Tüntetések március 8-án: A szolidaritás csapdája
– Tud beszélni az alispán? – tette fel a kérdést Gayatri Chakravorty Spivak posztkoloniális teoretikus még 1988-ban. Ezzel kettős kritikát fogalmazott meg, amely ma is a feminista mozgalmat érinti: egyrészt, hogy a nők és a nők jogai többszörösen a nyugati imperializmus igazolására szolgálnak, és Spivak a „fehér férfiak megmentik a barna nőket a barna férfiaktól” formulával. Másodszor pedig, hogy a nők elnyomása a gyarmatiellenes ellenállásban is láthatatlanná válhat, ha sorsukat a szabadságharc nagy céljának rendelik alá.
Aki megnézi a március 8-i tüntetések körüli demóképet, Spivak kérdését a radikális baloldal itteni állapotának leírásaként is olvashatta. Bárki, aki az utcára akar vonulni a feminista küzdelem napjára olyan nagyvárosokban, mint Hamburg vagy Berlin, egy tiltakozási ajánlattal szembesül, amelyben mindenki elválik egymástól a cselekvésre való felhívásokban, és a legrosszabb dolgok képviseletével vádolják egymást.
De minden rendben. Sokáig központi szövetségi tüntetés volt a legtöbb városban március 8-án. Berlinben viszont már régóta több demó is volt ezen a napon: nappal szakszervezeti, délután internacionalista, este anarchista tüntetés.
A feminista küzdelem napján, március 8-án a wochentazból feministaz lesz. Miközben a nők, transz, inter és nem bináris emberek jogait támadják és visszagörgetik szerte a világon, a kérdés azt kérdezi, hogy mi segíthet a tehetetlenség és a tehetetlenség ellen. Válaszunk: szolidaritás. A feministaz 52 oldalon mutatja be, hogyan élik meg a szolidaritást kis és nagy léptékben. A témával négy napon keresztül a taz.de is foglalkozik majd. A teljes vezércikk itt olvasható.
2024-ben jelent meg először a fővárosban egy újabb szövetség, a Feminism Unlimited néven – idén pedig máshol is szervez tiltakozást, például Hamburgban és Bécsben. Ezek a demók a március 8-i demókon gyakran uralkodó palesztin-barát hangnem ellen irányulnak.
Az ok, amiért a március 8-i tüntetések egyre inkább széttöredeznek, ismét a közel-keleti konfliktus. Gyakran nagyon alapvető kérdések állnak emögött: Meg kell-e védenünk Izrael államot Németország holokausztban való bűnössége miatt? Úgy látja Izraelt, mint a queerek és a nők jogainak regionális fejedelmét*? Vagy az ilyen álláspontok nem legitimálják az izraeli hadsereg bűneit, amelyet az ENSZ bizottsága jelenleg népirtással vádol? Baloldaliként nem kellene mindig a kolonializmusnak és az imperializmusnak ellenállók oldalára állnunk?
Egy fokozódó konfliktus
Ez a konfliktus most egyre inkább eszkalálódik. „Egyszerűen elviselhetetlen volt számunkra, hogy a baloldali csoportok is kivonultak az utcára március 8-án, hogy megünnepeljék október 7-ét, és igazolják a Nova fesztiválon elkövetett tömegmészárlásokat és a Hamász által elkövetett nemi erőszakokat” – mondta a hamburgi Feminism Unlimited csoport aktivistája a taznak, amely ott szervezte a „bűntársak” szövetség bemutatóját. A csoport ezért ellenajánlatot készített, hogy ne „adjon teret az antiszemitáknak” – mondta az aktivista. A szövetség azonban elhatárolja magát a „rasszistáktól és az olyan transz ellenségektől, mint Alice Schwarzer” – ez a mozgalom másik megosztottsága.
Valójában sok március 8-i tüntetés már évek óta hangsúlyozta Palesztinával való szolidaritásukat, így néha úgy tűnik, mintha a tüntetéseket csak feminista témák hangsúlyozták volna. Antiimperialista körökben az emberek szívesen vitatkoznak például arról, hogy az iráni mollahok rezsimjét nem szabad-e megvédeni baloldalról, mint „objektíven antiimperialista szereplőt”. A nagy küzdelem érdekében a nők felszabadítását félreteszik.
Másrészt azonban az elmúlt évek berlini „Feminism Unlimited” demójában is egyértelmű volt az elfogultság. Itt egyes résztvevők számára a zsidókkal való szolidaritás keveredni kezdett az izraeli állam iránti szolidaritással – ami szintén nem valószínű, hogy összeegyeztethető a szervezők „univerzalista” állításával.
Fénykép:
taz
Az új epizódban Sophie Fichtner Manuela Hemmel beszélget a Feministaz koncepciójáról és létrehozásáról.
Kattintson ide a podcastért.
Az ember rettenetesen elhagyatottnak találhatja az egészet. De talán a széttagoltság problémája abban a gondolatban rejlik, hogy mindig mindennel egyet kell érteni, ami egy bemutatón elhangzik. Szóval hova menjenek azok, akik a mollahokat és a Hamaszt ugyanolyan szarnak találják, mint a Netanjahu- vagy Trump-rezsim? Legalább ne maradjanak otthon.
