Több évtizednyi rejtély után egy tanulmány végre megfejti az Eufrátesz keletkezésének rejtélyét
A tudósok évtizedek óta próbálják megfejteni e nagy folyó eredetének rejtélyét, és azt, hogy a tektonikus lemezek mozgása hogyan befolyásolta útját. Ma a Nature Geoscience-ben megjelent új tanulmány választ ad erre a rejtélyes kérdésre.
A tanulmány szerint az Eufrátesz nem mindig volt olyan, mint ma. Évmilliókkal ezelőtt két különálló folyó ömlött a Földközi-tengerbe, mielőtt a tektonikus lemezek mozgása megváltoztatta volna folyását és egyesítette őket, így jött létre az a „mentőöv”, amelynek partjain az első civilizációk keletkeztek.
Az Eufrátesz több mint 1700 mérföld (körülbelül 2736 kilométer) hosszan húzódik Türkiyétől Szírián és Irakon keresztül, és Nyugat-Ázsia leghosszabb folyója. Ez a folyó döntő szerepet játszott a „civilizáció bölcsője” vagy „termékeny félhold” néven ismert régió jólétében, de eredete rejtély maradt.
A korábbi kutatások két fő hipotézist javasoltak: az első szerint az ókori Eufrátesz az anatóliai tavakban vagy a Földközi-tengerben végződött, a második szerint pedig délkeletnek tartott, az Arab-félsziget felé.
Ennek a rejtvénynek a megoldására a kutatócsoport a „szeizmikus visszaverődés” néven ismert technikát alkalmazta, amely a Föld belsejének orvosi képalkotásához hasonló módszer, a topográfiai adatokkal együtt a folyók ősi ösvényeinek és az általuk hátrahagyott üledékeknek a feltérképezésére és tanulmányozására. Sikerült azonosítaniuk két ősi folyót, amelyeket „Paleo-Karasu”-nak és „Paleo-Muratnak” neveztek.
Kiderült, hogy ez a két folyó körülbelül 3,6 millió évvel ezelőttig ömlött a Földközi-tengerbe, konkrétan a Földközi-tenger részleges kiszáradásának időszakában, amelyet tudományosan „messini sótartalom-válságnak” neveznek, és amely 5,97-5,33 millió éve tartott, ami egy drámai geológiai esemény, amely körülbelül 6 millió évvel ezelőtt történt.
A csapat ősi lelőhelyeket is talált a Földközi-tenger keleti medencéje alatt, amelyek „Handere” és „Nahr Menashe” néven ismertek, és amelyekről kiderült, hogy az ősi Eufrátesz folyóhoz kapcsolódnak.
Gondos elemzés után a kutatók közvetlen kapcsolatot találtak ezen üledékek és a Karasu folyó és a Murat folyó között, ami megerősítette, hogy ez a két folyó volt ezen üledékek fő forrása.
A tudósok arról számoltak be, hogy az ősi folyó áramlása kezdetben délnyugat felé irányult, majd később délkelet felé fordult, és hogy a modern folyami ösvények még mindig őrzik az ősi rendszerek régészeti jellegzetességeit. A legfontosabb változás azonban akkor következett be, amikor a tektonikus tevékenység a Paleo-Murat folyót az Öböl-térség felé irányította, majd a Paleo-Karasu folyó a késő pliocénben egyesült vele.
A mintegy 3,6 millió évvel ezelőtti újabb tektonikai tevékenység után a Paleo-Karasu folyó az Arab-lemez felé tolódott, ami az új Eufrátesz megszületéséhez vezetett. 1,6 millió évvel ezelőtt a modern Eufrátesz folyó folyását az Arab-lemezen kezdte.
De ezeknek az ősi folyóknak a története nem áll meg magának a folyóképződésnek a határainál, hanem kiterjed a Termékeny Félhold domborzatának kialakulásának magyarázatára. A folyók folyását évmilliókkal ezelőtt megváltoztató tektonikus lemezek ugyanazok, amelyek megteremtették ennek a termékeny vidéknek a kialakulásának feltételeit. Az ősi folyók méretének becsléséhez a kutatók az üledékköltség számítógépes modelljeit használták, és megbecsülték a csapadék mennyiségét és a vízhozamot a régióban a messini sótartalom válságának utolsó szakaszában.
Bár az ősi folyók medencéi jóval kisebbek voltak, mint a Tigris, az Eufrátesz és a Nílus mai vízgyűjtő területei, az általuk szállított üledék mennyisége rendkívül hasonló volt. Valójában az ősi „Paleo-Karasu” folyóból származó víz áramlása meghaladta a Nílus folyó jelenlegi áramlását.
Ami még izgalmasabb, hogy ezeknek az ősi folyóknak a teljes vízhozama nagyobb volt, mint a Tigris, az Eufrátesz és a Nílus folyók áramlása ma együttvéve, ami azt jelzi, hogy a régióban a múltban heves esőzések és egyenetlen domborzat volt, annak ellenére, hogy a Földközi-tengeren részleges szárazság volt tapasztalható.
A tudósok arra a következtetésre jutottak, hogy a tektonikus lemezek peremének deformációi szabályozták azokat a folyami átalakulásokat, amelyek az Eufrátesz folyót az anatóliai-eurázsiai lemezről arab lemezre változtatták, és ez ugyanaz, ami megteremtette a szükséges feltételeket az üledékes Termékeny Félhold kialakulásához.
Más szóval, ugyanazok a geológiai erők, amelyek évmilliókkal ezelőtt újrarajzolták a folyók térképét, létrehozták azt a termékeny talajt, amelyre az első emberi civilizációk épültek.
Forrás: Live Science
