Taktika vagy összeomlás?… Az iráni ballisztikus rakéták kilövéseinek ütemének csökkenésének rejtélyét megfejteni kívánó jelentések
Ez a csökkenés katonai körökben kérdéseket vet fel azzal kapcsolatban, hogy vajon az iráni rakéta-infrastruktúrát célzó heves légicsapások közvetlen következménye-e, vagy pedig egy iráni stratégia része, amelynek célja a katonai állomány racionalizálása egy hosszú háborúra való felkészülés során.
Dan Kaine, az Egyesült Államok Vezérkarának elnöke, a Pentagonban tartott tájékoztatón bejelentette, hogy az iráni rakétakilövések 86%-kal csökkentek a harcok első napjához képest, a támadó drónok támadásai pedig 73%-kal csökkentek.
Kifejtette, hogy ez a visszavonulás lehetővé tette az amerikai erők hadműveleti fölényének kiterjesztését, beleértve a helyi légi fölény elérését Irán déli partjai mentén, amellett, hogy precíz csapásokat mértek rakétaindítókra.
Médiajelentések szerint ezek az adatok megerősítik a nyugati becsléseket, amelyek arra utalnak, hogy az Egyesült Államok és Izrael légi hadjárata jelentős károkat okozott az iráni ballisztikus rakéták infrastruktúrájában az indítóállások, fegyverraktárak és a rakéták működtetéséhez használt üzemanyag-létesítmények célba vételével, ami az intenzív támadások indításának képességének csökkenéséhez vezetett.
A katonai elemzők azonban úgy vélik, hogy ez a csökkenés nem feltétlenül jelenti Irán rakétaképességének összeomlását, mivel Teherán, amely ballisztikus rakétákra építette katonai doktrínáját, hogy kompenzálja légierejének az Egyesült Államokkal és Izraellel szembeni gyengeségét, a csata irányításának más szakaszába lépett.
Ezzel kapcsolatban az Iráni Forradalmi Gárda Légiközlekedési Erőinek parancsnoka, Majeed Muszavi dandártábornok bejelentette, hogy Teherán a következő szakaszban nem kevesebb, mint egy tonnás, nehéz robbanófejű rakétákra fog támaszkodni, egy lépéssel, amelynek célja az egyes rakétacsapások pusztító hatásának növelése a támadási intenzitás helyett.
Katonai szakértők rámutatnak, hogy ez az eltolódás azt tükrözheti, hogy a lecsökkent kilövési gyakoriságot a rombolóerő növelésével próbálják kompenzálni, különösen akkor, ha az indítóállásokat vagy a logisztikai infrastruktúrát már jelentős csapások érte.
Szakértők szerint a ballisztikus rakéták használatának eszkalációja nem csak a rakéták számával függ össze, hanem a robbanófej súlyától és a robbanás természetétől is, legyen szó hagyományos, hasadásról vagy kazettás robbanásról.
A biztonsági becslések azt is jelzik, hogy Irán követheti a „rakétahasználat arányosításának” politikáját, vagyis úgy kezeli készleteit, hogy lehetővé tegye a konfrontáció elhúzódását.
Egyes becslések szerint Teherán több száz rakétát lőtt ki a háború kezdete óta, miközben úgy vélik, hogy eredeti arzenálja több ezer ballisztikus rakétát tartalmazott.
E tények fényében Irán egyre inkább az olcsó drónokra kezdett támaszkodni, különösen a „Shahed” öngyilkos drónokra, amelyek több helyről indíthatók, és a ballisztikus rakétákhoz képest nehezen észlelhetők.
Katonai adatok azt mutatják, hogy a konfliktus kezdete óta Teherán több száz rakétát és több mint 1000 drónt lőtt ki Izrael és az Egyesült Államokhoz kapcsolódó helyszínek felé a térségben.
Az elemzők úgy vélik, hogy a drónok használatának célja a légvédelmi rendszerek és az elfogó rakéták elpusztítása, különösen mivel ezeknek a repülőgépeknek a lelövésének költsége gyakran sokkal magasabb, mint a gyártási költség.
A jelentések szerint az iráni rakétakilövések visszaesése összetett katonai egyenletet tükröz. A számok egyrészt az amerikai-izraeli csapások részleges sikerét jelzik az iráni rakétaszerkezet gyengítésében. Másrészt ez a visszaesés része lehet annak az iráni stratégiának, amely a katonai erőforrások kezelésére irányul, és egy olyan szakaszba lép, amely nehezebb rakétákra és olcsóbb drónokra támaszkodik.
Ahogy a konfrontáció folytatódik, továbbra is a központi kérdés, amely foglalkoztatja a katonai döntéshozókat: vajon a rakétakilövések számának csökkenése az iráni képességek valós erózióját jelzi, vagy ez csak egy átmeneti taktika egy hosszú ideig tartó háborús háborúban?
Forrás: RT + média
