Baden-Württembergi választások előtt: Segítséghívás a dél-német szélipartól
A szélipar úgy látja, hogy a jelenlegi körülmények között új turbinák építése Baden-Württembergben a kihalás szélén áll. Az állami választások előtt néhány nappal megjelent „Szél a szárazföldre” című dokumentumban 22 érintett cég nehezményezte, hogy a Szövetségi Hálózati Ügynökség pályázati kiírásainak regionálisan magasabb projektköltségei miatt a délnyugatinak már nincs esélye az olcsóbb alföldi szélerőművekhez képest.
A Freiburgi Badenova városi közszolgáltató által vezetett vállalatok szemszögéből a megújuló energia törvény (EEG) jelenlegi mechanizmusa figyelmen kívül hagyja a „délnyugati központi költségtényezőket”. Ezek közé tartozott egyrészt a „magasabb fajlagos projektköltség az igényes domborzati és engedélyezési eljárások miatt” – például a hozzáférési utak, kábelútvonalak és a szükséges speciális logisztika miatt.
Ráadásul, mivel a projektek gyakran legfeljebb három rendszerből állnak, bonyolultabb a megvalósításuk, mint a laposabb régiókban található nagy parkok esetében. Ennek megfelelően az Enervis vezetési tanácsadó cég elemzései szerint a Baden-Württemberg teljesen üres kézzel távozhat a mostani, februári pályázaton. Az iparág szemszögéből ez „katasztrófális eredmény Baden-Württemberg számára”.
Matthias Welss, a Badenova Erneuerbare kereskedelmi igazgatója így nyilatkozott: „Ha a szövetségi kormány nem veszi figyelembe a Baden-Württembergi szélerőműparkok sajátosságait a készülő EEG-módosításban, akkor a szélenergia délnyugati bővítése leáll.”
Az állásfoglalás aláírói között szerepel az EWS Schönau, valamint a Vattenfall és az Iberdrola társaságok regionális beszállítói, projektfejlesztői és leányvállalatai.
A szélenergiára nehezedő versenynyomás
A közös kezdeményezés hátterében az EEG-pályázatokon a szélenergiára nehezedő óriási versenynyomás áll, hiszen országosan jelentősen megnőtt a szélerőművek engedélyezési száma. Mivel a limitált pályázatokra egyre több projekt jelentkezik, csak olyan jelentkezőket fogadnak be, akik nagyon olcsón tudnak ajánlani.
Mivel a délnyugat már nem tud lépést tartani ezzel az árversennyel, a szélipar azt követeli a szövetségi kormánytól, hogy a készülő törvénymódosításban növelje a pályázati mennyiséget, hogy csökkentse a projektekre nehezedő költségnyomást. Ekkor jöhetnének szóba a szélerőművek is, amelyek magasabb díjazást igényelnek a nyereséges működés érdekében.
A cégek azt is követelik, hogy a „délnyugati szélturbinák rendszerelőnyeit” vegyék figyelembe a magasabb kompenzáció révén. A „rendszer előnyei” alatt azt értjük, hogy a szél „más időpontban fúj délen, mint északon”. Ezért „energetikai és gazdasági szempontból ésszerű szélturbinákat építeni délen is.
A déli projektek már most is kedvezményes elbánásban részesülnek az EEG-ben. Az úgynevezett referenciahozam-modellt alkalmazva a gyenge széllel járó helyszínek olyan javadalmazási bónuszt kapnak, amely délen akár az 1,55-ös tényezőt is elérheti. De ezek a pótdíjak mára láthatóan már nem elegendőek az alacsony hegyláncok nehéz terepéből adódó többletköltségek ellensúlyozására.
