PokerStop

Amikor Magyar Péter a múlt hónapban megnyerte a magyarországi választást Orbán Viktorral szemben, az elsők között Donald Tusk lengyel miniszterelnök hívta. „Nagyon boldog vagyok. Szerintem még nálad is jobban” – mondta neki. Az egyes esetekben tapasztalható jelentős különbségek ellenére mindkettőjük sorsa közös. Két konzervatív vezetőt választottak az évek óta fennálló illiberális szélsőjobboldali rezsimek lebontására.

Magyar e hét végén – de legkésőbb a jövő hét elején – Magyarország miniszterelnökeként lép hivatalba, Lengyelország pedig tükröt kínál neki, amelyben önmagára és számos tanulságra tekinthet.

A probléma mindkét esetben az, amit a rendszerváltási irodalom „tekintélyelvű enklávénak” nevez, vagyis a kormányzati rendszer olyan részeit, amelyeket nem érint a parlamenti többség: bíróságok, média… Amikor a magyarországi választásokról tudósítottam, az volt az általános érzés, hogy magyarnak sokkal nehezebb dolga lesz, mint Tusknak Lengyelországban. Orbán 16 éves kormányzása alatt (a PiS – Jog és Igazságosság – nyolchoz képest) kétharmados szupertöbbséggel 15 alkotmánymódosítást hajtott végre, hogy megvédje ezeket a „tekintélyelvű enklávékat”.

Bár ez a változás (a Tusk által megígért demokratikus) még nem következett be, a kormányfő továbbra is a jobboldali populisták visszatérése elleni figyelmeztetésre alapozza hatalmon maradását. A probléma azonban az, hogy ez elsősorban a jobboldalnak, különösen annak legszélsőségesebb szárnyának kedvez.

Krzysztof Katkowski
— szociológus

„A lengyel PiS feleannyi ideig volt hatalmon, mint a Fidesz, és kevésbé volt stratégiai. Tusk tapasztalt politikus, aki valódi pártokra alapozza kormányát. Ez Magyarországon nem történik meg” – mondta nekem Carsten Schneider politológus, a Közép-európai Egyetem rektora. „A rendszerváltási irodalom másik gyakori eleme, hogy azok, akik jók egy régi rendszer megdöntésében, gyakran nem a legjobbak az új rendszer vezetésében.”

A kétharmados parlamenti szupertöbbség, amelyet Magyar élvezni fog, széles mozgásteret biztosít számára, ellentétben azokkal az egyensúlyokkal, amelyekre Tusk kényszerül. „Amit nem tudunk, az az, hogy ez a párt hogyan fog viselkedni Magyar vezetésével szemben” – mondja nekem Romain Le Quiniou, az Euro Créative agytröszt igazgatója a párt gyökértelenségének gondolatában. A PiS a maga részéről megnyerte a választásokat, de Tusk olyan koalíciót hozott létre, amely garantálta számára a szavazatokat az ülésteremben ahhoz, hogy miniszterelnökké váljon.

Ráadásul az elnök szerepe Magyarországon jóval kisebb, mint Lengyelországban, ahol megvétózhatja az új jogszabályokat. Mind Magyarországon, mind Lengyelországban a jelenlegi elnökök részben annak a régi rezsimnek az érdekeit képviselik, de Magyarországon ez nem lesz akadály. A sajtó esetében azonban a magyar eset ennél jóval összetettebb, hiszen a rezsim hatalma nem korlátozódik a közmédiára, mint Lengyelországban, hanem az Orbán Viktorhoz köthető kiterjedt magántulajdon hálózatán keresztül gyakorlatilag az ország összes médiájára. Magyar biztosította, hogy egyik első intézkedése a közmédia hírszolgáltatásának felfüggesztése lesz. Ezt a közrádióban adott interjúban jelentette be.

„A győzelem rosszul végződhet”

„A Magyar Péter által meghirdetett program rendszerváltást jelent – írta Kapelner Zsolt politológus nem sokkal a magyarországi választások után, miközben rámutatott az új kormány konkrét terveinek hiányára. Főleg társadalmi-gazdasági kérdésekben nem tűnt egyértelműnek, hogy a liberális-konzervatív Tisza-párt 16 év után változtat. 2023, egy jobboldali populista kormányt is megbuktatva” – írta néhány napja a jakobinusban Krzysztof Katkowski lengyel szociológus.

„Érdemes most emlékezni a Tusk-sztorira, már csak azért is, hogy megmagyarázzuk, hogyan végződhet rosszul egy ilyen győzelem. A lengyel Tusk-kormány már egy ideje nyomás alatt van, mind a nemzeti elvárások, mind az európai politika viharos vizein hajózik” – mondja Katkowski. „Bár ez a változás (a Tusk által megígért demokratikus) még nem következett be, a kormányfő továbbra is a jobboldali populisták visszatérése elleni figyelmeztetésre alapozza hatalmon maradását. A probléma azonban az, hogy ez elsősorban a jobboldalnak, különösen annak legszélsőségesebb szárnyának kedvez.”

