Booker-díj Yang Shuang-zi szerzőnek: „A mi ketten” üres kézzel érkezik
Kedd este Londonban kihirdették a Nemzetközi Booker-díj, az egyik legrangosabb irodalmi díj nyertesét. A díjat nem Németország kapta, ami annak fényében valószínűtlen lett volna, hogy kétszer jelölték, hanem egy szerző, Yang Shuang-zi, aki Berlintől olyan távoli régióból, mint London: Tajvanból származik.
A „Taiwan Travelogue” (2020), Lin King fordításában, egy furcsa szerelmi történetet mesél el történelmi háttér előtt: egy japán szerző és egy helyi fordító átutazza az 1930-as évek Tajvanját, és egymásba szeretnek. A szigetet, amelyet az egykori gyarmati uralkodók, a portugálok egykor „Formosának” („gyönyörű sziget”) hívtak, Japán akkoriban foglalta el.
Tenger New York Times Yang Shuang-zi regénye bemutatja, „hogyan alakítja a hatalom a kapcsolatokat, és mit árul el és rejteget az utazás”. A regény még nem jelent meg németül; a Graywolf Press minimalista („esztétikailag tetszetős”) dizájnjával készült puhafedeles az utóbbi időben gyakran megjelent az angol nyelvű közösségi médiában; különösen dicsérték a német nyelvű ételek részletes leírását helyi konyha.
A Booker-díj zsűrije idén először díjazott egy kínai mandarinból fordított könyvet. A világpolitika nem áll meg az irodalmi díjaknál; A jelenleg fókuszban lévő gyarmatosítás, Tajvan és Irán szerepel a szűkített listán Shida Bazyar „Csendes az éjszaka Teheránban” című műve (2016) formájában. Bazyar, akárcsak a „Lichtspiel” (2023) című díjat remélő Daniel Kehlmann, német író, ami miatt már egy-két játékíró óvatosan megkérdezte, vajon lassan a német nyelvű irodalomról van-e szó?
Német szerzők mindenhol
„A mi ketten” Németországban, bocsánat, „a Booker-díjon” volt az utolsó főcím Idő és azokat is délnémet újság kijelenti: Hirtelen mindenhol megjelentek a német nyelvű regények. Utóbbi helyen az arisztokrata hátterű fiatal szerzőre, Nelio Biedermannra utalnak, akit gyakran zseniálisnak gyanúsítanak, és akinek családi eposza is hirtelen megjelenik a New York Times és azt New York-i figyelembe veszik.
És nem hiányozhat a listáról Jenny Erpenbeck sem, akinek 2024-ben Booker-díjas „Kairos” című NDK-regényét Németországban ellentmondásosan vitatták a „keleti germánizmus” vádjával kapcsolatban – ami a nemzetközi vitában nem tükröződött. De elég a civakodásból: Nem lenne rossz, ha a német irodalom az egész világon olvasókra találna, még akkor sem, ha a dlf nemrég felfedezte a „náci” feliratot a könyv gerincén.
A Booker-díjhoz egyébként 50 000 font pénzdíj jár, amelyen a szerző és a fordító osztozik. Yang, Bazyar és Kehlmann mellett Marie NDiaye „A boszorkány” című, 1996-ban megjelent regényével, Rene Karabash a „She Who Remains” (2018) és Ana Paula Maia „On Earth As It Is Beneath” (2017) című regényével is jelölték. (juhu)
