Eko Yuli Irawan küzdelme a pedikás sofőr gyermekétől a súlyemelő edzőteremig
Liputan6.com, Jakarta – Eko Yuli Irawan számára a kiemelkedő sportolóvá válás nem csak az érmekről vagy a közönség éljenzéséről szól. Gyermekkora óta a sportot a családja sorsának megváltoztatásának módjaként látta. Ez a hiedelem 2000-ben kezdett erősödni, amikor először látott súlyemelő edzést a metrovárosi falujában, Lampungban.
„Amikor először láttam súlyemelést, akkor találtam rá módot arra, hogyan emeljem fel magam és a családomat” – emlékezett vissza Eko, akit egy sportmárka egy kisfilmben örökített meg.
Eko családi háttere korántsem jómódú. Édesapja, Saman gyermekkocsivezetőként dolgozott, míg édesanyja, Wastiah zöldségeket árult. Családjaik még mások tulajdonában lévő földeken is élnek, amit a tulajdonos bármikor visszakérhet.
Ettől az állapottól Eko erős szorongással nőtt fel. Amikor elhatározta, hogy külföldre megy, folyton azon gondolkodott, mi lesz a szüleivel, ha egy napon már nem lehet elfoglalni a lakóhelyüket.
„Amikor költöztem, az járt a fejemben, hogy mi van, ha valaki használni akarja a földet? Hová akarnak költözni a szüleim? Van tehát eltökéltségem és ambícióm, elérnem kell a szüleimet” – mondta Eko a NOC Indonesia elnökével, Raja Sapta Oktoharival közös podcastban.
Emiatt az Eko bajnoki címét sohasem úgy értelmezték, hogy pusztán nyert az arénában. Véleménye szerint a siker kiutat jelent a szegénységből, és a legkézenfekvőbb módja annak, hogy segítsen szülein.
Ezt az elhatározást aztán fegyelmezett edzés kíséri. Alig 10 hónap alatt, amióta elkezdett edzeni súlyemelőben, Eko aranyérmet tudott nyerni az országos bajnokságon. Innentől kezdett megnyílni a belátása, hogy a sport továbbviheti. Valójában egy nagy célt kezdett kitűzni: az olimpiát.
„Az edző azt mondta, ha elérem az olimpiai szintet, segíthetek a szüleimnek” – emlékezett vissza a 36 éves férfi.
Az idáig vezető út természetesen nem könnyű. Öt évbe telt, mire Eko 2006-ban bekerült a Nemzeti Edzőközpontba (Pelatnas). Ezt követően lehetősége nyílt Indonéziát képviselni a 2006-os Hangzhou-i junior súlyemelő-világbajnokságon.
Első világversenyén Eko azonnal ezüstérmet vitt haza. Egy évvel később, a 2007-es prágai junior világbajnokságon aranyérmet szerzett. Ez az eredmény fontos pont lett az életében.
Az akkori ifjúsági és sportminisztertől azonnal 25 millió IDR bónuszt küldött szülővárosába, hogy földet vásároljon szüleinek.
„Ugyanakkor megkaptam a bónuszt, a szüleim a faluban véletlenül találkoztak valakivel, aki földet akart eladni. Ezért azonnal elküldtem a pénzt a föld megvásárlására” – mondta a négy olimpiai érmet szerző emelő.
A sikeres földvásárlás után Eko szorongása fokozatosan megszűnt. Még nagyobb a lelkesedése, hogy továbbra is kiváló legyen. Ennek eredményeként a 2007-es thaiföldi SEA Games-en Eko újabb aranyérmet szerzett.
Az érembónuszt ismét átadta családjának. Ezúttal a pénzből házat építettek a korábban megvásárolt telken.
„Ez volt az első alkalom, hogy multiversenyen érmet szerezhettem. A bónusz egész jó volt, 200 millió IDR. Onnan hazamentem Lampungba, a szüleim felvettek a reptéren, sírtak a meghatottságtól. Mert a bónusz igazából házépítésért szólt, azoknak, akiknek korábban semmijük sem volt” – magyarázta Eko.
Azóta szülei támogatása, akik kezdetben kételkedtek abban, hogy sportolóvá váljon, teljes bizalommá változott. Következetes képzéssel, fegyelmezéssel és családi imákkal Eko a valaha volt egyik legkövetkezetesebb emelővé nőtte ki magát Indonéziában.
Egymás után ötször képviselte Indonéziát az olimpián, Pekingtől 2008-tól Párizsig 2024-ig. Ezen a hosszú úton Eko-nak négy olimpiai érmet, két ezüst- és két bronzérmet sikerült begyűjtenie, így a világszínvonal egyik legkiemelkedőbb indonéz sportolója lett.
Az ezekből az eredményekből származó különféle bónuszokat nem rövid távú érdekekre költötte. Éppen ellenkezőleg, Eko a családja jövőjére használta fel, többek között rizsföldeket vásárolt szüleinek.
„Ha nem tévedek, a pekingi olimpia bónusza 300 millió rúpia volt. Vettem egy rizsföldet a szüleimnek. Ezt követően a szüleim saját rizsföldet műveltek. Korábban valaki más földjén gazdálkodtak profitmegosztási rendszer segítségével” – mondta Eko, aki egykor súlyemelő edzőcipő üzletbe kezdett.
Eko nemcsak a családját segíti, hanem a nevét szerző sportág jövőjére is gondol. Az összegyűjtött prémiumokból saját súlyemelő termet épített Bekasiban. A helyet azoknak a gyerekeknek nyitották meg, akik közvetlenül tőle akartak súlyemelést tanulni, valamint edzői helyként szolgáltak a leendő sportolók számára.
„Azért építettem ezt a tornatermet, hogy nevelhessek edzõgyerekeket, olyan magokat, akik hozzám hasonlóan olimpiára mehettek. Én is így voltam a kezdetektõl fogva, találkoztam az edzõhelyekkel, edzettek, könnyítettek, célzott programokkal és így tovább” – magyarázta a médiának adott interjúban.
Ezen az edzőteremen keresztül Eko meg akarja adni neki azt a lehetőséget, ami egykor volt. Reméli, hogy az ott edző fiatal generáció nemcsak sportolóként fog felnőni, hanem a sport révén családja életét is megváltoztathatja.
„Azt szeretném, ha az itteni gyerekek is ugyanazt éreznék, amit én, segítenék őket abban, hogy segítsenek a családjukon, a szüleiken, ha később sikeresek és sikeresek lehetnek” – reménykedett Eko.
