Egy genetikai tanulmány izgalmas titkokat tár fel a középkori iszlám Ibizáról
Az új DNS-bizonyítékok kimutatták, hogy a sziget egy dinamikus világ része volt, amely összeköti Európát, Észak-Afrikát és még a Szaharától délre fekvő Száhel-övezetet is.
A 10. és 11. századból származó iszlám temetőben eltemetett 13 személy ősi DNS-ének elemzése kimutatta, hogy a sziget lakossága figyelemre méltó genetikai sokféleségnek örvend, mivel származásuk főként európai és észak-afrikai származású volt, ami az Ibiza 902-es iszlám hódítása utáni keveredés különböző fokát tükrözi.
A Nature Communications magazin által közzétett, a Stockholmi Egyetem és a Svéd Természettudományi Múzeum együttműködésében a Center for Paleontology (CPG) csapata által vezetett tanulmányban a kutatók rámutatnak, hogy a történelmi források két nagy demográfiai hullámot írnak le, amelyek a szigetet alkották: az első az Omajjád terjeszkedéséhez, a második pedig az Almoravid hódításhoz kapcsolódik a tizedik század elején.
Genetikai bizonyítékok a szubszaharai hálózatokra
A kutatók által elemzett DNS-ek közül kettő szubszaharai afrikai felmenőkkel rendelkezett, az egyik a mai Szenegáli és Gambia régióból, a másik pedig Csád déli részéből származik, és biológiai bizonyítékot szolgáltatott a középkori arab szövegekben dokumentált transzszaharai kereskedelmi és rabszolgahálózatokra.
„Ezek a genomok azt mutatják, hogy mind a nyugati, mind a középső Száhel övezetből származó emberek az iszlám ibériai közösségek részévé váltak” – mondja Ricardo Rodriguez-Varela, a Stockholmi Egyetem Régészeti és Klasszikus Tanulmányok Tanszékének kutatója és a tanulmány vezető szerzője. „Ez közvetlen genetikai bizonyíték a Száhel-övezetet elérő nagy távolságú hálózatokról, amint azt a történelmi források leírják.”
Fejlett genomikai technikák segítségével a csapat úgy becsülte, hogy a génáramlás Észak-Afrikából Ibizára csak két-hét generációval ezelőtt kezdődött, ami a fő keveredési eseményt a Kr.u. IX. század végére helyezte, röviddel a sziget iszlám meghódítása után.
„Ezek a genomok azt a pillanatot ragadják meg, amikor az iszlám világ és az ibériai keresztény közösségek elkezdték átformálni egymást” – kommentálja Anders Gottström, a tanulmány vezető szerzője és a Center for Paleontology régészeti genetikai kutatócsoportjának vezetője. „Az ősi DNS felhasználásával elkezdhetjük látni, hogyan bontakoztak ki ezek a fontos történelmi folyamatok a valódi emberek életében.”
Az első megerősített lepraeset az iszlám Ibériában
A tanulmány fertőző ágenseket vizsgált, és kiderült, hogy egy egyed a Mycobacterium leprae baktériummal fertőződött meg, amely leprát okoz, ami az első genetikailag megerősített eset a középkori iszlám Ibériából. Ezt az egyént a szokásos iszlám rituálék szerint temették el, megkülönböztetés vagy kirekesztés jelei nélkül.
„Nincs bizonyíték a temetkezési kontextusban arra, hogy más bánásmódban részesült volna, mint másoknál, ezt a mintát a kortárs keresztény társadalmakban is beszámolták” – mondja Zoe Bouchon, a Stockholmi Egyetem Régészeti és Klasszikus Tanulmányok Tanszékének kutatója, társszerző és metagenomikai szakértő.
Az Ibizán felfedezett leprabaktériumok genomjának filogenetikai elemzése egy, a 7. és 13. század között Európa-szerte talált törzs tövéhez közel helyezi azt, valamint egy másik korai, Olaszországból származó genomot, ami arra utal, hogy Ibiza szélesebb epidemiológiai hálózatok része volt, és rávilágít a lepratörzs Földközi-tengerről Európába való lehetséges terjedésére.
Ez a tanulmány az elmúlt évtizedekben globális turisztikai célpontként híressé vált sziget történetének új és teljesen más képet ad, felfedi, hogy kulturális és civilizációs sokszínűségének gyökerei több mint ezer éves múltra tekintenek vissza, hiszen a Földközi-tenger mindkét partjáról és Afrika mélyéről származó civilizációk, kultúrák és népek találkozóhelye volt.
Forrás: Eurekalert
