlétét, amely átalakít minket, és egy új világ építőivé tesz bennünket” – osztotta meg a Cibelesben.
Egy téren, ahol a hit gyökereihez való visszatérésre szólított fel megújítani Isten szeretetét és boldogságát”: „Itt Madridban és sok más helyen Spanyolországban a Corpus Christi nem csak egy újabb ünnep a naptárban.”
„Az Eucharisztia köré gyűltünk, Krisztus élő jelenlétének ajándéka közénk. Ő, aki életét akarta felajánlani nekünk, hogy belépjünk az Atya közösségébe, és gyermekeivé tegyen, itt van, mint az élő kenyér, amely a mennyből szállt alá. Isten ugyanazzal az életével táplál bennünketa halálnál erősebb szeretettel” – mondta.
Továbbá felidézte Szent Manuel González, az elhagyott tabernákulumok püspökének alakját: „Emlékeztet bennünket, hogy az Eucharisztia nem lehet csak nagy ünnepeken tisztelni hanem annak a csendes hűségében is, aki alázatos és diszkrét barátsággal kíséri el Istent.”
„Engedjük, hogy Isten megnedvesítse szívünk szárazságát, hogy aztán kimenjünk az élet és a történelem ösvényeire, és magukkal vigyék az embereknek ez az édesvíz patak, a szeretet, a béke és az igazságosság áramlata. Igyunk ismét ebből az eucharisztikus kútból. Az Ő kegyelme átalakít bennünket, de a történelem átalakulásának főszereplőivé és a remény jelévé is tesz bennünket azok számára, akikkel találkozunk” – zárta gondolatait.
*Adja hozzá a laSextát referenciamédiumként a Google-on, és ne maradjon le az összes hírről és a legjobb tartalomról
