A kosárlabda mint szórakozás: a világ megváltoztatása dunkingokkal
Általában diplomáciai visszafogottság uralkodik a berlini Pariser Platzon található amerikai nagykövetség biztonsági ellenőrző pontjai mögött. De pénteken vibrál a föld. A Harlem Globetrotters vendég. A nagykövetség perceken belül bírósággá változik.
Elkezdődik a berlini show-hétvége, egy találkozás és köszöntés a „jóakarat nagyköveteivel”. Miközben a játékosok golyókat pörgetnek az ujjbegyükön és pattogtatják a padlón, ütős ritmusban, a nagykövetség alkalmazottai időben nevetnek és tapsolnak. Ízelítő a másnapi előadásból a Max-Schmeling-Halle-ban.
„Három dologra van szükség ahhoz, hogy tagja lehess ennek a csapatnak” – magyarázza Saul „Flip” White edző. „Először is kiválóan kell tudni kosárlabdázni, másodszor pedig a szórakoztatás vágya. Harmadszor pedig a világ megváltoztatásának vágya.” Ami a marketing kifejezések mögött rejlik, annak lenyűgöző történelmi hatása van a fekete emancipációra, és nem csak az Egyesült Államokban.
Burleszk, de ugyanakkor a legmagasabb tudományos színvonalú hálólabda
„Der Spiegel” 1951 a Harlem Globetrottersről
A Harlem Globetrotterst 1926-ban Chicagóban alapították. Ezután Abe Saperstein vállalkozó vette át a „Savoy Big Five” csapatot. A hivatalos fehér kosárlabdát rasszista okokból lezárták a játékosok elől, de Sapersteinnek az volt az ötlete, hogy a világ minden tájára küldje őket show-csapatként. Ez jól működött, a Globetrotters globális márka és exportcikk lett.
A világfesztivál mindössze három nap után véget ért
75 évvel ezelőtt a Globetrotters sporttörténelmet írt Berlinben. „Ez felvillanyozta a berlinieket” – mondta a nyugat-berlini Daily Mirror jegyezte meg annak idején. 75 000 néző volt ott, ami régóta világrekord a kosárlabdában, a játékosokat pedig „nevették, csodálták és őszinte tapssal jutalmazták”.
Az amerikai hadsereg vezette a Globetrottereket Nyugat-Berlinbe. Ennek oka az volt, hogy 1951 augusztusában Kelet-Berlinben zajlott a „III. Ifjúsági és Diákok Világfesztiválja”. A résztvevők 104 országból érkeztek, csak Nyugat-Németországból 35 000 FDJ-tag utazott, bár az FDJ-t nemrégiben tiltották be, mivel alkotmányellenes.
Az időzítés azonban nem egészen sikerült: a Globetrotters csak augusztus 22-én, európai turnéja keretében léphetett fel Berlinben, amikor már három napja véget ért a Világfesztivál. „Csak kár, hogy erre a sikeres rendezvényre nem kerülhetett sor egy héttel korábban” – kesergett Daily Mirror. „Néhány száz FDJ-tag helyett, akik tegnap a nézők között voltak, sok ezer embernek lett volna lehetősége benyomást szerezni a szabad világ sportéletéről.”
Először versenyzett nyilvánosan egy NDK kosárlabdacsapat a Világfesztiválon. A kiérkező szovjet kosarasok Kelet-Berlinben telepítették az első kosárrendszereket, és távozásuk után ott hagyták lógni.
Az USA hasonlóan népszerűsítette a kosárlabdát a nyugati részén. 1951-ben az amerikai hadsereg a Tempelhof repülőtér hangárjával szemben felépítette a Columbiahallét, amely ma koncertek helyszíne, de 1997-ig Nyugat-Berlin egyik legfontosabb kosárlabda-helyszíne volt.
A Globetrotterek nem adják el a sportbeli rivalizálást
A Globetrotters 1951-ben ragyogó benyomást keltett az Olimpiai Stadionban. A „játék eleganciája és a mozgás rugalmassága” izgalomba hozta a (keleti)Berliner Zeitungés a (Nyugat)Spiegel dicsérte: „Ez mind egy burleszk, de egyben a legmagasabb tudományos színvonalú háló.”
Körülbelül 3000 néző, sok család ül szombat este a Max Schmeling Csarnokban. Ez azon esték egyike, amikor a gyerekek egyszer megengedik a kólát. A fények kialszanak, és megérkezik a csapat, köztük Torch George kapitány. A nők 40 éve játszanak a csapatban, következetes folytatása az emancipáció történetének.
A következő egy tökéletesen megkoreografált műsor. Globi kabalája átbotlik a pályán, a Washington Generals örök statisztaként lép fel, a közönség soraiból egy kisfiú hőssé válik egy sikeres kosárdobásért. Végül a Globetrotters 94:92-re zümmögő veréssel nyer. Távozás közben Berlinben kritikát hallani: valaki „aktívabb védekezést” szeretett volna, míg egy másik magasabb találati arányt várt a csellövésekkel. Még valaki a szervezőből is bevallja: „Egyszer látjuk, elég.”
A Globetrotters nem sportbeli rivalizálást árul, hanem inkább a könnyedség érzését és a mítosz megőrzését. Kereskedelmileg a kitörési pontig optimalizálva a show továbbra is teljesíti azt, amit Flip edző ígért: „Szeretnénk összehozni az embereket, és életben tartani a legendát.”
Három világjáró csapat utazik egyszerre, és évente több mint 400 fellépéssel, ez a rövidnadrágos diplomácia még száz év után is figyelemre méltó küldetés marad.