Mindkét ország egyik fő célja az volt, hogy feloldják azokat a pénzeszközöket, amelyeket az EU a szerződések megsértése és a jogállamiság megsértése miatt tartott vissza a két országtól. Valójában Magyar csapatának tagjai már hónapokkal a választások előtt tárgyaltak lengyelekkel, hogy tanuljanak a pénz felszabadítása során szerzett tapasztalataikból. Az sem véletlen, hogy Magyar első útja a megnyert választások után Brüsszelbe, és miniszterelnökként bejelentett első hivatalos állami látogatása Lengyelországba irányul.

Meg kell nézni, mit követel Brüsszel ezeknek az alapoknak a feloldásához. „A pénz átadása a változás bekövetkezte előtt kockázatos. Lengyelország esetében az EU adta a pénzt, és három évvel később a Lengyelországban követelt változtatások nem történtek meg” – mondja Le Quiniou.

Társadalmi reformok és a baloldal szerepe

Arra reagálva, hogy Tusk nem teljesítette 100 intézkedéses programját, a miniszterelnök azt mondta: „A pártom 31%-ot kapott, tehát a harmadát teljesítettem annak, amit ígértem. Szerintem ez egy őszinte történet.”

Katkowski rámutat, hogy Tusk és Magyar is hasonló mechanizmusokhoz folyamodott: „Mindkét politikus negatív mozgósítási stratégiát követve cselekszik, a szélsőjobboldaltól való félelem és az a felfogás, hogy ezt mindenáron meg kell állítani. Ez a „kisebb rossz” logikája, amely elősegíti a széles, ideológiailag heterogén választási koalíciók konszolidációját.” Tisztán emlékszem azokra a fiatalokra, akik baloldalinak mondták magukat, és kiélezetten ünnepelték Magyar, a konzervatív vezér, Orbán egykori szövetségese, pártja győzelmét. Orbán bukása volt a fontos.

„A stratégia hosszú távú hatásai azonban ambivalensek. Lehet, hogy választási szempontból hatásos lehet a tekintélyellenes szavazók mozgósítása révén, de hozzájárul a programbeli különbségek további elmosásához és az osztályalapú politikai artikuláció gyengítéséhez. A többségi pártokat már nem tekintik meghatározott társadalmi csoportok képviselőinek, hanem a politikai konfliktusokat kezelő blokkként kezdenek működni” – magyarázza a politikai szociológus.

Ebben az értelemben a szociális reformok hiánya egyfajta nosztalgiát ébreszt a szélsőjobb iránt. Tusk és Magyar is konzervatív neoliberális vezetők, akik Magyarország esetében is mély gazdasági válságot élnek át, így társadalmi forradalom semmiképpen sem várható. A migrációban például mindketten védik vagy elkötelezték magukat az elődeik radikális politikájának folytatására, és ennek következményeivel járnak együtt, és amelyeket EU-szerte tapasztaltunk nyelvük legitimációjára és értelmezési kereteikre.

És a bal? Mindkét országban rendkívül meggyengült, arról nem is beszélve, hogy Magyarországon még egyetlen parlamenti képviselője sincs. „A jelenleg Lengyelországban és Magyarországon kibontakozó küzdelem – Karl Popper klasszikus megkülönböztetésével – a nyitott társadalom és a zárt társadalom eszméi közötti konfliktusként írható le” – magyarázza Katkowski.

„Az egyik oldalon a liberálisok dominálnak, akik azt állítják, hogy a társadalmi problémák – csakúgy, mint a nők jogai vagy az LMBTI-kérdések – várhatnak, mert a legfontosabb prioritás a jobboldal elleni küzdelem. Ugyanakkor azonban átveszik a jobboldal nyelvezetének egy részét, köztük olyan kérdéseket, mint a „határok védelme” és a nagyobb militarizálás szükségessége. A másik oldalt a jobboldali kérdésekre reagáló, de érzékenyebb társadalmi reakciók alkotják, akik inkább radikálisan reagálnak. a szociológus. „Mindkét esetben ez már az a hegemón diskurzus, amellyel a lengyel és a magyar baloldalnak is szembe kell néznie.”

El kell olvasnod…

A kibaszott Margarita és a városom többi virága. Ma nem hozok neked semmi nemzetköziet. Eredeti irodalmi javaslattal jövök, mert ő a barátom, és mert ezt írja, ez öröm.

Ha az első regényében, Biztonságos helyCristina Armunia az általa „savas realizmusnak” nevezett munkával kezelte a bizonytalanságot, most pedig a rá jellemző nyers stílussal tér vissza a vidéki világba egy nemrég megjelent könyvével, amely a barátságról, az első szerelemről, a gyökerestől való elszakadásról és a kis helyek földalatti erőszakosságáról szól.

Köszönöm, hogy idáig eljutottál.

Jövő héten találkozunk!