Asturiasból vagy Leónból: túraútvonal a régió egyik legdúsabb és leglátványosabb bükkösén keresztül
Kelet-Asztúria Észak-Spanyolország legjobban megőrzött természeti területei közé tartozik, olyan védett területekkel, amelyek ötvözik az ökológiai, táji és turisztikai értéket. Ebben az összefüggésben Ponga tanácsa az egyik legreprezentatívabb enklávénak számít, mind biológiai sokfélesége, mind túraútvonal-kínálata miatt.
A Hercegség délkeleti részén, León tartománnyal közvetlen kapcsolatban álló település a Ponga Természeti Parkot is magában foglaló védett területek hálózatának része. Területét 2018 óta az UNESCO is bioszféra-rezervátumként ismerte el, ami nemzetközi szinten is megerősíti környezeti jelentőségét, és garantálja ökoszisztémáinak megőrzését.
A tanács más asztúriai településekkel határos, mint például Piloña, Parres, Amieva és Caso, amellett, hogy közös határon van Leónnal. Ez az elhelyezkedés lehetővé teszi a hegyvidéki tájak, völgyek és erdők integrálását olyan környezetben, amely magas fokú védettséget és viszonylag alacsony emberi jelenlétet biztosít az északi félsziget más területeihez képest.
Ebben a forgatókönyvben az aktív turizmus egyre nagyobb súlyt kapott az elmúlt években, különösen a túrázáshoz és a természet megfigyeléséhez kapcsolódó javaslatok révén. Ezek közül kiemelkedik a Peloño-erdőn keresztüli túra, amely a természeti park egyik legismertebb területe és a régió erdei ökoszisztémáinak reprezentatív példája.
A Peloño erdei útvonal
A Peloño erdőn keresztüli útvonal a Ponga Természeti Parkban található, és lehetővé teszi Asztúria egyik legnagyobb és legjobban megőrzött bükkösének felfedezését. Nagy ökológiai értékű erdei környezet, amelyet fatömegének folytonossága és az ezekre az erdőkre jellemző fajok jelenléte jellemez.
Az útvonalat különböző megközelítésekről lehet megközelíteni, beleértve Cangas de Onís-t vagy Oseja de Sajambre Leones-i városát, bár az egyik leggyakrabban használt kiindulópont a Les Bedules kilátó. Ebből az enklávéból széles kilátás nyílik a Ponga-völgyre, és ellenkező irányban a Picos de Europa csúcsaira. Ezen kívül van egy adaptált sétány, amely megkönnyíti a mozgáskorlátozottak hozzáférését ezen az első szakaszon.
Innen egy erdei ösvény kezdődik, amely egy régi hagyományos ösvény elrendezését követi, amelyet öszvérek használtak áruszállításra a völgyek között. Az útvonalat kényelmes felület és széles elrendezés jellemzi, amely hosszú napokon is megkönnyíti a haladást az erdőben. A meglévő jelzések lehetővé teszik az útvonal könnyű követését.
Ahogy halad előre, a környezetet a nagy bükkfák uralják, amelyek az év nagy részében árnyékos és párás környezetet teremtenek. Ez az erdőtípus a stabilabb hőmérsékletnek kedvez, ami elviselhetőbbé teszi a sétát meleg időben. Ebben a környezetben gyakori az erdei madarak, például a harkály vagy a szajkó jelenléte.
Körülbelül három kilométer után érjük el a Granceno-hágót, ahol egy szökőkút található, amely a túrázók szokásos pihenőhelyeként szolgál. Erről a helyről egy kis kitérő vezet egy nagyon ősrégi bükkfához, amelyet méretei és hosszú élettartama miatt az útvonal egyik egyedi elemének tartanak.
A táj fokozatosan változik, ahogy a menet folytatódik. A bükkösök helyet adnak a szétszórt tölgyeknek, amíg el nem érjük a jól ismert Roblón de Bustiello-t, egy nagy kocsánytalan tölgyet, amely méretében is kiemelkedik, és a parkon belüli útvonal egyik legismertebb pontjává vált.
Az út a Guaranga-hágóig folytatódik, amely a bükkerdő északi határán található. Ezen a területen a polgárháborús védelmi állások maradványai őrződnek meg, különösen a régi géppuskafészkek, amelyek az útvonal történelmi elemét képezik. Innen közvetlen kilátás nyílik a Sen de los Mulos csúcsra és más közeli magaslatokra.
Azok számára, akik a folytatás mellett döntenek, az ösvényen elérheti az Arcenorio-síkságot, a Peña Ten alatt található hegyi legelőket. Ebben az enklávéban egy kis remetelak található több hagyományos állattartó épület mellett, amelyek tükrözik e terek történelmi használatát. Ez egy olyan terület, ahol magashegyi növényfajokat is megfigyelhetünk.
A teljes útvonal, oda-vissza, megközelítőleg 28 kilométert tesz ki, ami teljes egészében igényes útvonalat jelent. Az útvonal azonban lehetővé teszi, hogy a fizikai felkészültség különböző szintjeihez igazodjon, mivel csak az út egy részét lehet megtenni, és ugyanazon az útvonalon visszatérni anélkül, hogy elveszítené az erdő főbb vonzerejét.
Ez a rugalmasság, valamint a környezet minősége és az első szakasz megközelíthetősége teszi a Peloño-erdőt gyakori választássá mind a rendszeres túrázók, mind a természettel való nyugodtabb élményekre vágyók számára, anélkül, hogy rendkívül nehéz utakat kellene megtenniük.
