Energiabiztonsági konferencia: A gazdag kéket tesz zöld helyett
Katherina Reiche szövetségi gazdasági miniszternek (CDU) egészségügyi okok miatt ki kellett hagynia az „Energiabiztonság – Ukrajna tanulságai” című konferenciát. Különben csengett volna a füle: „Nem lehet többé úgy építeni erőműveket, hogy azokat kizárólag a gazdasági hatékonyságra tervezzék” – mondta a berlini konferencián Denis Schmyhal ukrán energiaügyekért felelős miniszterelnök-helyettes. „A rezilienciának az épületenergetikai infrastruktúra részévé kell válnia” – tette hozzá, hozzátéve: hármas redundanciát kell létrehozni az erőművekben.
A drága javaslat után, hogy az üzemelő erőművek mellett egy második alkatrészt már raktároztak, a harmadikhoz pedig már rendeltek alkatrészt, a kijevi férfi újabb sürgető tanáccsal érkezett: diverzifikálni kell az áramtermelést, és mindenekelőtt helyit, mondta Schmyhal: „A villamosenergia-fogyasztóknak is termelővé kell válniuk.” Nem túl örvendetes ajánlás egy olyan szövetségi kormány számára, amelynek a CDU gazdasági minisztere meg akarja szüntetni a kis napelemes rendszerek finanszírozását.
Nem kevésbé zavaróak voltak Olena Pavlenko ukrán energiaszakértő, a Dixi Group kijevi tanácsadó cég szavai: „Az energiarendszerek szabványosítására van szükség” – vagyis a német Siemens Energy, az amerikai General Electric csoport, a francia Alstom és mások már nem fejlesztenek és gyártanak más technológiát. Ugyanezek az alkatrészek sokkal gyorsabbá tennék a javításokat a transzformátorok, alállomások és erőművek elleni támadások után – mondta Pawlenko.
Az európai cégeknek Ukrajnából származó szakértőktől kellene tanácsot kérniük tapasztalataikkal kapcsolatban – mondta a szakember. „Nagyon magas árat fizettünk ezekért az órákért” – hangsúlyozta Pawlenko. Most azonban Ukrajna egyenrangú kérőből partnerré válhat.
Javítani, javítani, javítani
Mindenekelőtt – tette hozzá Makszim Timcsenko, a legnagyobb ukrán villamosenergia-ipari magáncég vezetője, a DTEK –, nagyszámú, rendkívül hozzáértő karbantartó csapatot kell kiképezni: „Olyan embereket, akik nagyon gyorsan meg tudják javítani a lebombázott rendszereket. És újra és újra motiválnunk kell őket” – mondta Timcsenko, utalva arra, hogy a négy év teljes körű invázió során az erőművek 80-90 százaléka háromszor tönkrement az elosztóhálózatokban.
Kijelentését, miszerint „Ukrajna nélkül nincs energiabiztonság Európában”, Mihai Popsoi moldovai külügyminiszter, valamint Lengyelország és a NATO képviselői is megerősítették.
Németország „soha többé nem tér vissza az orosz gázhoz” – jelentette be Stefan Rouenhoff, a birodalmi parlamenti államtitkár. „100 százalékban lecseréltük az orosz vezetékes gázt, és világszínvonalú LNG-infrastruktúrát építettünk” – mondta a CDU politikusa. Míg Norvégiát és az Egyesült Államokat nevezte meg a földgáz és a cseppfolyósított földgáz (LNG) fő szállítójaként, nem említette a Németország által beszerzett nagy mennyiségű orosz LNG-t.
Mint a taz beszámolt róla, az év eleje óta az európai országok megvásárolták a Yamal LNG, az orosz Jeges-tengeren működő cseppfolyósított földgázt gyártó vállalatok orosz szövetsége termelésének több mint 95 százalékát. Az Urgewald civil szervezet és a Bond Beter Leefmilieu belga környezetvédelmi szervezet szerint a belgiumi Zeebrugge LNG terminálon és a franciaországi Dunkerque-en keresztül importált orosz cseppfolyós gáz nagy része a német gázhálózatba kerül.
Ráadásul Ukrajna 2022. február 24-i teljes körű orosz inváziója után a szövetségi kormány a Gazprom Germaniát, a moszkvai állami vállalat németországi leányvállalatát vette át vagyonkezelésbe, és Sefe névre keresztelte. A Sefe hosszú távú szerződések keretében évi 2,9 millió tonna LNG-t vesz el Jamaltól.
Wojciech Wrochna lengyel energiaügyi államtitkár is sóval dörzsölte a sebet: országa sokkal korábban diverzifikálta az energiaellátást, mint „barátságos szomszédos államaink”. Kitért a Hormuzi-szoros Irán általi jelenlegi lezárásának következményeire is. Ebből a tanulság a következő: több tiszta energiaforrás, fenntarthatóság, függetlenség a kövületektől és függetlenebb ellátó országok.
Az iráni háború a NATO számára is problémát jelent: a szövetség fegyveres erői folyékony energiaforrásaik 40 százalékát a szoroson keresztül jutnak el – hangsúlyozta Jean Charles Ellermann-Kingombe NATO-főtitkár-helyettes. A NATO-nak pedig egyre többre van szüksége belőle: „Egy F-35-ös vadászbombázóhoz 60 százalékkal több kerozin szükséges, mint egy F-16-oshoz.” George W. Bush iraki háborújában pedig az érintett nyugati csapatok annyi üzemanyagot használtak fel, mint egész Lengyelország – „és ez éppen az iraki hadsereg ellen volt”. Nem árulta el, hogy mennyi üzemanyagot igényel az Oroszországgal való konfrontáció.
