Megszorítások az egészségügyi rendszerben: A neoliberális hazugság
W nehéz a tyúkkorszak, mindenkinek meg kell húznia a nadrágszíjat. A szövetségi kormány jelenleg erre a neoliberális mágikus formulára hivatkozik, hogy megmentse az egészségügyi rendszert. Aligha meglepő, hogy a törvényes egészségbiztosítók finanszírozási hiányát hivatott 15 milliárd eurós megtakarítási csomag az ápolási béremelések jövőbeni megállítását is hivatott megállítani.
Ennek a politikának a következményei már a Berlini Charité Egyetemi Kórházban is láthatók. Április végén a klinika vezetése felmondta a csak 2021-ben elnyert segélyezési kollektív szerződést az ápolás terén. A szerződés az ápolásban tapasztalható széles körű létszámhiány következményeit kívánja enyhíteni. Ha egy nővér egy szűkös osztályon dolgozik, pontokat kap, amelyeket pénzre vagy szabadidőre válthat.
Az elmúlt években a szerződés a Charité munkakörülményeinek jelentős javulását eredményezte. A szakképzett munkaerő folyamatos hiánya ellenére az egyetemi klinikának sikerült tömeges munkaerőt felépítenie. A korábban megszokott túlterhelési helyzetek ma már csak kivételes esetek – számolnak be a nővérek.
A kollektív szerződés országos sikermodellté fejlődött, amit maga a klinika vezetése javasolt. Észak-Rajna-Vesztfáliában a Verdi szakszervezet még kollektív szerződést is tudott nyerni, hogy 2022-ben csökkentse az összes egyetemi kórház terheit.
Számos klinikán csökkent az ápolóhiány
Közben szinte úgy tűnt, hogy az alkalmazottak egyszerűen sztrájkolhatnak, hogy igazságosabb egészségügyi rendszert követeljenek. A betegbarát ellátás, a méltányos bérezés és a jó munkakörülmények már nem tűntek kizárónak, hanem elérhető közelségbe kerültek. Az ápolás vonzó szakterületté vált, és számos klinikán érezhetően csökkent az ápolóhiány.
Ez a szöveg először a hétköznaphetilapunk balról!
A wochentaz minden héten arról a világról szól, amilyen – és ahogy lehetne. Baloldali hetilap hanggal, attitűddel és a világ különleges taz-szemléletével. Új minden szombaton a kioszkban és természetesen előfizetéssel.
De az ehhez hasonló pozitív fejlemények túl szépek ahhoz, hogy igazak maradjanak a későkapitalista Németországban. A növekvő bérköltségek évek óta szálka az egészségbiztosítók és a neoliberális egészségügyi közgazdászok szemében.
Ennek fényében logikusnak tűnik, hogy a szövetségi kormány megszorító csomagja jelentősen megnehezíti a segélyegyezmények tárgyalását. Többek között korlátozni kell a jövőbeni béremeléseket, és korlátozni kell a kórházak létszámnövekedését.
Szintén korlátozni kell az ápolói költségvetést – szükségletalapú fix összeget, amelyből az ápolók bérét finanszírozzák. A lényeg az, hogy az amúgy is válságban lévő kórházak kevesebb pénzt kapjanak. A kórházak pedig áthárítják a nyomást az alkalmazottakra. Ha magasabb bérekért sztrájkolnak, a klinikáknak máshol kell spórolniuk: a betegeken vagy az alkalmazottak számán, ami viszont növeli a munkaterhelést. Ez tönkretenné a segélyezési kollektív szerződések működőképességét.
Ez tönkretenné a segélyezési kollektív szerződések működőképességét
A jól szervezett ápolói munkaerő lassítása és a bérek csökkentése nem a megszorító csomag nem szándékolt mellékhatása, hanem teljes szándéka. Ez világossá válik, ha megnézzük azokat a területeket, amelyektől csak aránytalanul sok pénzt kérnek a megszorító csomagért: a gyógyszeripart és a szövetségi költségvetést, amelyeket inkább az alkalmazottak és a befizetők hátán alakítanak át, mintsem a vagyont ésszerűen megadóztatják.
Az a tény, hogy nem engedhetünk meg magunknak jó bért az ellátásban, neoliberális hazugság. Nem szabad bedőlnünk.
