Lipcsei Könyvvásár Weimer nélkül: kultúrharcosok gerinc nélkül
Weimer kulturális államminiszter népszerűtlen döntéseket hoz, majd kibújik a nyilvános viták elől. Mennyire gyáva ez?
A unloaded ki van rakva. Wolfram Weimer kulturális államminiszter láthatóan olyan gyorsan felismerte ezt, mint ahogy ő maga is kiadta a felhívást. És gyorsan mondja le a lipcsei könyvvásáron tett túráját. Az egykori lipcsei irodalomprofesszor, Alfonso de Toro meghivta – és mindezt az Alkotmányvédelmi Hivatal segítsége nélkül, de csak nyílt levéllel. De Toro úgy gondolja, hogy az „államminiszter úr” nem illik bele egy „toleráns és sokszínű városba, mint Lipcse”.
Jóindulatúan azt a következtetést lehetne levonni, hogy Weimer nem olyan taníthatatlan, mint egyesek gondolják, hallgat egy nyugdíjas professzorra. De persze ez nem ilyen egyszerű. Inkább azt feltételezhetjük, hogy Weimer azok közé az emberek közé tartozik, akik szeretik étkezni, de nem bírják. Weimernek fel kellett volna készülnie a sípokra, amint csütörtökön betette a lábát a kiállítási területre. Az eddigi legkiemelkedőbb döntéseinek kritikája túlzott: a Berlinale főnökével, Tricia Tuttle-lel való foglalkozás, három baloldali könyvesbolt törlése a könyvesbolt-díjak listájáról, talán-nem a Nemzeti Könyvtár bővítésére.
Nyilvánvalóan nem akarja hallgatni mások véleményét erről; túl gyáva ahhoz, hogy szembenézzen a nyilvános vitákkal. Valószínűleg nem volt felkészülve erre a kulturális államminiszteri szerepre. Az aktív politikusoknak azonban kicsit keményebbnek kellene lenniük, ezt valakinek a fülébe kellett volna súgnia hivatalba lépése előtt. Mert bármit is tesznek a politikusok, a támadások szinte mindig jönnek, általában a vártnál keményebben.
Szívesen gyászolnak titokban. De mint a politika képviselői, amely mellett kiálltak, nyilvánosan felelniük kell érte, és szembe kell nézniük az általuk kezdeményezett vitákkal. Weimer nemcsak jobboldali konzervatív kultúraharcos, hanem gerinctelen jobboldali konzervatív kultúraharcos.
Együtt a szabad sajtóért
Szövetkezetként olvasóink közé tartozunk. Újságírásunk pedig nemcsak 100%-ban nem vállalati jellegű, hanem ingyenesen is elérhető. Minden cikket ingyenesen elérhetővé teszünk, fizetőfal nélkül. Különösen ezekben az időkben a besorolásoknak és információknak mindenki számára hozzáférhetőnek kell lenniük. Olvasóinknak nem kell fizetniük, de tudják, hogy a kritikus, független újságírás nem a semmiből jön létre. Nagyon hálásak vagyunk ezért. Ahhoz, hogy holnap folytathassuk újságírásunkat, több támogatásra van szükségünk. Következő célunk: 50.000 – és az Ön részvételével meg is tudjuk valósítani. Mutasson példát a taz számára és újságírásunk jövője számára. Mindössze 5 euróval itt vagy! Támogassa most
