A póker kitartása a popkultúrában – és amit rólunk árul el
Akár a szerelem meghódításáról énekelnek, akár az élet kalandjait és kihívásait dicsőítik, a zenészek gyakran a pókert használják metaforaként – egy olyan képként, amelyet a közönség akkor is könnyen értelmez, ha sosem játszott maga a játékkal, csak filmekből, tévéműsorokból vagy a popkultúrából ismeri. Ez a közös nyelv segítette elő, hogy számos sláger szülessen, amelyben a klasszikus kártyajáték a központi motívum.
De a kapcsolat a póker és a zene világa között ennél sokkal mélyebb. Évek során sok zenész nyilvánosan is kifejezte szenvedélyét a játék iránt – a backstage-ben játszott partiktól kezdve a kaszinók nagy tétű asztalaiig. Számos zenész mutatta meg, hogy a póker iránti szenvedélyük legalább olyan intenzív, mint a zene iránti elköteleződésük.
Bon Iver frontembere, Justin Vernon, bár elsősorban éteri hangzásvilágáról és lírai falzettójáról ismert, kevesen tudják, hogy régóta kötődik a pókerhez is. Nála a játék nem a pénzről szól – sokkal inkább a kapcsolódásról, a ritmusról és az elmélkedésről, vagyis ugyanazokról az alapértékekről, amelyek zenéjét is meghatározzák.
Vernon pókerezés iránti szenvedélye állítólag szülővárosában, Eau Claire-ben (Wisconsin állam) alakult ki. A hosszú, alkotással töltött éjszakák után a póker egyfajta kikapcsolódást és közösségi élményt nyújtott a közeli barátok körében. A játék nyugodt feszültsége, pszichológiai árnyaltsága, lassú ritmusa és váratlan intenzitása megérintette őt. Egyes interjúkban Vernon a pókeres ellenfél „olvasását” ahhoz hasonlította, mint amikor egy dalszöveget vagy dallamot értelmezünk – mindkettőhöz türelem, megfigyelés és intuíció szükséges.
Vernon gyakran szervez kötetlen pókeresteket saját stúdiójában, az April Base-ben – egy olyan kreatív térben, ahol művészek nemcsak alkotni, de lazítani és kapcsolódni is tudnak. Ezeken az alkalmakon részt vettek már a The National tagjai, Sufjan Stevens és Kanye West munkatársai is. A játék itt sokszor egybeolvad a művészet, az alkotás folyamata és a színpadi (vagy asztali) kiszámíthatatlanság témáival.
Vernon számára a póker egyfajta meditációs eszköz, amely tükrözi zenei pályájának ritmusát. Ahogy szerzeményei több műfajt ötvöznek és szabadon mozognak a struktúrák között, úgy a póker is szabadságot ad az improvizációnak. Ebben a térben Vernon tisztán lát. Akár csendben dobja el lapjait egy baráti partiban, akár mindent kockára tesz egy feszült helyzetben, ugyanazzal az érzékenységgel és önfegyelemmel játszik, mint ahogy zenét ír. Neki nem a győzelem a legfontosabb, hanem az élmény mélysége. Legújabb albuma, a SABLE fABLE, az év elején jelent meg.
Steve Albini neve a nyolcvanas-kilencvenes évek alternatív rockszínterének meghatározó alakjai közé tartozik. Ő alapította a Big Black és a Shellac zenekarokat, de a legtöbben Nirvana utolsó stúdióalbumának, az In Utero-nak producereként ismerik. Az analóg hangzásra és nyers stílusra épülő munkamódszere ellenére Albini időt szakított arra, hogy professzionális pókerjátékosként is érvényesüljön: kétszer is megnyerte a World Series of Poker (WSOP) bajnokságot. Első győzelmét 2018-ban szerezte Jeff Lissandro ellen, második aranykarkötőjét pedig a 2022-es 1 500 dolláros H.O.R.S.E versenyen.
A WSOP – amely olyan legendák karrierjét indította el, mint Chris Moneymaker – jelentős szerepet játszott az amerikai online póker fellendülésében. Moneymaker 2003-as ikonikus győzelmét követően a digitális póker egyik arcává vált, ma az Americas Cardroom nagyköveteként ismert. Ezzel szemben Albini ritkán vett részt más nagy versenyeken, és a második WSOP-sikere után visszatért a chicagói baráti, kötetlen készpénzes játékok világába.
